A NASA New Horizons űrszondája megdöbbentő dologra bukkant: a Kuiper-öv nagyobb lehet, mint eddig gondoltuk, ami azzal is jár, hogy a külső Naprendszerünk úgy általában nagyobb és összetettebb lehet, mint azt eddig feltételeztük. A New Horizons miközben ugyanis ezen a távoli régión haladt keresztül, váratlanul nagy mennyiségű porszemcsét észlelt a Neptunuszon és a Plútón túl, ami így megkérdőjelezi a Kuiper-öv térbeli kiterjedésével kapcsolatos korábbi feltevéseket – írja a Science Alert.

A Kuiper-öv egy hatalmas, főként jégből és kőzetből álló objektumokat tartalmazó terület a Naprendszerünk külső részén, a Neptunusz pályájától kezdődően, körülbelül 30 csillagászati egységnyi (CsE) távolságra a Naptól. (Egy csillagászati egység hozzávetőlegesen megegyezik a Föld és a Nap közötti átlagos távolsággal, ami körülbelül 149,6 millió kilométer.) Ez a terület számos kisebb égitest otthona, beleértve az ismert törpebolygót, a Plútót, és más jeges objektumokat, amelyek a Naprendszer kialakulásának korai szakaszából származnak. A Kuiper-öv mindezek miatt fontos kutatási terület, mivel segíthet jobban megérteni a Naprendszerünk keletkezését és fejlődését, valamint azt, hogy milyen folyamatok zajlottak le a korai Naprendszerben.

Eddig úgy gondolták, hogy a Kuiper-öv a Naptól körülbelül 50 CsE távolságra kezd el elvékonyodni, azonban a New Horizons felfedezései, különösen a Venetia Burney Student Dust Counter eredményei, meglepő porsűrűséget mutatnak 45 és 55 CsE között is, ami a vártnál több tárgy jelenlétére utal – a megnövekedett porsűrűség ugyanis az övben elhelyezkedő nagyobb tárgyak ütközésének tudható be.

A Venetia Burney Student Dust Counter (VBSDC) egyébként egy “por-számláló eszköz”, amelyet a New Horizons űrszonda fedélzetén helyeztek el. Ez az eszköz kifejezetten arra szolgál, hogy megmérje az űrben lebegő por mennyiségét a Naprendszer külső részein, beleértve tehát a Kuiper-övet is. A VBSDC különlegessége, hogy diákok tervezték és építették a Colorado Boulder Egyetemen.

A NASA által a Naprendszer peremeinek felderítésére indított New Horizons a Plútó 2015-ös történelmi átrepülése és a Kuiper-öv Arrokoth objektumával való 2019-es találkozása óta értékes adatokat továbbít. Ezek a megfigyelések kulcsfontosságúak a bolygóközi por közvetlen mérésében a Neptunuszon és a Plútón túli területeken, új betekintést nyújtva a Kuiper-öv dinamikájába és kiterjedésébe.

A legújabb távcsöves megfigyelések alátámasztották azt az elképzelést, hogy a Kuiper-öv belső fő régiója akár 80 CsE távolságra is terjedhet a Naptól, ami tehát összhangban van a New Horizons megnövekedett porszintről szóló felfedezésével. Mindez tehát arra utal, hogy az öv nemcsak nagyobb lehet, hanem sűrűbben is fordulnak benne elő egymással ütköző jeges sziklák, mint azt korábban hitték.

A legújabb adatok szerint a New Horizons több mint 58 CsE-t tett meg a Naptól, amivel felmúlta a küldetéssel kapcsolatos kezdeti várakozásokat, és folytatja az útját a Naprendszer külső határai felé. A tudósok továbbra is reménykednek abban, hogy az űrszonda eléri, sőt meg is haladja a 100 CsE-t a Naptól mérve. Mint azt Alan Stern csillagász, a New Horizons fő kutatója a Southwest Research Institute-ból a mostani eredmények kapcsán elmondta:

„A New Horizons új tudományos eredményei lehet az első alkalom arra, hogy bármely űrszonda az égitestek egy új populációját fedezte fel Naprendszerünkben. Alig várom, hogy lássam, milyen messze nyúlnak Kuiper-öv megnövekedett porszintjei.”

(Kép: A Kuiper-öv művészi ábrázolása, forrás: ESO/M. Kornmesser)