Honnan lehet majd tudni, hogy a NASA aszteroidaeltérítő kísérlete sikerrel járt?

2022 / 09 / 26 / Bobák Zsófia
Honnan lehet majd tudni, hogy a NASA aszteroidaeltérítő kísérlete sikerrel járt?
Ma éjjel becsapódik a NASA szondája a kettős aszteroidarendszer kisebb tagjába, hogy kimozdítsa keringési pályájáról. Ha a kísérlet sikerrel jár, bizonyítja, hogy az aszteroidaeltérítő metódus működőképes bolygóvédelmi technikát jelent.

A NASA és az ESA közös aszteroidaeltérítő programja során az űrügynökségek azt vizsgálják, hogy az egyik legígéretesebbnek tűnő bolygóvédelmi technika gyakorlati körülmények között hogyan működik, valóban lehetséges-e egy aszteroida keringési pályájának módosítása a kinetikus becsapódási módszerrel és megelőzhető-e ezzel egy esetleges vészhelyzet alkalmával a Földet érő katasztrofális hatás, amivel már akár egy pár tíz/száz méter átmérőjű kisbolygó földet érése járna. Az elhárításra többféle metódus is kínálkozik: egy űreszköznek az aszteroida mozgását kismértékben változtató gravitációs erejét kihasználó technikától (gravity tractor) kezdve a napvitorlásokat alkalmazó vagy éppen egy szonda ionhajtóművével plazmasugarat kibocsátó és ezzel a kisbolygót a kívánt irányba terelő (ion beam shepherd) módszerig, azonban ezek mindegyike egy nagy hátránnyal bír a konkrét becsapódással szemben, mégpedig a bevetés időtartama tekintében: a legtöbb módszerrel igen lassú folyamatot jelentene az aszteroida kellő mértékű kimozdítása, a szondával való ütköztetés viszont azonnali hatással jár.

A DART (Dupla Aszteroidaeltérítő Teszt) a korábban csak szimulációkban tesztelt kinetikus technika első gyakorlati tesztje, vagyis az első élesben zajló bolygóvédelmi gyakorlat, aminek alanya természetesen egy olyan kisbolygó páros egyik tagja, amelyek a Földtől elég nagy távolságban és a keringési pályáját egyáltalán nem keresztezve haladnak útjukon, így a teszt siker esetén sem veszélyezteti a bolygó lakosságát, sőt, lehetővé teszi, hogy amennyiben a jövőben egy valóban fenyegetést jelentő célponton kell alkalmazni a módszert, akkor legyen elegendő információja és gyakorlata a szakértőknek a megfelelő protokoll életbe léptetéséhez és az eltérítő akció megszervezéséhez. De honnan lehet majd tudni, hogy sikerült-e az elmozdítás és mi történik, ha nem alakul az elvárások szerint a program?

A NASA sajtótájékoztatóján a Bolygóvédelmi Koordinációs Hivatal vezetője, Lindley Johnson elmondta: arra, hogy ne sikerüljön elérni a program célját nem lát sok esélyt, mivel a DART indítása eltelt időben eddig minden a tervek szerint alakult és a szonda éppen megfelelő pályán halad ahhoz, hogy a becsapódás a kellő időben bekövetkezzen.

Amennyiben valamilyen váratlan hiba miatt mégis célt tévesztene az űreszköz, az első lépés a hiba elemzése lenne,

a szakértők azonnal megpróbálnának a nyomára bukkanni annak, pontosan mi is vitte félre az akciót, hogy a következő próbálkozás alkalmával elkerüljék a bajt, majd, ami legalább ilyen fontos, igyekeznének épségben megőrizni a szondát egy második teszt kivitelezéséhez.

