A zaklatás, vagyis a „bullying” egy személy vagy csoport ismételt, szándékos bántalmazása egy másik személy vagy csoport által. Ennek megakadályozása évtizedek óta bonyolult feladat, rendkívül nehéz időben felismerni a jeleket, arról nem beszélve, hogy az esetek sokszor névtelenül történnek, és rejtve is maradnak. Az okostelefonok megjelenése óta ez még nagyobb kihívás, hiszen manapság minden eddiginél könnyebb hamis profilok mögé rejtőzve zaklatni másokat. Míg korábban a bántalmazás leginkább az iskolában töltött időszakra korlátozódott, az azonnali üzenetküldés és a közösségi hálózatok miatt a gyermekek otthoni szabadidejében, újabb és újabb formákban is felbukkanhat.
A zaklatás szőnyeg alá söprése a lehető legrosszabb, amit a szülők tehetnek, hiszen ez egy olyan probléma, amelyet a gyerekek egyénileg képtelenek megoldani. Ennek tükrében létfontosságú, hogy mindannyian együttműködjünk. A való világban történő zaklatással ellentétben az internetes zaklatás bárhol és bármikor megtörténhet telefonon, számítógépeken és játékkonzolokon keresztül, így a gyermekek otthonába is beférkőzik. Az internetes zaklatás definíciója
„támadás vagy visszaélés, olyan technológia alkalmazása által, amelynek célja egy másik személyben kárt, szorongást vagy személyes veszteséget okozni”.
Sajnos ez a viselkedés szinte minden webhelyen és üzenetküldő platformon fellelhető. Célpontjai tehetetlennek érezhetik magukat, mintha nem lenne semmilyen mód a megállítására - pedig ez nem így van. A legtöbb közösségi média platformon lehet jelenteni bármit, amitől kényelmetlenül érzi magát valaki, legyen szó akár a beleegyezése nélkül megosztott fotókról, rosszindulatú pletykákról vagy barátságtalan megjegyzésekről. Sok országban a zaklatás bűncselekménynek minősül, és a törvényt komolyan veszik.
Fontos, hogy a szülők és a tanárok megismerjék, hogyan kell kiszúrni az árulkodó jeleket. Meglehetősen nehéz megkülönböztetni a gyakori tinédzser problémákat az internetes zaklatásra utaló viselkedéstől, de ha az alábbi változásokat észleljük, akár utóbbi is állhat a háttérben: hirtelen hangulatváltozások vagy a normális tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése, betegség színlelése az iskola elkerülése érdekében, közösségi profilok törlése, szokatlan mértékű szociális visszahúzódás, folyamatosan „elvesző” vagy megrongált tárgyak.
Ha egy gyermekre igazak a fenti jellemzők, akkor érdemes leülni vele és megkérdezni tőle, hogy történt-e bármilyen negatív, bántó dolog vele az interneten vagy a való életben. Fontos biztosítani őt arról, hogy ítélkezés nélkül megoszthatja érzéseit, és azért vagyunk ott, hogy segítsünk neki. Miután kiderült, hogy mi a probléma, biztosítsuk arról, hogy velünk bátran megoszthatja a részleteket, ezután pedig megtehetjük a megoldás felé vezető lépéseket. Az első lépés annak bemutatása, hogyan kell kezelni a digitális zaklatót, például a közösségi hálózatok és az online platformok által biztosított blokkolási és jelentési funkciók használatával.
Hívjuk fel a figyelmét, hogy az ilyen típusú üzenetekre nem szabad reagálni, de kitörölni sem – készítsünk mentéseket, képernyőképeket, hogy bizonyítani lehessen a zaklatás tényét.
Ezután beszéljünk az adatvédelmi tudatosság fontosságáról - magyarázzuk el, miért nem szabad olyan felhasználókkal beszélgetni, akiket nem ismerünk a való életben. A gyermeknek nem szabadna kapcsolatba lépniük idegenekkel, és a profiljukat is csak a barátaiknak kéne látniuk. Ha úgy gondoljuk, hogy a gyermeket zaklatják, de ő ezt elhallgatja előlünk, akkor beszélgessünk vele a témáról úgy, mintha az egy barátunkkal történt volna meg. Így azt az érzést keltjük benne, hogy nincs egyedül a problémával, és könnyebben fog beszélni a saját tapasztalatairól. A történetben ne felejtsük el bemutatni azt sem, hogy hogyan oldódott meg a „barátunk” problémája. Ez azt érezteti velük, hogy értjük, miről van szó, és tudunk segíteni.
Tízéves koráig legyenek vele az első lépéseknél, melyeket a digitális világban tesz; szabályozzák az interneten töltött idő mennyiségét; mutassanak számára jó példát. Tizennégy éves korára tanítsák meg neki, hogy ne osszon meg olyan információkat, adatokat, melyek alapján beazonosíthatóvá válik. Ha asztali gépe van, igyekezzenek közös térben elhelyezni azt, ne a hálószobájában. Bátorítsák nyitottságra, biztosítsák arról, hogy szabadon kérdezhet. Tizennyolc éves korára pedig fel kell hívni figyelmüket, hogy
a szexuális tartalmú képüzenetek könnyen önálló életre kelhetnek az interneten, és később zsarolásra, zaklatásra is felhasználhatók.
Ha bántják, zaklatják, tudjon róla, hogy szüleihez bármikor fordulhat. Valamint készítsék fel az internetes vásárlásra, mutassák meg, hogy mire kell figyelnie, és amíg ez nem történik meg, mindenképp tartsák felügyelet alatt az online vásárlásait.
(Fotó: Pixabay, Forrás: ESET)