Tavaly év végén már írtunk a James Webb által felfedezett bolygó-tömegű, de csillag nélküli páros-objektumokról az Orion-ködben – ezek már akkor is fejvakarásra késztették a szakembereket – mint írtuk akkor:

“A szabadon keringő objetumokat, amelyeket Jupiter-tömegű bináris objektumoknak vagy röviden Jumbóknak neveznek, a James Webb űrteleszkóp által készített látványos képeken fedezték fel. Az objektumok túl kicsik ahhoz, hogy csillagok lehessenek, de a bolygó hagyományos definíciójának sem felelnek meg, mivel nem egy csillag körül keringenek.

A felfedezés eléggé felkavarja a csillag- és bolygókeletkezésre vonatkozó meglévő elméletek egy évtizede relatíve tiszta vizét, amelyek alapján ilyen Jupiter-méretű objektumok nem is képződhetnének a csillagködben található por- és gázfelhők belsejében zajló folyamatok során.”

Talány, hogy mik lehetnek ezek: bolygó-tömegű, csillag nélküli páros-objektumok tucatjait fedezték fel az Orion-ködben A szakértők szerint talán új csillagászati kategória bevezetésére is szükség lesz ezen objektumok kapcsán, amelyek akkorák, mint a Jupiter, de nincs csillaguk, amely körül keringenének. A rejtélyt csak fokozza, hogy valamiért párokban fordulnak elő.

Mindezek alapján az is felmerült, hogy új csillagászati kategória bevezetésére lesz szükség, mivel a kutatók azt feltételezik, hogy ezek nem a hagyományos értelemben vett bolygók, hanem az égi objektumok egy új osztályát képviselhetik, amelyek nagyobbak a bolygóknál, de kisebbek a barna törpéknél.

Ahogy pedig az időnként történni szokott, a további vizsgálatok nem hogy átláthatóbbá tennék az objektumokat övező rejtélyt, de még inkább felkavarták az eddig is zavaros vizet: történt ugyanis, hogy mivel a JWST infravörös sugárzást észlelt ezekből az objektumokból, a kutatók úgy gondolták, hogy érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy vajon rádióhullámokat is generálnak-e ezek a titokzatos égitestek. A rádiósugárzás kulcsfontosságú eszköz az égi objektumok megértéséhez, mivel a különböző típusú kozmikus entitások eltérő rádiómintákat bocsátanak ki – például az olyan bolygók, mint a Jupiter, különböző típusú rádiójeleket bocsátanak ki, beleértve a gigahertz-frekvenciás kibocsátásokat is, amelyeket mágneses mezőik befolyásolnak.

A közelmúltban készült tanulmány középpontjában tehát a Jumbók rádiósugárzásának az azonosítása állt – írja a Live Science. Luis Rodríguez, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem professzora vezetésével a csapat átvizsgálta az Egyesült Államok Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatóriumának (NRAO) archív adatait, ami elég megdöbbentő felfedezéshez vezetett: az egyik páros objektum, a JuMBO 24 rádióhullámokat bocsát ki. Ez a páros a legnehezebb a Jumbók közül és állandó, erős rádióhullámokat bocsájtott ki a 6 és 10 gigahertz közötti frekvencián. Érdekes módon ezek a rádióhullámok nem voltak körkörösen polarizáltak, ami alapján mágneses mezők generálnák őket – a bolygók esetén ugyanis ez lenne a jellemző.

A körkörös polarizáció hiánya a JuMBO 24 rádiósugárzásában a fentiek miatt elég rejtélyes lenne önmagában is, ám ráadásul ezeknek a jeleknek a természete eltér azoktól, amelyeket más ismert kozmikus entitások, például barna törpék vagy pulzárok bocsátanak ki. A kutatók fontolóra vették ugyan, de kizárták annak lehetőségét is, hogy a jelek földönkívüli civilizációra utalnának, ahogy azt is, hogy más, a JuMBO 24 mögötti égi objektumból érkeznének.

Jelenleg tehát az elsődleges feladat az adatgyűjtés az NRAO Very Large Array-jével, amelyek segítségével talán ezen jelek, végső soron pedig a Jumbók titkaira is fény derül majd.

(Kép: A rádiójeleket küldeni látszó bolygók az Orion-ködben találhatóak, amelyet itt láthatunk egy infravörös képen, amit a James Webb Űrteleszkóp készített. (Kép forrása: NASA, ESA, CSA / Tudományos vezetők és képfeldolgozás: M. McCaughrean, S. Pearson, CC BY-SA 3.0 IGO))