Olvad a hegy

Egy 2019-ben kezdődő, a National Geographic által támogatott vizsgálat keretében összesen harminc kutató jelent meg Nepál Khumba Völgyének különböző pontjain, hogy mintákat vegyenek a hóból, jégből és vízből a hegy állapotának felmérése céljából. Az eredmények, melyet tavaly novemberben tettek közzé a One Earth-ben, nem voltak túl biztatóak, mint kiderült, nagy bajok vannak a világ legmagasabb hegyével. Az egyik probléma, hogy a jég minden eddiginél gyorsabban olvad, főként a magasabb területeken, ahol nem védi a napsugárzástól a sziklaréteg.

Az 1962 óta folytatott mérésekből származó adatokkal összevetve a kutatások úgy becsülik, hogy most ötven százalékkal gyorsabb ütemben fogy a jégtakarója, mint hat évtizeddel ezelőtt.

Az alaptáborhoz közel eső Khumba-gleccser térfogatának negyedét vesztette el az elmúlt időszakban, vagyis 330 milliárd liter jeget.

A világ legmagasabban fekvő mikroműanyaga

És volt még valami a begyűjtött mintákban, amire a kutatók nem számítottak: mikroműanyag részecskék. Azt már régóta lehetett tudni, hogy a hegymászók által hátrahagyott szemét egyre nagyobb méreteket ölt a túraútvonalak közelében, a nepáli kormány által szervezett takarítási akció során, 2019-ben mindössze negyvenöt nap alatt tíz tonna hulladékot sikerült összeszedni az önkénteseknek (és emellett találtak négy holttestet is).

A hegymászók, mivel magukkal vinni nem tudják a feleslegessé vált holmijukat, gyakran a helyszínen égetik el a szemetet, de ez szintén a környezetszennyezéshez járul hozzá. Ezt a problémát a Himalaya Museum and Sustainable Park igyekszik orvosolni Sagarmatha Next nevű programjával. A projekt keretében egyrészt megnyitják a Sagarmatha Next Centert, ahol a hegyen gyűjtött szemétből értékes művészeti alkotásokat készítenek a helyi művészek, amit a turistáknak adnak majd el, másrészt elindítanak egy "hozz vissza" rendszert.

A "hozz vissza" a hulladékra vonatkozik, minden hegymászót megkérnek rá, hogy vigyen vissza magával egy kiló szemetet a hegyről a Lukla repülőtérre, ahonnan azt Katmanduba szállítják, így valamivel mérséklődik a hegy szennyezettsége.

Amitől viszont nehéz, sőt lehetetlen megszabadulni, az a mikroműanyag. Ez főként poliészter, akril, nejlon és polipropilén szálakat jelent vagyis a turisták, hegymászók ruhájából és felszereléséből származik, valamit a szél sodorja egészen nagy magasságba is, beterítve még a csúcs közelében fekvő régiókat is. Az a pont, ahol eddig a világon a legmagasabban találtak mikroműanyagot, 27 700 láb (8442 méter). "A koncentráció a hegyen egészen meglepő" - nyilatkozta Imogem Napper, aki a Plymouth Egyetemen található laboratóriumában elemezte a mintákat - "Olyan helyen van, amit én még mindig a világ egyik legtávolabbi és legősibb térségének tartok." Paul Mayewski, a kutatás vezetője szerint, ahova az ember beteszi a lábát, ott mindenképpen nyomot hagy és "ez a nyom nem mindig pozitív" - mondta a National Geographic-nak.

Hogyan nőtt meg a Mount Everest?

De nem csak az emberek hagynak maradandó nyomot maguk után a hegy életében, hanem a természeti események is. A lemeztektonikai mozgások például potenciálisan elmozdíthatják az egész csúcsot a megszokott helyzetéből.

A világ legmagasabb hegycsúcsának nagysága emiatt nem egy konstans, örökérvényű szám: a különböző években különböző eszközökkel végzett mérések eredményei mindig mást adnak meg pontos értékként.

A legutóbbi erőteljes földrengés Gorkhánál, mely Kathmandu északi részén teljes falvakat törölt le a térképről, megváltoztathatta a Mount Everest elhelyezkedését is, a szakértők korábbi becslése alapján három centiméterrel mehetett össze és egy méterrel délebbre mozdulhatott a csúcs. Az, hogy ezt a hipotézist bizonyítsák, csak az egyik ok volt a sok közül, mely arra sarkallta a nepáli/kínai kutatókat, hogy újból megmérjék a hegyet, a nemzeti büszkeség volt az első számú motiváció, hiszen az eddigi projektek európai, amerikai vagy indiai vezetéssel zajlottak.

