Talán nincs olyan budapesti polgár, sőt valószínűleg úgy általában csak kevés olyan magyar akad, aki ne hallott volna arról, hogy a budapesti metró – bizonyos részei legalábbis – óvóhelyként is üzemelhetnek akár nukleáris csapás esetén is. Sőt ha kikopott volna ez a tudás, ezt az ezredforduló környékén megerősítették Dmitrij Gluhovszkij Metró-regényei, valamint az erre épült videojátékok. Mivel pedig a Metró-univerzum fikciós színtere a világvége utáni moszkvai metró (amely nagyban emlékeztet a budapestire), így újabb generációk juthattak ennek az ismeretnek a birtokába. Sajnos az iszonyatos valóság miatt a metró, mint óvóhely témakör nemrég ismét terítékre került – a háború talán legismertebb képei közé tartoznak a kijevi metróban menedéket kereső tömegek.

Mi mindenből az igazság? Tényleg lehet óvóhely a budapesti metró? A témával már több hazai cikk foglalkozott, például az Urban Legends így írt erről 2009-ben:

“A túléléshez az áramot a dízelgépházakban elhelyezett, 500 lóerős dízeláram-fejlesztők szolgáltatják, a vízellátást pedig kutak biztosítják, ahonnan szükség esetén ivóvíz minőségű vizet lehet nyerni. Élelmet nem halmoznak fel az alagutakban, hiszen az emberek amúgy is csak rövid ideig tartózkodhatnának lent. Addig, amíg az óvóhelyi üzemnek van energiatartaléka.

Tévhit azonban, hogy a metrós óvóhely egyben atombunkerként is szolgálhatna. A metró építése a hidegháború tombolása közepette kezdődött, amikor a földalatti tömegközlekedési vonalak a világon mindenütt kettős rendeltetéssel épültek. A metró óvóhely funkciója felett azonban hamar eljárt az idő. Az alagút ugyanis csak a korabeli stratégiai fegyverek ellen lett volna képes megvédeni a lakosságot, a manapság használatos intelligens rakéták ellen nem. A hidegháború idején az interkontinentális rakéták jelentették a legnagyobb veszélyt. Kilövésük után elméletileg fél órája lett volna a metró személyzetének arra, hogy lezárja a kapukat. Arról nem is beszélve, hogy az alagutak levegőszűrője is csupán a második világháború idején kifejlesztett harci gázok semlegesítésére készült.”

Mindebből több elem visszaköszön az Index 2018-as cikkében:

„Budapesten 687 darab kicsi (ebből csak néhány tucat minősített) és egy darab óriási óvóhely van kialakítva légitámadás vagy atomcsapás esetére. Ez utóbbi óriási óvóhely nem más, mint a 2-es és a 3-as metró alagútjainak rendszere: a metróvonalak 9 szektorában összesen 220 ezer embernek van hely. Ez nyilvánvalóan nem elég a bő másfél millió lakosnak: vész esetén az érkezési sorrend dönt; aki lemarad, kint marad. A nagy rohanásban ráadásul nem szabad elfeledkezni az ételről sem, mert a városi legendákkal ellentétben odalent nincs semmiféle konzervhegy felhalmozva.”

A témában az egyik legkimerítőbb, összefoglaló jellegű, szakmai anyag Kasza Anett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Műszaki Doktori Iskola számára írt, A fővárosi metró alkalmazási lehetőségei és korlátai a katasztrófák elleni védekezés területén című munkája. A 215 oldalas anyag végigveszi mindazt a háborús óvóhely szerepet, amit a metró betölthet, de emellett kitér az általános katasztrófavédelmi megoldásokra is. Ez utóbbiak azért lehetségesek egyáltalán, mert a metrónak például saját, a fővárosi hálózattól független vízellátása is van, így akár vízzel is el lehet innen látni a lakosságot. És bár Kasza Anett 2016-ban még úgy írt, hogy épp háborúra kicsi az esély, mi most sajnos erre a szempontra koncentrálunk inkább. Azt ez a tanulmány is gyorsan leszögezi, hogy:

„A fővárosi metróvonalak közül csak az M2 és az M3 rendelkezik kettős funkcióval, az M1 és az M4 vonalak nem.”

A tanulmány kitér arra is, hogy általában miért jó óvóhely a metró:

„A metró tömegóvóhelyként történő kialakításának számos előnye van. A mélyvezetésű alagutak ideális fizikai védelmet nyújtanak a benntartózkodók számára, valamint a bejáratok (lejáratok) a legforgalmasabb utcákról, terekről nyílnak, így a lakosság nagy tömegei azokat könnyen és gyorsan elérhetik. Továbbá, a nagyteljesítményű mozgólépcsők lehetővé teszik a gyors feltöltést és kiürítést, a beépített védelmi és műszaki berendezések pedig növelik a túlélés esélyeit a veszélyforrások káros hatásaival szemben.”

