1876. március 3-án délelőtt 11 tájban Mrs. Crouch éppen a verandáján üldögélt a Kentucky állambeli Olympia Springs-ben, és szappant készített, amikor is különös esemény történt – a tiszta idő ellenére zápor kezdte áztatni. Ilyesmit persze már számtalanszor láttunk, de Mrs. Crouchra nem az ilyenkor megszokott esővíz hullott, hanem húscafatok. Ez volt aztán az azóta Kentucky húszáporként ismert esemény, amely egyesek szerint csak valamiféle átverés, de több nyoma is fennmaradt – például minta magából a húszáporból.

Az eseményről írt egy helyi lap, amit aztán átvett a New York Times is – és a pontos beszámoló így szól:

„Az ég teljesen tiszta volt, és (Mrs. Crouch) azt mondta, hogy úgy érezte, mintha nagy hópelyhek hullanának rá.”

Két férfi, aki meg is kóstolta a tökéletesen ismeretlen eredetű, égből hullott nyers húst (hiába akkortájt a férfi még férfi volt – bevallom én magam ezt nem tettem volna) szerint az íz birkára vagy szarvasmarhára emlékeztetett. A Crouch család macskája viszont nagyon örült a váratlan égi lakomának.

Sokkal-sokkal később a Transylvania University egyik professzora, Kurt Gohde ráakadt a húsesőből származó mintára, és rekonstruálta ezeknek az ízét zselés-cukorkákban. A cukorkákat aztán 2007-ben megkóstoltatta a helyi vásáron a bátrabbakkal, mivel azt remélte, hátha így sikerül az íz alapján beazonosítani a mintát. A professzor, akit ez a történet már korábban is teljesen lenyűgözött, és próbált utánajárni, hogy mi történhetett, még 2004-ben talált az egyetemen egy öreg üveget, amelyben fehér, zsíros húscafat úszott sárgás folyadékban. Az üvegen az Olympia Springs felirat volt olvasható. Először a biológia kar egyik professzora sietett Gohde segítségére, hogy genetikailag beazonosítsák a mintát, de mivel a hús túl régi volt, ráadásul a minta fertőződött is, így erre nem került sor. Ekkor találta ki Gohde a zselécukros megoldást, amivel Kentucky népét terrorizálta egy népszerű helyi vásáron – mentségére szolgáljon, hogy a cukrot ő is megkóstolta, és szerinte iszonyatos íze volt – kifejezetten erős, cukros vegyszeres íze. A többi kóstoló szerint az íz nyers szalonnára vagy epres malachúsra hajazott – egy biztos, repetát senki sem kért.

Az eredet kapcsán Gohde professzor több magyarázatot is talált. Az egyik felvetés az volt, hogy a hús valójában egy olyan baktériumtípus, amely nedvesség hatására megduzzad, és úgy néz ki, mint egy tengeri moszat. A laboratóriumi tesztek azonban megerősítették, hogy a húszápor valójában izom-, tüdő- és porcszövetből állt. Egy ennél brutálisabb feltevés szerint a közelben két testvér esett késsel egymásnak, és a harc során kiszakadó szöveteket felkapta egy tornádó, és ezzel terítette be a szerencsétlen asszonyt. (Ha azt gondolnánk most, hogy a két férfi nem tette túl jól, hogy elcsócsálta a húst, akkor jobb ha felkészülünk, ez még az egyik legkevésbé meredek, egyben legkevésbé gusztustalan elmélet.)

Gohde professzor kedvenc elmélete azonban (és ezzel talán nincs egyedül) mégis az, amit a humorista, William Livingston Alden vetett fel. Alden tréfás hipotézisét a New York Times hozta le 1876. március 11-én, és eszerint a húszápor valójában meteorzápor volt. Alden „elmélete” arra épült, hogy a meteorok a tudósok szerint felrobbant bolygók darabjai, így ésszerű feltevés, hogy ezeken idegen élőlények is éltek, akiknek a cafatai úgy keringenek a nap körül, mint a bolygók törmelékei, így nem csoda, ha időnként „kőmeteor” helyett „húsmeteor” csapódik a bolygóba, ami tehát idegen élőlényekből maradt hátra. Magyarán a Crouch család férfi tagjai ET-t vagy ET nyáját kóstolták meg nagy buzgalmukban.

A korabeli beszámolók szerint akik kóstolták a húst, birkára szavaztak, de Gohde szerint a minta alapján rekonstruált ízből hiányzott a birkahúsra jellemző íz. Gohde kutakodása azonban nem volt eredménytelen, mivel ráakadt olyan, 1876-ból származó orvosi cikkekre, amelyek elég valószínű, de talán az eddigi leggusztustalanabb magyarázatát adták ennek a jelenségnek. Érdekesség, de ezt a magyarázatot nem is a tudósok találták ki, hanem egy ismeretlen nevű ohiói farmer, a tudósok viszont szintén ezt valószínűsítették – eszerint a húseső valójában egy keselyű hányadéka volt.

Kentucky-ban honosak ezek a madarak, akik hajlamosak telezabálni magukat döghússal, és ekkor nem tudnak repülni – ezért ha megriasztják őket, akkor hogy repülhessenek, kihányják az ebédjüket, hogy könnyítsenek magukon. Ez egyébként még mindig a szerencsésebb opció a Crouch család bátor ételkóstolói szempontjából. A másik ok ugyanis, ami miatt a keselyű reptében rókázhatott egy derekasat, hogy olyan, a sztrichnin nevű méreggel kezelt húst ettek, amit eredetileg a prérifarkasoknak tettek ki – a madár rosszul lett a méregtől, és kihányta a húst.

A tanulság kettős – egyrészt ne kóstolgassunk semmit, ami az égből hullik (sajnos az égi mannának nagyon kicsi a valószínűsége), másrészt pedig néha valóban előfordul húszápor. Időnként nem csak hús, de egész állatok is hullanak alá – legutóbb, pár napja, egy Ausztrál város, Lajamanu került be a hírekbe, ahol szakadatlan haleső hullott. Ennek oka az volt, hogy egy tornádó kiszívta a vízből ezeket az állatokat, és beterítette velük a várost. A halak egy része megpróbált elvergődni a tócsákba, és több közülük túlélte az eseményt. Állítólag az életben maradt halak egy részét a helyi gyerekek gyűjtötték össze, és háziállatként megtartották maguknak.

(Forrás: Atlas Obscura, Indy100, Popular Mechanic, kép: Pixabay/Myriams-Fotos)