Mi történik, ha vérrög alakul ki egy asztronautánál?
2020 / 01 / 08 / perei.dora
Ne legyenek kétségeink afelől, hogy az űrhajósok csak kifogástalan egészségi állapotban indulhatnak-e útnak az ISS-re. Ám az extrém környezeti tényezők miatt időnként ennek ellenére is megbetegedhetnek. Ez történt a NASA egyik űrhajósával, akinél valószínűleg a mikrogravitáció okozta a vérrög kialakulását.

Bár az expedícióból még egy hónap előttük állt, a NASA kénytelen volt földi orvosok segítségét kérni; nem is akárkiét, ugyanis az USA legjobbjai közül Stephan Moll-ra, az Észak-Karolinai Egyetem vérrögökre specializálódott szakértőjére esett a választásuk. A legnagyobb dilemmát a vérhígító alkalmazása okozta, ami megakadályozhatja a vérrög leválását. Ellenkező esetben ugyanis akár végzetes tüdőembólia is kialakulhat.

Csakhogy a vérhígító egyúttal növeli a vérzés kockázatát, ami az űrben (kellő felszerelés hiányában) nem éppen kedvező állapot. Az orvos és a beteg (a nevét nem hozták nyilvánosságra) végül vállalták a kockázatot, és szerencsére nem jártak pórul. Az asztronauta négy nappal földi visszatérése előtt befejezte a gyógyszer adagolását, hogy szervezete kibírja az utazással járó stresszt. Az orvosok pedig figyelemfelhívásként tekintenek az esetre, elvégre ha a mikrogravitáció már egy rövidebb küldetés alatt is hasonló problémát okozhat, a hosszabb utak még több veszélyt tartogathatnak.

Az űrbéli beavatkozások komor és dicső valósága

Hosszan sorolhatnánk az űrutazás lehetséges buktatóit, ami viszont sokkal érdekesebb, hogy vajon megtörténhet-e valaha, hogy egy űrbéli orvosi beavatkozás elvégzése pontosan olyan rutinfeladatnak számít, mintha csak a Földön végeznék? Michael Barrat, a Nasa orvosa-űrhajósa szerint ettől egyelőre nagyon messze vagyunk.

"Előfordul, hogy Dr. McCoy-hoz hasonlítanak a Star Trek-ből, ami hízelgő, de egyelőre sajnos sem emberileg, sem eszközileg nem állunk úgy, hogy életmentő műtétet rögtönözzünk az űrben."

Hozzátette: senki se gondolja, hogy akár az ISS, akár más űrállomás felszereltsége szemernyit is hasonlít egy vizsgáló asztallal, és más nélkülözhetetlen eszközökkel felszerelt orvosi rendelőhöz.

"Van egy defibrillátorunk, egy kisebb ventilátorunk, és némi gyógyszer vészhelyzet esetére. Mindez viszont csak a beteg állapotának ideiglenes stabilizálására elég."

Szerencsére mostanáig csak egy kiugró esettel találkoztak, amikor az olasz Luca Parmatino majdnem megfulladt, mert séta közben folyadék szivárgott a sisakjába. Ugyanakkor persze akadnak kisebb-nagyobb panaszok, az űrkalandok egészségre gyakorolt hosszútávú következményeiről nem beszélve.

"Láttunk már mozgásszervi betegséget, hátfájást, látásromlást...ilyenkor az immunrendszer, a folyadékháztartás, és sok más természetes folyamat megváltozhat, mindez pedig változatos betegségeket produkálhat."

Mivel az ISS nagyjából négyszáz kilométerre van a Földtől, az asztronauták mindössze alap egészségügyi-felszerelést kapnak, komoly baj esetén innen ugyanis pár óra alatt kórházba szállíthatják őket. Egy Hold- vagy Mars-expedíció esetén azonban a dolog már kétesélyessé válik.

Az első kísérlet

Még 1991-ben történt, amikor is a fejlesztők megpróbáltak egy komplett betegszobát telepíteni egy űrhajóba, mialatt a sebészek elaltatott nyulakon gyakorolták a műtést. Kísérletük csúfos kudarcba fulladt, így hát felhagytak a további próbálkozásokkal. Sok egyéb tényező mellett a sterilizáció problémája ugyancsak megoldásra vár, hiszen az űrbéli állapotok kedveznek a fertőzéseknek. Bár a Nasa korábban már megpróbálta kiküszöbölni a zavaró tényezőket, ez sem jött össze. Ha pedig már a szélsőségeknél tartunk, a sarkkutatók az asztronautákhoz hasonló gondokba ütköznek expedícióik során.

A robotok jelenthetik a megoldást?

Bár egyelőre ez is csupán vágyálom, a NASA már kétféle alternatívát is felvázolt; egyrészt autonóm robotokat, akik a Földön orvosi kiképzést kapnának, másrészt olyan műtős robotokat, amiket valójában orvosok irányítanak a távolból.

"Még hosszú út áll előttünk, hogy előbbit elérjük, mindenesetre ez a célunk."

Az igazi leckét a távolság adja fel a kutatóknak, hiszen ahogy Barrat fogalmazott, minél messzebbre utaznak, annál inkább okosan kell dönteniük arra vonatkozóan, mit és kit visznek magukkal. Egy nagyobb expedíción ugyanis kapcsolatot létesíthetnek a bázissal, hazajutni viszont már problémásabb. Barrat szerint a Holdról például körülbelül öt nap, ami vészhelyzet esetén rengeteg idő. Mindazonáltal a szakértő pozitívan tekint a jövőbe:

"Dr. McCoy eljön, csak éppen nem egyhamar."

(Forrás: BGR, BBC, LiveScience, Fotó: Pixabay)


Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.