Az angolul „sprite”-nak, magyarul lidércnek nevezett magas-légköri jelenség nem túl gyakori, és ezért ritkán figyelhető meg, és még ritkábban kerül lencsevégre. Ennek köszönhető az is, hogy viszonylag keveset tudunk erről. Ezen segítene a NASA a legújabb citizen science projektje, a Spritacular (ha valakinek belesajdulna az agya a szlávos könnyedséggel a szó elejére halmozott rengeteg mássalhangzóba, így kell kiejteni: sprite-tacular) – olvasható a NASA közleményében.

A Spritacular, amit a NASA és a washingtoni Catholic University of America közösen finanszíroz, lényege, hogy a közösség segítségét kéri a lidércek, valamint egyéb hasonló jelenségek, az úgynevezett Transient Luminous Event (TLE) tanulmányozásához. A TLE tehát olyan elektromos jelenség, amely rövid fényvillanásokkal jár a viharok felett – egyébként ilyesmi nem csak a Földön lehetséges, nemrég idegen bolygó légkörében is észleltünk hasonlót:

Különös fényvillanásokat érzékelt a NASA a Jupiteren Írhatnánk, hogy lidércet látott a Juno űrszonda a Jupiter légkörében, ami bár bizarrul hangzik, de színigaz. Így nevezik ugyanis azt a magaslégköri jelenséget, amit eddig nem sikerült egy idegen planétán sem megfigyelni.

A mostani projekt keretében hivatásos tudósokat kötnek össze olyan civilekkel, akik tehát hasonló jelenséget lencsevégre kaptak. Szétszórtan ugyanis rengetegen töltenek fel ilyen képeket a világhálóra, de ezek sosem jutnak el a tudományos közösséghez – a cél viszont, hogy polgári megfigyelésekből felépülhessen egy adatbázis.

A lidércekről és egyéb TLE-jelenségekről már évszázadok óta akadnak feljegyzések, megörökíteni őket először viszont csak a relatív közelmúltban, 1989-ben sikerült – és akkor is véletlenül. A lidércek körülbelül 80 kilométeres magasságban fordulnak elő, magasan a zivatarok felett. Pillanatokkal a villámcsapás után jelennek meg – egy hirtelen vöröses villanás, amely sokféle formát ölthet, gyakran diffúz csóvákat és fényes, tüskés indákat kombinálva. Egyes lidércek mintha táncolnának a viharok felett egymást követő felvillanásokkal. Sajnos azonban még most is számos megválaszolatlan kérdés akad a TLE-kkel kapcsolatban, például:

• Milyen gyakran fordulnak elő lidércek?
• Miért veszik fel azokat a formákat, amiket?
• Milyen körülmények váltják ki a lidérc megjelenését a felső légkörben?
• Hogyan hatnak a lidércek a Föld globális elektromos körforgására, és hogyan járulnak hozzá a Föld felső légkörének energiájához?
• Hogyan kapcsolódnak a lidércek a gravitációs hullámokhoz?

Ha szeretnénk segíteni ezen kérdések megválaszolásában, nincs is sok mindenre szükségünk, csak egy kereskedelmi forgalomban is elérhető, digitális egylencsés tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépre, majd regisztrálnunk kell ezen az oldalon. A projekt keretében pedig minden támogatást és útmutatást megadnak nekünk, hogy „lidércvadásszá” képezzük magunkat, és hogy tudjuk, mikor és hol érdemes keresni ezeket a tüneményeket. Fontos, hogy csak a saját képeinket tölthetjük fel, és nem árt ha pontos időt és helyet is meg tudunk adni a lidércről (ilyen híján a körülbelüli adatok is megteszik).

(Képek: NASA)