A korai kétezres évek ikonikus mobiltelefonos pillanata nem a misén megszólaló polifonikus csengőhang, nem is az övre csatolható telefontok, hanem az összecsukható telefon teátrális becsukása, kézzel (kezdők) vagy állal (haladók). Nem volt érv, nem volt sértés, nem volt üvöltés, ami annyira meg tudta volna semmisíteni a telefon túlsó végén ülőt, ráadásul anélkül, hogy látta volna, hogy mi történik, mint rácsapni az illetőre az összehajtható telefont. Ez a gesztus, és az elképesztően vékony és szigorú design tette a Motorola Razr-t az egyik legvágyottabb korai mobiltelefonná. Tegnap kiderült, hogy sem a Motorola, sem az Apple nem gondolja úgy, hogy ciki visszatérni valamihez, ami működött - pláne, ha közben előre is lépnek egyet.

Hónapok óta keringtek a pletykák arról, hogy a Razr visszatér, és tegnap a Motorola végre hivatalosan bejelentette az összecsukható mobil új verzióját. Persze az elmúlt tíz évben sokat változott, hogy mit várunk el egy mobiltelefontól: az új modellt szétnyitva a legfontosabb változás, hogy egyetlen képernyő a készülék belseje - vagyis a Huawei és a Samsung után a Motorola is megoldotta, hogy egy kijelzőt össze lehessen hajtani.

Nyilván nagy kérdés, hogy mennyire lesz megbízható és tartós a megoldásuk, a Samsung tavasszal egészen elképesztőt bukott a Galaxy Fold első szériájával, ami egy-két nap alatt ment tönkre több, a készüléket tesztelő újságírónál is . És sajnos ezzel a sérülékeny technológiával együtt jár a kettéhajtva is óriási árcédula: ahogy a Mate X és a Fold, úgy a Razr is egy csúcskategóriás mobil duplájába fog kerülni, januártól nagyjából két iPhone 11 árát lehet otthagyni érte az USÁ-ban. Cserébe felidéz bennünk valamit, amiért rajongtunk, és hozzáfrissíti azt, ami időközben megváltozott - kapunk egy ismerős designt, és vele együtt mindent, amit egy mai okostelefontól amúgy elvárhatunk.

Visszatérni ahhoz, ami jó

A Motorola bejelentésével nagyjából egyidőben az Apple is megjelentetett valamit, amire régóta vártunk. A 16 hüvelykes MacBook Prót. A közel egymilliós gép persze egy szűk csoportnak, leginkább grafikusoknak és vágóknak lesz majd vonzó, de egyetlen, elsőre aprónak tűnő tulajdonsága miatt az Apple hordozható gépeinek a megváltójaként nézhetünk rá: új billentyűzete van. És működik.

Új billentyűzet - az miért nagy szám?

Négy évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy az Apple laptopjai elérték a vékonysági nirvánát, de ez komoly áldozatokkal járt: egyrészt csak USB-C portokat hagytak a gépen a jó öreg fülhallgató csatlakozó mellett, ezzel őrült átalakító-vásárlásra és -cipelésre kárhoztatva minden rajongójukat, másrészt át kellett, hogy alakítsák a billentyűzetüket. Olló helyett pillangóhoz hasonlították a vadonatúj mechanizmust, ami nagyon kedvesen hangzik, olló és pillangó közül a szabókon kívül mindenki az utóbbit választaná, a probléma csak annyi volt, hogy a klaviatúrák egy része nem működött. Elég volt némi por, és egy-egy billentyű kihagyott, duplán működött, vagy úgy, ahogy van, megadta magát.

Olyannyira, hogy Joanna Stern, a Wall Street Journal kiváló újságírója "e" betűk nélküli cikkben írt a gépről - mert az nem működött épp a billentyűzetén. Később az Apple maga is beismerte, hogy baj van a gépeivel, szervizprogramot indított, amiben, bármilyen vicces és szomorú egyszerre, az aktuális, 2019-es gépei is benne vannak. Az, hogy a tegnap bejelentett MacBook Pro nem kapott helyet a programban, jó jel - hajlandóak voltak visszalépni és hisznek az új termékükben. Valószínűleg az olcsóbb ("olcsóbb") gépeikben is ezt, az újra ollóhoz hasonlító megoldást fogják használni a jövőben.

Néha vissza kell lépni

Nehéz pillanat lehet egy technológiával, haladással, kísérletezéssel foglalkozó vállalatnál bedobni egy megbeszélésen, hogy "Mi lenne, ha visszatérnénk ahhoz, ami működött?" A kollegák először csak felhúzzák a szemöldöküket, aztán röhögni kezdenek, végül a személyzetis csoszog oda hozzánk, hogy jó volna váltani pár szót. Hol is tartanánk, ha visszalépdelnénk. De az a bátor, aki ezt a megfelelő pillanatban meg meri tenni. Mi pedig szerencsések vagyunk, hogy újra a kezünkbe kapunk valamit, amit egyszer már megszerettünk.