Az űrkutatók munkája jóval többet tanított az emberiségnek a világegyetem bemutatásánál, hiszen ma már egyebek mellett a NASA EMD (Empirical Mode Decomposition) technológiáját alkalmazzák különféle okoseszközök tervezése során. Ezúttal pedig az űrorvosok módszerét szeretnék felhasználni a rákgyógyításban.

Talán mondanunk sem kell, a tartós súlytalanság alaposan igénybe veszi a szervezetet; az izmok gyengülnek, a kalciumvesztés miatt a csontok sűrűsége fokozatosan csökken, gravitáció hiányában a gerincoszlop állandóan megnyúlt állapotban van, ami erős hátfájdalmat okoz. A vér könnyebben visszajut a szívbe, ezért egyre kevesebb munkája marad, így a helyzet kompenzálásaként működése megváltozik. Plusz míg a lábba kevés vér jut, addig a felsőtestbe jóval több mint a Földön normál testhelyzetben.

Hogy bírják a szervezetükre nehezedő nyomást, az asztronauták különféle egészségügyi kiképzést kapnak küldetésük előtt, közben és után, hiszen ahogy korábbi megfigyelések bebizonyították: az űrkalandok nem múlnak el nyomtalanul.

Ezeket a felkészítő módszereket vezetné be a rákgyógyításba Jessica Scott, Memorial Sloan Kettering Rákkutató Intézet orvosa. Scott a Cell tudományos szaklapban publikálta elképzelését, miszerint a kemoterápia mellékhatásait már az is csökkentheti, ha a betegek naponta sétálnak egy arra alkalmas futópadon, vagy szobabiciklire ülnek.

Scott megfigyelései nem légből kapottak, ugyanis hét évig dolgozott a NASA Johnson Űrközpontjában, hogy tanulmányozza az űrhajózás egészségügyi mellékhatásait. Itt figyelt fel rá, hogy azok hasonlóságot mutatnak a kemoterápia mellékhatásaival; hányinger, hányás, gyengeség, étvágytalanság, fertőzésekre való hajlam, és a többi. Hozzátette, hogy bár az orvostudomány napjainkra sokat fejlődött, így a kemoterápiás kezeléseket is próbálják elviselhetőbbé tenni, még mindig több hátulütője van az előnyökhöz képest. Scott a szív- és érrendszeri problémákat említi, ami jelenleg vezető halálok az USA-ban a rák túlélői között.

"Ez egy kétélű dolog, hiszen a betegek kigyógyulnak a rákból, cserébe viszont más problémák jelentkeznek, amivel egy legyengült szervezet nehezen birkózik meg. Ha egyáltalán sikerül neki."

Néhány előzetes kutatást már végeztek, melyeken a módszer sikeresnek bizonyult, ám az még feltehetően hosszú időbe telik, mire az onkológia átveszi. Addig is a kutatók még több tanulmányt készítenek, hiszen ahogy Scott fogalmazott: akárcsak a mellékhatások tekintetében is nagy különbségek lehetnek egyénenként, úgy egyelőre azt sem jelenthetjük ki, hogy az új terápia mindenkire egyformán hat.

(Fotó: Pixabay, Inverse)