A metrónak tehát saját ivóvízhálózata is van úgynevezett „csápos kutak” formájában, sőt saját energiaellátó rendszerrel is fel lett szerelve, mely 72 órán át folyamatos működést biztosít – ez utóbbiak azok az 500 lóerős dízeláram-fejlesztők, melyekről az Urban Legends-nek nyilatkozó mérnök beszélt. Ezt egészíti ki a felszínről érkező levegő megtisztítása, valamint az egészségügyi és higiénés feltételek biztosítása. Az előbbieket a felhúzható egészségügyi segélyhelyek jelentik, de akad vizesblokk is (vécécsoportok a hozzájuk tartozó víz és csatornahálózattal, szellőző rendszerrel), amit állomási- vagy vonali raktárnak neveznek – sokan talán ezt érthették félre, és azt gondolhatták, hogy itt tényleges raktárak funkcionálnak. Emellett a metrót olyan eszközökkel is ellátták, amelyek a lökéshullám ellen is védelmet jelentenek.

A szóban forgó vonalakat tehát védelmi szektorokra osztották, és ezek 2-3 állomás együttesét jelentik, melyek tudnak egymással kommunikálni, egymást energiával vagy tisztított levegővel ellátni, ha az egyik szektor sérülne. Ami az ezen szektorok  által nyújtott védelmet illeti:

„A szektorok védőképessége függ a szektorok felszín alatti mélységétől, a létesítmény szerkezetét terhelő föld és talajvíz nyomásától, a beépített elzáró berendezések védőképességétől, stb. Általánosságként elmondható, hogy a mélyvezetésű szektorok III. osztályú, a burkolat alattiak (kéreg alatti) IV. osztályú védőképességekkel rendelkeznek.”

Ezek az osztályok úgy kerülnek kiosztásra, mint a vendéglátó egységeknél, tehát minél alacsonyabb a szám, annál jobb (ebben az esetben: biztonságosabb) az adott hely. A metró legbiztonságosabb szektorai tehát a III. osztályba tartoznak, ami azt jelenti, hogy:

„Képes az alapvető életfeltételeket hat óra időtartamig terjedő teljes elzárkózás esetén biztosítani. Védőképessége az atom- és hidrogénbomba légnyomás és egyéb hatásaival szemben kisebb, mint a II. osztályú létesítményé. A rombolóbomba telitalálata ellen nem nyújt védelmet, csak úgynevezett „közel találat” során hatásos a védelmi képessége.”

Vagyis, ha az adott szektort közvetlenül éri találat, az nem jó hír, ha viszont valahol Budapesten robban atomboma, az ellen viszont ez a szektor védelmet nyújthat, igaz, a metró esetén akad némi eltérés, ugyanis a teljes lezárás nem 6, csak 4 órán át oldható meg, aminek az oka, hogy itt egy-egy szektorban sokkal többen tartózkodnak, mint egy átlagos óvóhelyen – és mivel a több test több meleget termel, így gyorsan elviselhetetlenül felmelegedhet a levegő. A IV. osztály egyébként kisebb lökéshullámot bír ki, illetve ennek még távolabb: 600-800 méterre kell lennie a levegőben robbanó bomba robbanási pontjától.

Mindez tehát, az elmélet, de miként fest a gyakorlat? Az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre a BKV Zrt. válaszolt:

Rakéta: Milyen állapotban van a metró, mint óvóhely akár műszeres, akár higiénés akár egyéb szempontból? (Nukleáris- illetve „konvencionális” bombázást figyelembe véve.)

BKV: A metró óvóhelyeit és polgári védelmi műtárgyait a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság felügyeli és minősíti. A rekonstrukció alatt álló állomások értelemszerűen jelenleg nem alkalmazhatók polgári védelmi célra, a többi szektor rendelkezésre állása a nagyjavítások és az üzempróbák függvénye.

Rakéta: Hány ember remélhet itt menedéket, nagyjából mely állomások környékén?

BKV: Polgári védelmi óvóhelyek az M2 és M3 vonalon vannak. Az egyes szektorok befogadóképessége különböző, sok mindentől függ (pl.: hány állomásos a szektor, illetve mennyi idő áll rendelkezésre a betelepítésre stb.), ezért számot nem áll módunkban közölni.

Rakéta: Akad valami forgatókönyv, ami alapján valaki levezényli az óvóhellyé történő alakítást?

BKV: Természetesen rendelkezésre áll ilyen dokumentum, de ez nem nyilvános adat.

Rakéta: Ki remélhet itt menedéket?

BKV: A betelepítésről a Katasztrófavédelem rendelkezik, hangosbemondós autók, illetve a közszolgálati média útján. Fontos hangsúlyozni, hogy a lakosság kizárólag a hivatalos közleményeknek adjon teret, bulvárhíreknek, rémhírterjesztésnek ne üljenek fel!

(Fotó: wikimedia commons/Christo)