Amikor pedig a tervhez nyilvánosan is hozzá lehetett szólni, egy Christopher Howell nevű úr a kétségeit fejezte ki a tervvel kapcsolatban. És erre igencsak meglepő oka volt: Howell úr ugyanis éppen ilyen arcfelismerő technológiát fejleszt, csak az ő szoftverével a rendvédelmi erők tagjait lehet beazonosítani – írja a The New York Times.

Heuréka pillanat könnygáztámadás után

Portlandben a nyáron ugyanolyan tüntetések törtek ki a rendőri erőszak ellen, mint számos más városban Amerikában. A rendőri vezetők pedig azt mondták az egyenruhásoknak, hogy ragasztócsíkkal leragaszthatják a nevük, ha szeretnék. Christopher Howell ilyen előzmények után vágott bele a szoftver fejlesztésébe, amit a helyi polgármester egyébként „kissé félelmetesnek” titulált. A városnak dolgozó egyik jogász azonban tisztázta a helyzetet: a tiltás nem vonatkozik Howellre, mert ez csak a különböző szervezetek számára korlátozza a hasonló technológiák alkalmazását.

A 42 éves Howell egész életében részt vett tüntetéseken, a programozást pedig autodidakta mód tanulta meg. Az arcfelismerő szoftver ötlete akkor pattant ki a fejből, amikor még június közepén, fényes nappal lefújták őt a rendőrök könnygázzal. Howell ezután tette meg az első lépéseket a Google TensorFlow platformja segítségével. A TensorFlow-val gépi tanulásra képes rendszereket lehet felépíteni. Ez egy elég elérhető és kezelhető platform, szóval Howell számára nem is a technikai háttér jelentette a gondot, hanem a megfelelő minőségű képek beszerzése, amire a rendszernek a tanuláshoz szüksége volt.

A legtöbb kép cikkekből származik, illetve a közösségi médiából. Úgy tűnik nem csak az átlagember önti fel minden személyes információját a netre, de az állomány tagjai is. A Facebook ugyanis különösen nagy segítség volt. Howell úr például együtt mulatozó, épp grillsütést tartó rendőrökről is talált képet a népszerű platformon teljesen nyíltan, ami nagyban hozzájárult az adatbázis felépítéséhez. A szoftver egyelőre csak a portlandi állomány nagyjából 20 százalékát tudja beazonosítani, de Howell elmondta, hogy már segített egy barátjának megerősíteni egy rendőr valódi identitását.

Hongkong és egy művészi projekt

Az arcfelismerő szoftver ilyetén használatára nem csak Howell ébredt rá. Egy hongkongi tüntető például hasonló technológiát fejlesztett szintén a rendőrök közösségi médiában közölt fotói alapján. A hivatalos erők ennek persze nem örültek, és miután az aktivista közzé tett egy videót a Facebookon a projektről, azután letartóztatták őt. Az aktivista ezt követően elengedte a fejlesztést.

A civilek közül sem csak tüntetők foglalkoznak a rendőrök eltitkolt kilétéből adódó problémákkal. Egy olasz művész, Paolo Cirio, például 4000 francia rendőr képét tette online közzé a „Capture” (szójáték: lekapni valakit egy felvételen, vagy elkapni valakit – például egy bűnözőt) című kiállítás keretében. Cirio szerint ez az adatbázis lehetne az első lépés egy arcfelismerő applikáció fejlesztéséhez. A művész szintén cikkeket és a közösségi médiát használta fel. A képeket Cirio azóta levette, mert a francia belügyminiszter jogi lépéseket helyezett kilátásba. A művész szerint amúgy gyerekes dolog, hogy őt próbálják megállítani, aki csak felhívja a figyelmet a problémára, ahelyett, hogy magával a problémával törődnének.

Lehull a belarusz zsaruk álarca

Arról számtalan mindent gondolhatunk, hogy mennyiben helyes, ha a rendőrök és családtagjaik biztonságát védi az anonimitás adott esetben, illetve hogy miként lehet ezzel valóban vissza is élni. A belarusz tüntetések, valamint az azokat leverő karhatalmisták megítélése azonban még Magyarországon is viszonylag egyértelmű. Ezért is lehet különösen érdekes, hogy a belarusz származású, de jelenleg Los Angelesben élő Andrew Maximov miként leplezi le szó szerint a szülőhazájában a tüntetők ellen fellépő fegyvereseket. A belarusz zsaruk ugyanis maszkkal takarják az arcuk, de ez nem zavarja Maximov úr szoftverét, látszólag simán beazonosítja a fegyveres testület tagjait. Sőt aztán a rendőr arcát rádolgozza a szoftver a maszkos képre is. Azt viszont sajnos már nem tudni, hogy mennyire megbízható a program működése.

Maximov egyébként úgy nyilatkozott, hogy egy ideje mindenki világosan megértette, hogy ezt a technológiát a nagyfiúk használják, hogy elnyomják a kicsiket, most viszont eljutottunk arra a technológiai szintre, hogy ugyanezt immár a kicsik is megtehetik a nagyfiúkkal.

Az egyelőre a jövő kérdése, hogy tényleg az-e a potenciálisan opresszív technológiák elleni legjobb védekezés, ha mindenki hozzáfér azokhoz. Egy dolog viszont kétségtelen: a technikai fejlődés mellett a fagyi egyre többször fog visszanyalni.

(Címlapkép: Flickr/Ann Kruetzkamp)