A forgatókönyv, aminek megvalósulása jelenleg valószínűbbnek tűnik, az a program sikeres véghezvitele és az, hogy ma éjjel a tervezett időben (magyar idő szerint körülbelül éjjel 1 óra 14 perckor) a DART ütközik a Dimorphosszal és egészen kis mértékben kimozdítja a nagyobb aszteroida, a Didymos körüli jelenlegi keringési pályájáról, módosítva azt az időt, amibe telik egy kör megtétele a Dimorphosnak. Hogy hogyan zajlik le a becsapódás, arról több forrásból is érkeznek információk a NASA-hoz: egyrészt a DART-ot kísérő és tőle szeptember 11-én elváló cubesat, az olasz űrügynökség LICIACube-ja három perccel a szonda mögött haladva felvételeket készít az eseményről és az utána keletkező porfelhőről, lényegében élő közvetítést biztosítva a Deep Space Networkön keresztül a földi irányítóközpont számára, másrészt néhány év múlva elindul az Európai Űrügynökség Hera szondája is a Didymos/Dimorphos kettős rendszerhez, hogy közelebbről megfigyelje a krátert és a kisbolygó felszínét.

A Dimorphos pályájában keletkező módosulást a földi és űrbeli teleszkópokkal végzett megfigyelések révén lehet majd kiszámítani, de ez némileg bonyolult feladatot jelent, mivel az aszteroidák Földtől való távolsága (11 millió kilométer) és kis mérete miatt (a Didymos 780, a Dimorphos 160 méter átmérőjű) a kisebb objektum csak akkor észlelhető, mikor éppen a Didymos előtt vagy mögött halad el, több ilyen alkalom alatt a róluk visszaverődő fényből a tudósok következtethetnek a Dimorphos keringési sebességére, amit jelenleg 11 óra 55 percre becsülnek.

A becsapódás után a tervek szerint ez mindössze egy százalékkal változik csak,

de több nagyteljesítményű teleszkóp segítségével, amelyeket minden kontinensen szolgálatba állítanak az aszteroida követésére, érzékelhető lesz a módosulás. Egyike ezeknek a távcsöveknek a Lowell Obszervatórium eszköze, az LDT (Lowell Discovery Telescope), aminek már a DART útjának precíz megtervezése során is nagy szerepet szántak. A teleszkóp, mint ahogy sok másik is, az ütközést követő hetek és hónapok során folyamatosan figyeli az aszteroidákat és az adatokból a mérések összegzése után kiderül, mennyivel módosult a Dimorphos keringési ideje.

A bolygóvédelmi teszt nagy kihívást jelent a mérnökök és kutatók számára, mivel a kicsiny és messzi Dimorphosról lényegében semmit nem lehet tudni: a formája és az összetétele ismeretlen, emiatt a becsapódás pontos hatása és a teszt végeredménye is tartogathat meglepetéseket. A navigáció sem egyszerű ilyen távolságból: a DART ugyanis automata üzemmódban működik majd az ütközés előtti négy órában, amikor a SMART Nav (Small-body Maneuvering Autonomous Real Time Navigation) algoritmusai navigálják a megfelelő irányba. Szükség esetén az eseményeket az irányítóközpontból követő több mint negyven fős csapat is átveheti a navigálás feladatát, mivel az információközvetítés a szonda felé körülbelül 38 másodpercet vesz igénybe, vagyis még időben megérkezhetnek hozzá az utasítások, de a kitűzött cél az automata üzemmód tesztelése.

Hogy hogyan alakul végül a misszió és milyen képet küld a DART szeme, a DRACO kamera az "áldozatáról" becsapódás előtt, az ma éjjel derül majd ki, a NASA élő közvetítése során magyar idő szerint 1 óra 14 perckor adnak majd hírt a becsapódásról.

(Fotó: NASA/Johns Hopkins APL/Steve Gribben, ESA/Science Office )

Előbb vagy utóbb jön egy aszteroida, ami tömegek halálát okozza. Mit tehetünk, hogy ez mégse következzen be? Bár a városokat letaroló, milliók halálát okozó aszteroidák a mozik kényelmes székeiben ülve csak egy unalmas hollywoodi klisének tűnnek, a szakértők szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e ilyen, csupán az, hogy mikor, és mit tudunk tenni ellene. A Nemzetközi Űrhajós Szövetség által szervezett "Defending Earth from Asteroids" előadáson a védekezés első vonalában dolgozó szakemberek beszéltek arról, hogyan állunk a felkészüléssel.


Autót vennél mostanában? Nézz bele a PLAYER AUTÓTESZT ROVATÁBA!
Minden friss és izgalmas autót kipróbálunk, amit csak tudunk, legyen az dízel vagy elektromos, olcsó vagy luxus, kétszemélyes vagy kisbusz!
Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.