1984-ben Polányi János, magyar származású Nobel-díjas vegyész a Science for Peace szervezet oldalán (amelynek ő is tagja volt) publikálta nézeteit Ronald Reagan elnök új csillagháborús tervéről, hivatalos elnevezéssel a Stratégiai Védelmi Kezdeményezésről (SDI), amelynek értelmében a világűr egyfajta védelmi vonallá változott volna az oda telepített fegyvereknek köszönhetően, hogy az esetlegesen atomfegyvereket hordozó szovjet rakéták elhárítása lehetővé váljon.

"Amíg John F. Kennedy arra ösztönözte az amerikaiakat, hogy küldjenek embert a Holdra, addig Ronald Reagan arra sarkallta, hogy gyártsanak egy új, futurisztikus rakétaelhárító rendszert.

Úgy tűnik, hogy az optimizmus és jószándék, ami életre keltette a korai űrprogramot, átadta helyét az elhatározásnak, hogy katonai előnyök szerzésére használjuk ki az űrt."

A Science for Peace nevében támogatásukat fejezték ki az akkori kanadai miniszterelnök, Pierre Trudeau felé a nagy magasságú, műhold elleni fegyverek (anti-satellite weapons, ASAT) betiltására vonatkozó felhívásával kapcsolatban, és a kevésbé destabilizáló hatású módszerek alkalmazását ajánlották az ASAT-ok helyett. A csillagháborús terv ugyan nem valósult meg, de a nyolcvanas években az Egyesült Államok Légiereje épített több olyan műhold elleni fegyvert is, amelyet konfliktus esetén bevetésre szánt, ebből pedig ötöt ki is próbáltak.

1985 szeptemberében egy F-15-ről indított ASM–135 ASAT sikerrel elpusztította a NASA egyik műholdját, a Solwindet, amelyet egyébként is rossz állapotban lévő eszköznek nyilvánítottak, bár a Washington Postnak nyilatkozó Robert M. MacQueen fizikus sajnálatának adott hangot, hogy a Pentagon ilyen módon áldozta fel a tudományos szempontból értékes egységet. Ekkor vált igazán világossá az a probléma, ami azóta is rendre előkerül a műholdromboló fegyverekkel kapcsolatos viták során, mégpedig, hogy nem csak az űr katonai jellegű felhasználásának morális dilemmája a gond az ASAT-ok kérdésében, hanem a konkrét fizikai következmények is, a szétrepülő műhold darabok ugyanis nagy területen szóródnak szét és nem mindig a várt irányba indulnak. A Solwind ütközése előtt a szakértők kiszámolták a keletkező űrszemét lehetséges pályáját és keringési idejét, de nem minden alakult az elvárások szerint: a roncsok jóval sötétebb színűek voltak, mint azt feltételezték és ez megnehezítette a megfigyelésüket, valamint egyes darabok még másfél évtizeddel az esemény után is a pályájukon maradtak és nem égtek el a légkörben.

Végül az ASAT programot a nyolcvanas évek végén leállították, de az azóta eltelt időben a műholdak elleni fegyverek nem merültek feledésbe, több ország is teszteli a saját prototípusainak hatékonyságát, az Egyesült Államok mellett Oroszország, Kína és India is. 2019 március 27-én az indiai miniszterelnök, Narendra Modi lepte meg bejelentésével a világot: elmondta, hogy az ország sikerrel kivitelezte a műhold megsemmisítő fegyverének, a PDV-Mk II-nek próbáját, amely a Microsat-R-t találta el. Az Egyesült Államok Egyesített Űrműveleti Parancsnoksága 57 roncsdarabról tett közzé adatokat az eset után, míg az Egyesített Űreszköz Parancsnokság több mint 250 darab űrszemét keletkezését észlelte az Űrvilág beszámolója szerint.

