A robot szilárdból folyékony halmazállapotot vesz fel, átfolyik a rácson, majd ismét visszaszilárdul. Ismerős? Lentebb nem egy trükkfelvétel látható a Terminátor 2 Lego-újragondolásából, hanem egy forradalmi technológiával megvalósuló robot.

Hivatalosan egyébként nem a Terminátor (bár a fenti videó nyilván egy tisztelgés Cameron klasszikusa előtt), hanem meglepő mód a tengeri uborkák ihlették a miniatűr robotokat, amelyek gyorsan és visszafordíthatóan váltanak a folyékony és a szilárd halmazállapot között – legalábbis ezt állítja a sajtóközlemény. Amellett, hogy a robotok képesek erre az alakváltoztatásra, ezenkívül mágnesesek és az elektromosságot is vezetik. A fenti videó pedig a mobilitási és alakváltozási tesztekből származik.

A Lego-T1000 egyébként válasz egy, a területet érintő problémára: amíg a hagyományos robotok erős felépítésűek, de túl merevek, addig a „puha” robotok épp az ellenkező problémával küzdenek: hajlékonyak, de gyengék, és a mozgásuk is nehezen irányítható. A megoldás tehát egy olyan robot, amely képes a folyékony és szilárd halmazállapotok közötti váltásra. A kutatók a cél elérése érdekében egy új fázisváltó anyagot hoztak létre. Amíg a T1000 (ál)tudományos hívószava a folyékony fém volt, addig a valódi példányt „magnetoaktív szilárd-folyadék fázisú átmeneti gépnek” nevezték el – ennek oka, hogy a gépet felépítő anyagot úgy hozták létre, hogy mágneses részecskéket helyeztek galliumba, egy nagyon alacsony olvadáspontú (29,8 °C) fémbe.

Mint azt a kutatók elmondták, a mágneses részecskéknek innentől kettős szerep jutott:

„Az egyik az, hogy az anyagot váltakozó mágneses térre reagálóvá teszik, így az indukció révén felmelegítheti az anyagot és fázisváltozást idézhet elő. De a mágneses részecskék mobilitást és mozgásképességet is biztosítanak a robotoknak a mágneses tér hatására.”

Ez tehát teljesen új megközelítés a meglévő fázisváltó anyagokhoz képest, amelyek hőágyúkra, elektromos áramra vagy más külső hőforrásokra támaszkodnak a szilárd anyagból folyadékká átalakulás előidézéséhez. Az új anyag rendkívül folyékony fázisa valóban elég folyékony szemben más fázisváltó anyagokhoz képest, amelyek „folyékony” fázisai ennél lényegesen viszkózusabbak. A teszteléshez a kutatók számos körülményt bevetettek: a mágneses tér segítségével a robotok átugrottak árkokon, felmásztak a falakra, sőt kettéváltak, hogy együttműködve mozgassák a többi objektumot, mielőtt újra összeolvadtak volna. Illetve ekkor került sor a Terminátor 2 emlékezetes jelenetének a valóságos „remake”-jére is.

Mindez jól mutat, de az anyagrendszer több nagyon specifikus orvosi és mérnöki problémára volt már válasz, melyek közé nem tartozik egyébként John Connor likvidálása. Orvosbiológiai oldalon a csapat a robotokat arra használta, hogy eltávolítsanak egy idegen tárgyat egy műgyomorból, és igény szerint szállítsanak gyógyszereket ugyanabba a gyomorba. Azt is bemutatták, hogy az anyag hogyan működhet intelligens forrasztórobotként a vezeték nélküli áramkörök összeszereléséhez és javításához (a nehezen elérhető áramkörökbe szivárog, ahol forraszanyagként és vezetőként is működik), valamint univerzális mechanikus „csavarként” is működhet, mivel beolvad a menetes csavarhüvelybe, majd ott megszilárdul – és így nincs szükség tényleges csavarozásra.