Az adatgyűjtést repülőgépekre szerelt mérőberendezésekkel támogatták, - melyek egyébként az időjárási adatok felmérésében is jelentős fontossággal bírnak -, hagyományos kereskedelmi repülőutak során. Mivel a műholdas lefedettség nem megfelelő, ahogy mérőállomásból sincs elegendő, ezért a légi közlekedés nélkül meglehetősen kevés információt sikerült volna összegyűjteni. Az IAGOS, 1994-től óta ózonszintadatokat gyűjtő intézet ezért kölcsönadta eredményeit a kutatóknak, akik így az egész északi féltekét lefedő elemzést készíthettek. Eredményeik elsőként a Science Advances szaklapban kerültek nyilvánosságra, és sajnos nem ígérnek túl sok jót az emberiség számára, ugyanis

az egész északi félteke felett az elmúlt húsz évben nőtt a troposzféra ózonmennyisége.

„Ez rendkívül fontos, mivel megmutatja, hogy hiába igyekszünk csökkenteni az ózonképződéshez szükséges anyagok helyi kibocsátását, de úgy tűnik globálisan ez mégsem tud megvalósulni.” – magyarázza Audrey Gaudel, a CIRES munkatársa, a kutatás vezetője. (Észak-Amerikában és Európában szigorú kibocsátási szabályozások léptek életbe a vizsgált időszak alatt, amelyek hatására a talajközeli ózon képződéséhez szükséges előanyagok mennyisége csökkent.) Az ózonnövekedés a trópusi területek felett volt a legnagyobb, a kutatók úgy vélik, hogy az ózon innen kerül át máshova is. A vizsgálatokból továbbá megállapították, hogy

ott volt a legdrámaibb mértékű a növekedés, ahol korábban igen alacsony ózonszintet mértek, mégpedig India, Délkelet-Ázsia, Malajzia, Indonézia területei felett.

1994-2004 között itt volt a legalacsonyabb az ózon mennyisége, míg 2011-2016 között már jóval magasabb lett. Mivel a korábbi hasonló összehasonlításokhoz csupán minimális adatot sikerült szerezniük, így azokból nem lehetett hiteles következtetéseket levonni, most viszont szinte a teljes bolygót lefedő adatbázis van a kutatók kezében a több mint harminchatezer mérés eredményeként. (Ez annyit tesz, hogy naponta négyszer végeztek mérést.) Az átlagos ózonszint-növekedés tízévente öt százalékos volt, annak ellenére, hogy az USA és Európa felett csökkent a mennyisége, ezeken a területeken a szigorúbb légszennyezési szabályozók egyértelműen hatásosnak bizonyultak.

Érdekesség még, hogy minél magasabban mértek, annál inkább nőtt az ózon mennyisége, egészen a tizenkét kilométeres szintig.

A kibocsátási adatok és a légkörzési modellek vizsgálata alapján a növekedés okát a kutatók a trópusi régiók légszennyezettsége növekedésében látják. Gaudel és csapata következő projektjükben majd ezen régiókat vizsgálják meg tüzetesebben. „Szeretnénk megérteni az előanyagok- és az ózon mennyiségének változási okát, azt, hogy a légszennyeződés kibocsátásának helyéről miként jut el a távoli régiókba” – mondta Gaudel. Ehhez az összes rendelkezésre álló adatforrást igénybe veszik majd a kutatók, így a jelenleg használt IAGOS mellett felmérési kampányok és műholdak méréseit is.

(Fotó: Pixabay)