.@DRDO_India successfully launched the Ballistic Missile Defence #BMD Interceptor missile, in an Anti-Satellite #ASAT missile test #MissionShakti engaging an Indian orbiting target satellite in Low Earth Orbit (LEO) in a ‘Hit to Kill’ mode from the Dr. A.P.J. Abdul Kalam Island pic.twitter.com/n5DEWLQpSp

— PIB India (@PIB_India) March 27, 2019

Bár a műhold elleni fegyvereknek több formája is létezik, de a kinetikus módszer, amit India is használt a Shakti küldetésben és ami az ütközés erejével semmisíti meg a célpontot, törmelékek egész sokaságát eredményezi, ami aztán hosszú évekig a Föld körül keringhet potenciális veszélyt tartogatva. Az űrszemét egy része gyorsan megsemmisül a légkörbe lépve, de a magasabb pályákra kilökődő daraboknak ez több időbe telik és közben más arra tartó űreszközök vagy űrszemetek útjába kerülhetnek. Ez az előbbi esetben megoldható problémát jelent, mivel az eszközöket figyelik az irányítóközpontból és még időben elkerülő manővert hajhatnak végre, de az űrszemetek egymással való ütközését nem lehet megátolni.

A Kessler-szindróma szerint az ilyen esetek, az egymásnak csapódó egységek, olyan láncreakcióhoz vezethetnek, amely aztán szeméttel szórja be az egész Föld körüli pályát

és akár hosszú időre ellehetetleníti az űr meglátogatását és használatát. Ez a pesszimista jövőkép egyelőre nem érkezett el, de egyre jobban kell vigyázni, mivel a huszonegyedik századi civilizáció működésében nélkülözhetetlen szerepet betöltő műholdak folyamatosan érkeznek a világűrbe és az elkövetkező években ehhez még társulnak az építés alatt álló vagy építendő űrállomások és űrhotelek is.

A benépesülő űrsztráda már ebben a pillanatban is sok kockázatos forgalmi helyzetet termel ki: egy augusztusi jelentés szerint hetente nagyjából 3200 közeli találkozás történik két űreszköz között, bár a közeli nem minden esetben jelent igazán minimális távolságot, mivel ide sorolható az egymástól akár egy kilométerre elhaladó eszközök észlelése is. A jelentés készítője, Hugh Lewis a Space-nek elmondta, a műholdas megakonstellációk építése is szerepet játszik az ilyen alkalmak sűrűsödésében, mivel a Starlink 2019-es indítása óta megduplázódott a jelentett esetek száma. A Starlink flottájának tagjai a 3200 esemény felében érintettek, ezek közül viszont csak ötszáz azoknak a száma, amelyekben nem egy másik Starlink műhold, hanem egy másik cég vagy ország eszköze a találkozás másik szereplője. Ez sem kevés, de ha arányaiban nézzük a számokat és összevetjük a OneWeb nagyjából 250 tagú flottájának heti 80 alkalmával, akkor hasonló eredményt kapunk, igaz ugyan, hogy a Starlink tervezi a jövőben leginkább bővíteni műholdjainak csapatát, míg a többi cég ennél jóval kevesebb eszközzel kalkulál.

• az Amazon Projekt Kuipere 3236 műhold űrbe juttatására kapott engedélyt tavaly nyáron
• a OneWeb számára az Airbus 650 űreszközt gyárt le, ebből már 288 pályára állt, de később összesen 7000 eszközt küldenek fel
• Kína 12 992 tagú konstelláció építését tervezi
• a Starlink pedig, akinek eddig 1740 műholdja indult útnak és szolgáltatja az internetet a világ távoli pontjain (illetve nem mind, mivel néhány letért a pályájáról és már nem aktív), a Gen2 programban további 30 000 műhold hozzáadását tervezi, a végső szám valószínűleg 42 000 lesz.

