A hírforrások és az internet nincsenek túl jóban. Hasonló cipőben jártak, járnak a lemezkiadók és a filmstúdiók is, de ezeknél legalább elkezdett körvonalazódni egy életképes üzleti modell: előbb-utóbb a Netflix-szel, Disney+-szal, Spotify-jal, Apple Music-kal és társaikkal valószínűleg képesek lesznek épkézláb bevételekhez jutni, úgy, hogy közben a közönségük is érthető, használható, barátságos módon fér hozzá a tartalomhoz. De míg a Spotify-nak közel 140 millió előfizetője van, a Netflixnek 180, addig a százhatvannyolcéves és világszerte ismert The New York Times csak 2025-re lőtte be a tízmilliót - egyelőre alig vannak túl a felén. Ahogyan a magyar hírportálok, mint a 444, az Index vagy a HVG erőfeszítéseiből látszik, egyre nagyobb ezeken a szervezeteken a nyomás, hogy az "ingyenes", valójában hirdetésekkel támogatott modellt leváltsák vagy kiegészítsék közvetlenül az olvasóktól jövő előfizetési díjakkal.

Az ausztrál kormány másként tervez segíteni az ország kiadóin

Az olvasók mellett az interneten elköltött hirdetési pénzek javát bezsebelő közösségi platformok és keresők is komoly bevételi forrást jelenthetnek a vergődő vállalatoknak. Korábban Spanyolországban, Franciaországban és Németországban is érveltek amellett törvényhozók és kiadók egyaránt, hogy a Facebookon vagy a Google-ön kis idézetekkel, képekkel megjelenő hivatkozások valójában a szerzői jog védelme alá kéne, hogy essenek. A platformok ahelyett, hogy fizettek volna, elkezdték nem megjeleníteni azokat - ezzel komoly forgalomkiesést okozva a híroldalaknak. Addigra ugyanis a kiadók zöme a Facebookról és a Google-ről érkező forgalom rabja lett: ha ezek a források elapadnak, eltűnik a látogatóik kisebb-nagyobb része, vagyis kevesebb hirdetést tudnak csak értékesíteni a felületeiken. Mindkét vállalat érzi a felelősségét ebben, és látványos programokat indítottak, hogy látszólag vagy ténylegesen segítsenek a partnereiknek.

A Wired emlékeztet rá, hogy a korábbi európai példákkal szemben az ausztrálok annyit állítanak, hogy a hírforrások függnek a platformoktól és fordítva, de a tech cégek túl nagyok ahhoz, hogy tisztességes tárgyalópartnerként viselkedjenek. Épp ezért a törvénytervezet kötelezi a feleket, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek, és alkudják ki, hogy mennyi jár a cikkek eredeti tulajdonosainak azért, hogy megjelennek az anyagaik a portálokon. Ha nem sikerül megállapodni, majd dönt egy békéltető testület. Aki megszegi a törvényt, már be is fizetheti a helyi bevétele tíz százalékát - alkalmanként.

A kemény szabályokra kemény szavakkal reagált a két érintett óriás: a Google Ausztrália közvetlenül a felhasználóinak kezdett el panaszkodni, míg a Facebook azzal fenyegetőzik, hogy az egyszerű, illetve egyszerűnek hangzó, ám technikailag végtelenül bonyolult utat választja, és nem teszi lehetővé az ausztrál felhasználóknak, hogy híreket osszanak meg.

Ugyan jogilag semmiképp, de minden más értelemben precedenst jelent, ami a következő hónapokban a szigetországban történik. Ha sikerül egy működő és hosszú távon életképes modellt felállítani, akkor az amellett, hogy minden érintettet levegőhöz juttat, tovább betonozza be a platformok és a kiadók kölcsönös függését. Ha eltűnnek a hírek a Facebookról és a Google-ről, az rövid távon fájdalmas lesz, különösen a kis médiavállalatoknak, de hosszú távon lehet, hogy a hűséges és tudatos olvasókkal rendelkező online hírforrások korát vetíti előre.

(Fotó: Pixabay, Tim Bennett/Unsplash)