Milyen az élet telefóbiásként egy telefoncentrikus világban?

2020 / 06 / 25 / Perei Dóra
Milyen az élet telefóbiásként egy telefoncentrikus világban?
Vajon mennyien élik nap mint nap úgy életüket, hogy talán sosem mondják, mennyire utálnak telefonálni, de ha meghallják akár a csengőhangot, akár a rezgést, kapásból messzire tolják a mobilt, ne is lássák, majd visszahívják. Ha elég lelkierőt gyűjtöttek hozzá, vagy egyszerűen eljutottak arra a pontra, hogy nem halogathatják tovább.

Egy külső szemlélő meglehet bogarasnak talál ezért,pedig a telefonos hívásoktól és beszélgetésektől való félelem a szociális szorongás egyik fajtája, amit a társas érintkezés különböző formái váltanak ki. Ilyenek a közös étkezések, beszélgetések, vagy a mások előtt szereplés. Míg a telefóbiánál a csengőhang, és az azt követő beszélgetés váltja ki a szorongást. A szorongás súlyossága egyénfüggő, így valaki 'megússza' enyhébb gyomorgörccsel, míg másoknál komoly pániktüneteket is okozhat.

Honnan ismerhető fel a telefóbia?

A telefóbia legjellemzőbb ismérve, hogy az érintetteket már a hívás puszta gondolta szorongással tölti el. Különös óvatossággal kezelik és kezdik a telefonhívást, gyakran elnézését kérnek a zavarásért, és akár egyből visszahívást is ígérnek, ha a másiknak nem alkalmas, hátha így megúszhatják a beszélgetést. A visszahívást azonban hosszan halogathatják, vagy az meg sem történik, helyette marad a szöveges kommunikáció. Súlyosabb esetben a szorongás elkerülő magatartáshoz vezethet, amikor valaki egyszerűen nem vesz tudomást a hívásokról, nem is szívesen tartja magánál a telefont, ha pedig megcsörren, egyből lenémítja. Bár a probléma nem tűnik komolynak, mégis sok fejfájást okozhat a mindennapokban, különösen ha az érintett olyan munkakörben dolgozik, ahol a telefonálás a megszokott rutin része. A telefóbia ezen kívül a hivatalos ügyek intézésében is akadályozhat, ahogy a rokonok, barátok sem érthetik, miért nem elérhető.

Pedig a hívás elutasítása nem a hívó fél személyének, hanem magának a telefonos beszélgetésnek szól.

Negatív gondolataink börtönében

A telefóbiához kötődő szorongást a negatív gondolatok táplálják, méghozzá azok, amelyeket általában egy adott helyzethez társítunk, és amik többnyire elrugaszkodottak a valóságtól, mivel felnagyítják, eltúlozzák a félelmetesnek tűnő ingereket. A Psychology Today szerzője szerint a szorongás következtében képzeletben gyakran előreugrunk az időben, olvasunk mások gondolataiban, irreális elvárásokat támasztunk, leértékeljük magunkat, illetve önkényes következtetéseket vonunk le. A csengőhang vagy a mobil rezgése automatikusan beindítja félelmeinket, hívás közben pedig megannyi dolog, például az időnként beálló csend is nyomasztó lehet.

A videótelefonálás kevésbé diszkomfortos

Pszichológusok szerint amíg a telefonos interakciók során kizárólag a másik fél hangjára támaszkodhatnak, addig videócsetelés közben a beszéd ritmusából, hangszínéből és hangerejéből is információkhoz juthatnak. Mivel a nonverbális jelek kevésbé tudatosak, az így átadott üzenet is hitelesebbnek tűnik a verbális jeleknél. Mindez egyfajta visszacsatolást jelent a szociálisan szorongóknak, amikre támaszkodhatnak beszélgetés közben.

Egy ex-telefóbiás tippjei a gyógyuláshoz

Jeff Shore, vállalkozó, kereskedelmi specialista, az Entrepreneur magazin vendégszerzője korábban maga is telefóbiával küzdött, majd a kognitív terápiában találta meg mentsvárát. Cikkében megosztotta, mi segített neki leginkább félelmei legyőzésében.

Konkrét terveket szőtt: pontosabban felnyitotta naptárát, és kiválasztott két egymást követő napot, amikor megejt egy-egy hívást. Az elsőt egy olyan személynek tartogatta, aki számított erre, míg a második félt ez teljesen váratlanul érte. A telefonálás előtt rövid kifejezéseket tartalmazó cetliket készített azokkal a kijelentésekkel, amikről szerette volna, ha mindenképp elhangzanak, majd párszor hangosan felolvasta.

A siker végig a szeme előtt lebegett: A vállalkozó szerint érdemes tudatosítani magunkban, hogy mi irányítjuk érzelmeinket telefonálás előtt, közben és alatt is. Látta magát, miközben képes lebonyolítani a hívásokat, és elsősorban nem a beszélgetés kimenetelére, hanem magára a tevékenység elvégzésére helyezte a hangsúlyt. A pozitív attitűd pedig akkor is hasznára vált, ha a kommunikáció végül nem reményei szerint alakult.

Minden apró győzelemnek örült: Megvolt a terv, a forgatókönyv (minden hívásra egy újabb gyakorlási lehetőségként tekintett) és a pozitív hozzáállás. Shore szerint ez már önmagában hatalmas előrelépés, amiért megérdemeljük saját magunktól a dicséretet. Innentől kezdve pedig nem csinált mást, mint nem kell mélyeket lélegezett, élte életét a megszokott kerékvágásban, és bízott magában. Ahogy fogalmaz:

"A telefóbia egy szokás, egy félelem, amivel képesek vagyunk leszámolni. Haladjunk lépésről lépésre, bonyolítsuk le azt a hívást, amit nem akartunk, és a világunk egy csapásra megváltozik, hiszen megcsináltuk."

Hozzátette: ha valaki mégis úgy érzi eljött az ideje leszámolni a szorongásokkal, csak éppen nem tudja, hogyan, bátran forduljon szakemberhez, aki segíthet körvonalazni, feltárni és fokozatosan leküzdeni a félelmet.

(Fotó: Pixabay)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.