Ez a hatalmas mennyiségű fölöttünk keringő űreszköz még sokkal veszélyesebbé teheti a potenciális következményeit egy kinetikus ASAT bevetésének, többek között ez is az oka, hogy egy tegnap nyilvánosságra hozott levélben az Outer Space Institute tagjai és számos tudományos szakember arra kérik az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlését, hogy fontolja meg a fegyvereknek tesztelésének betiltását. A levél szerint az aktív és már működésképtelen műholdak száma 3300-ról 7600-ra növekedett az elmúlt egy évtizedben, a következő tíz évre pedig további 100 000 pályára állítását jósolják. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között is hosszú távon használható és biztonságos maradjon a világűr, új gyakorlatok kialakítására van szükség, és az

"ebbe az irányba tett jelentős lépés lenne a kinetikus ASAT-ok tesztelésének tiltására vonatkozó szerződés."

The OSI has published an International Open Letter on Kinetic Anti-Satellite (ASAT) Testing, which urges the #UNGA to take up consideration of a kinetic ASAT test ban treaty. View it here: https://t.co/bzNwpNbaD1

If you wish to sign the letter, see here: https://t.co/wOs2Qq9vwM pic.twitter.com/cDAEgGTgyw

— Outer Space Institute (@OuterSpaceInst) September 2, 2021

A tiltás a becsapódással nem járó, fly-by teszteket nem akadályozná, mivel a javaslat indoklása elsősorban a keletkező szemét ügyét helyezi középpontba, amelyet egy ütközés megsokszorozna. A számításaik szerint amennyiben a 2019-es Shakti missziót most vezényelnék le, a törmelék keresztezné az összes tervezett megakonstelláció pályáját, mint ahogy a Tienhóét is, kockázatos helyzetet teremtve az irányítók számára. A levél szerzői kiemelik, elsősorban ez az oka, hogy időszerűnek látják az 1979-ben az Egyesült Államok és a Szovjetunió között megkezdett tárgyalások újraindítását a mostani országok részvételével és úgy gondolják, egy ilyen megegyezés gyorsan támogatókra találna a nemzetközi közösség tagjai között. A szerződés elősegítené a békét és a biztonságot is, összhangban az ENSZ főtitkárának elképzeléseivel, aki szerint a nemzetközi együttműködés és a kölcsönös mértékletesség biztosíthatja csak a fenntartható békét az űrben.

A dokumentum végén felsorolják a különböző országok nemrégiben tett nyilatkozatait a kérdéssel kapcsolatban, eszerint a legtöbb nemzet beszüntetné vagy minimum valamilyen jogilag érvényes megszorításokhoz és feltételekhez kötné a műhold elleni fegyverek tesztelésének engedélyezését. A levél eddigi aláírói között több Nobel-díjas tudós is található, köztük Polányi János és John Mather asztrofizikus is, valamint szakértők és diplomaták, például Chris Hadfield és Robert Thirsk kanadai űrhajósok vagy Louise Fréchette, aki nyolc évig volt az ENSZ főtitkár helyettese. A nyílt levelet a továbbiakban minden egyetértő aláírhatja.

(Fotó: Picryl, OneWeb, Flickr/ITU Pictures, a kép a Világűr Szerződés (Outer Space Treaty) aláírását ábrázolja)

További cikkek a témában:

Az oroszok lézerrel lőnék plazmává a használaton kívüli műholdakat, már laborban tesztelik a módszert A Roszkoszmosz már 2018-ban bejelentette, hogy lézerablációval semmisítené meg a pályafutásuk végére érő műholdakat. A kutatók tesztjei szerint a napelemek felrobbantása azonban nagyon veszélyes lehet.
Az egyetlen dedikált űrfegyver, amelyet ki is próbáltak a világűrben Sajnos kevés a publikus információ, de egy fegyverről biztosan tudjuk, hogy felszereltek vele egy űrállomást, és ki is próbálták. Eddig ez az egyetlen ágyú sült el az űrben tudomásunk szerint – erről szól ez a történet.
Starlink: a Mars-utazás kulcsa vagy Elon Musk legnagyobb tévedése? A SpaceX a 2020-as évek végéig 42 ezer alacsonyan keringő műholddal burkolná be a Földet, amely a világ minden pontján nagy sebességű internetet biztosítana. De mennyire lehet reális ez a cél?