Ha felidézzük letűnt fiatalságunk fizika óráit, akkor a következőhöz hasonló definíció derenghet:

„A súrlódás két érintkező felület között fellépő erő, vagy az az erő, mellyel egy közeg fékezi a benne mozgó tárgyat (például egy láda eltolásához szükséges erő.) Szükséges megjegyezni, hogy a súrlódás mindig az elmozdulás ellen dolgozik.”

Ebből nagy általánosságban már az is következik, hogy mi történik, ha ezt az erőt kikapcsoljuk: lehetetlenné válik a mozgás, egyedül lefelé tud bármi elmozdulni a gravitáció miatt. Vagyis minden elkezd lecsúszni a legalacsonyabb pont irányába. Számunkra ez azt jelentené, hogy még csak fel sem tudnánk állni, mert ahhoz is szükséges valamennyi súrlódás (tapadás), sőt még a mászáshoz is. A világ olyan lenne, mintha mindent teflonnal vonnánk be, még magunkat is. Ez már önmagában is egy globális burleszkbe oltott katasztrófát okozna, de sajnos akadnak ennél rosszabb hírek is.

A súrlódás ugyanis nem csak a testünk és a környezetünk között tapasztalható, hanem a testünkön belül is. A vérünk áramlási sebességét például csökkenti, hogy az áramló vérben súrlódás lép fel a vér részecskéi között, valamint a vér és az érfal között, és ennek köszönhető, hogy a kapillárisok (hajszálerek) területén lehetségessé válik az anyagforgalom. Súrlódás nélkül tehát ez az anyagforgalom mindenképp leáll, de idáig valószínűleg el sem jutnánk. Ennek oka, hogy a vérkeringésre felírható az elektromosságból ismert Ohm-törvény, a következő megfeleltetésekkel:

• elektromos ellenállás = keringési (súrlódási) ellenállás
• feszültségkülönbség = nyomáskülönbség (nyomásfő)
• áram intenzitása = véráramlás intenzitása

Ha tehát a képlet egyik tagját kiiktatjuk, akkor lényegében összeomlik a keringésünk – a szívünk például nem fog tudni pumpálni, mert ebben segített neki mindkét vérkör esetén a nyomáskülönbség, amihez szükség volt a súrlódásból adódó ellenállásra. Magyarán jó eséllyel már azelőtt meghalnánk, hogy realizálnánk: képtelenek vagyunk felkelni a talajról, és csak csúszunk lefelé.

Ami a világgal történne, az pedig szinte bagatell ezek után: mivel sem a talaj, sem a légkör nem fejt ki súrlódást, minden addig mozogna, amíg nem ütközik egy másik testtel (amit aztán szintén mozgásba lendíthet), egy kilőtt golyó (repülő tárgy) jóval tovább maradna a levegőben (azért a gravitáció miatt előbb-utóbb leesne), illetve sok helyen eltűnne a súrlódásból adódó energiaveszteség, ami miatt a motorok, illetve egyéb szerkezetek elvileg hatékonyabbak lennének, ami akár pozitívumként értékelhető következmény, ha nem következett volna be a világvége, és nem halt volna meg eddigre mindenki.

(Kép: Flickr/Bart Heird)

További cikkek a témában:

Létrehoztuk a valaha készült leggyorsabban forgó tárgyat, és ezzel kvantumtörténelmet írtunk A valaha készült leggyorsabban forgó tárgy segíthet a misztikus kvantum-súrlódás észlelésében vákuumban. Ehhez nem is kellett más, mint egy alaposan bepörgött nanorészecske.

Mit élnek át az űrhajósok, mikor újra belépnek a Föld atmoszférájába? Kifejezetten ritkák az olyan videók, melyek a visszatérő-modulból mutatják meg, mit jelent ez az élmény az űrhajósok számára. Viszonylag értelmetlen az összehasonlítás, de ha egy utasszállító repülőgép ablakából látnánk ugyanezt, valószínűleg nagy bajban lennénk.

Ha menekülni kell a Hyperloopból, hatalmas zsilipkapuk oldják meg, hogy időben kijussanak az emberek Baleset esetén az embereknek el kell hagyniuk a Hyperloop légritkított alagútjában közlekedő kapszuláikat: ezek az új kapuk fogják megoldani, hogy az alagútban minél gyorsabban ki lehessen egyenlíteni a légnyomást.