A mindenki által ismert 8848 méteres hivatalos magasság az 1955-ös indiai felmérés óta van érvényben, ezt Kína 1975-ben erősítette meg (bár még hozzáadtak 13 centit). Ezzel megcáfolták a majdnem egy évszázaddal azelőttről származó adatokat, melyek egyébként sem voltak pontosak: az 1850-es években végzett első mérés (India Nagy Trigonometriai Felmérése) során ugyanis arra a következtetésre jutottak a szakemberek, hogy a csúcs egész pontosan 29 000 láb magas (8839,2 méter), de a felmérést vezető Sir George Everest (egy másik történet szerint a brit földmérők tábornoka, Andrew Waugh, aki 1856-ban hozta nyilvánosságra az adatokat) úgy gondolta: egy ilyen szép kerek szám láttán gyanakodni fognak az emberek, hogy a kutatók hasraütésszerűen kikerekítették az eredményt, vagy csak megsaccolták a pontos méreteket, így azt megtoldotta még két lábbal (8840 méter). Azóta Olaszország (1987-ben: 8872m, 1992-ben: 8846m), az Egyesült Államok (1999-ben: 8850m) és Kína (2005-ben: 8844,43m) is elvégezte a maga számításait, de Nepálnak most először nyílt erre lehetősége.

A projekt kivitelezésére egy kínai és egy nepáli csapatot is kineveztek, melyek párhuzamosan, de eltérő módszerekkel végeztek a feladatukat, és a szigorú titoktartási kötelezettség miatt az eredményeket csak közösen jelenthették be, ebben Hszi Csin-ping kínai elnök tavaly októberi katmandui látogatása során egyeztek meg a felek. Az új zélandi kormány támogatását élvező nepáli csapat 2019 májusában folytatta le a maga méréseit, melynek során a tradicionális trigonometriai számítások mellett GNSS és radaros technikát is alkalmaztak. A nehézségek ellenére (a GPS eszközt elhelyezésére indított expedíciót vezető Khim Lal Gautam elvesztette egy lábujját fagyási sérülések miatt a veszélyes ereszkedés során) a projekt sikeres volt és a résztvevők már szeptemberben úgy nyilatkoztak a Nepali Timesnak, hogy az új szám titokban tartása majdnem akkora kihívást jelent, mint maga a felmérés.

A bejelentéssel azonban meg kellett várniuk a kínai csapatot, mely némi lemaradásban volt az időközben kialakult járványhelyzet miatt, így az ő expedíciójukra csak 2020 május 28-án került sor. A csúcson működésbe helyezett, centiméter pontosságú meghatározásra képes eszközt a Beidou műholdas navigációs rendszeréhez, valamint a Mount Everest felett többször átrepülő kisgépen található precíziós gravitációs mérőeszközhöz csatlakoztatták, az általa végzett számítások végül ugyanazt az eredményt adták, mint a nepáli technikusoké,

így végül december 8-án Pradeep Gyawali, Nepál külügyminisztere és Wang Yi, a kínai külügyminiszter hivatalosan is bejelentették a Sagarmatha/Csomolungma legújabb magasságát.

A projekt egyúttal pontot tett a két ország közti régi vita végére is, miszerint a csúcs magasságát a kínaiak véleménye szerint a sziklák tetejéig, a nepáli álláspont alapján azonban a sziklákat fedő jégréteget is beleszámítva kell mérni: a 8848,86 méter a jégréteget is magában foglalja.

(Fotó: Pixabay, GettyImages/Alex Treadway)

További cikkek a Rakétán:

Tisztul a bolygó, előbukkan a táj Számos jelentés szól arról, hogy a természetes ökoszisztéma és a klímaviszonyok visszaállnak “normális” civilizációmentes állapotba a karantén és lezárások, valamint a gazdasági leállás ideje alatt, ezek a hírek érthető módon gyorsan körbe is járják a világot.
Milyen jó lenne, ha a hegyimentők tudnának repülni! Most már tudnak A mottó: nincs olyan nehezen megközelíthető terep, ahova ne juthatnál el, ha te lettél Vasember.
Nyomasztó videó mutatja meg, hogyan tűnt el szinte teljesen a jég az Északi-sarkról Az Amerikai Geofizikai Egyesület (AGU) legújabb videójában minden eddiginél pontosabban követhetjük nyomon az északi sarki jég fogyatkozását 1984-től kezdve máig.