A mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) 2017-ben az Év Emlőse volt Magyarországon (idén ez a tisztesség egyébként a vidrának jutott). A halálosan kedves megjelenésű kis állat 1974 óta védett hazánkban, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A pele egér méretű, narancssárga bundájú, szőrös farkú állat, és főleg erdőmelléki cserjésekben, bozótosokban, bogyós termésekben gazdag bokorszinttel rendelkező erdőkben él. Nyugat-Európában jellemzően mogyorón él (innen is ered a neve), a Kárpát-medencében azonban színesebb a diétája: som, makk, csipkebogyó, valamint kökény is felkerülhet a menüre.
Az állattal nem csak erdőben, de akár aljnövényzettel rendelkező városi parkban is összefuthatunk. Az aljnövényzet nem csak a táplálkozás miatt fontos a számukra, de ebből építenek maguknak fészket, hogy a telet a talajba ásott üregekben vészeljék át. A pelék kétféle fészket építenek, a szaporodáshoz használt fialófészek nagyjából 1 méterrel helyezkedik el a talaj felett (de épülhet akár 20 méter magas fára is), ezzel szemben a téli fészek a föld alatt található és teljesen zárt. A pelék külön-külön telelnek, mindegyik állat magának épít külön alvózugot. Október vége felé már csökkenni kezd az éjszakai aktivitásuk, egyre többet és többet alszanak ebben az időben, végül hosszú téli álomra szenderülnek, melyből csak áprilisban ébrednek fel. Az alvó emlős téli álma során akár 8-10 perces szünetek is lehetnek egy-egy lélegzetvétel között, a szívük pedig percenként 6-13-szor ver. (A felvételen a pele ennek megfelelően nem téli álmot alszik, hanem csak simán elbóbiskolt.)
A téli álom előtt a pelék alaposan felhizlalják magukat, és már augusztusban sokkal intenzívebben táplálkoznak. Tavaszi ébredésükkor azonban így is teljesen lefogynak, az ébredés után nagy szükségük van fehérjére, tehát ilyenkor a növények mellett a rovarokra is ráfanyalodnak.
Nem csak a pelék, de sünök is ilyentájt készülnek telelni, és ezért ilyenkor óvatosabban kell végeznünk a kerti munkákat, nehogy megzavarjuk az avarban megbújó állatokat – írja a Berek. Az országba ugyanakkor visszatértek a nagyemlősök is, így a vadonban farkassal és medvével sem kizárt immár a találkozás, amire jobb felkészülni. Az olvasóban ez utóbbi figyelmeztetéssel kapcsolatban teljesen jogosan merül fel a „mégis hogyan” kérdése, de szerencsére Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapja nem hagy minket válasz nélkül. Medvével kapcsolatban ezek a legfontosabb személyvédelmi teendők (pdf-ben itt érhető el az óvintézkedéseket részletesebben is bemutató brossúra):
A farkasokról pedig ezt illik tudni:
Mint a fenti linken olvasható, a Bükki Természetvédelmi Igazgatóság arra kér minket, hogy amennyiben farkast vagy farkasra utaló nyomot észlelnénk, jelezzük az alábbi ügyeleti telefonszámon: +36 30 861-3808
A Berek beszámolt különböző, nálunk telelő madarak érkezéséről is. A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületére október közepén érkeztek meg az első kis sólymok. Egyelőre két példányt vettek észre, de nyilván érkezik majd több is. A kis sólyom egyébként rendszeres telelőfaj az országban, és olyan élőhelyet keres, ahol sok az énekesmadár, mivel ezekkel táplálkozik. A Csanádi pusztákon évente átlag 6-10 kis sólyom telel. A madarak felosztják egymás közt a területet: egy-egy madárnak több tíz hektáros a vadászterülete. A kis sólyom az országban védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Mint a lap beszámol róla, igazi ritkaságok is akadnak: pár napja dokumentálták a kékfarkú ötödik magyarországi felbukkanását, nemrég pedig két szirtifecskét fotóztak Szentendrén. De találtak már barna füzikét, a Buharugrai-tavakon parti liléket, másutt pedig cankópartfutót és sárgalábú cankót. Sőt lencsevégre kaptak bütykös ásóludat, valamint csíkosfejű nádiposzátát is.
(Címlapkép/nyitókép: wikimedia commons)