Miért van szükség a DART-ra?

A Föld aszteroidák elleni védelmének első vonalát számos megfigyelőrendszer biztosítja, például a Pan-STARRS program, amelynek a hawaii Haleakalā vulkánon lévő teleszkópjával sikerült 2017-ben először észlelni egy különös csillagközi látogatót, a szivar formájú ʻOumuamuát. A Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope And Rapid Response System, Panoráma Felmérő Távcső és Gyorsreagálású Rendszer) feladata, hogy időben számot adjon a Föld felé közeledő, potenciális veszélyt jelentő objektumokról, amelyek becsapódás esetén a földi életet fenyegethetik. Bár olyan típusú aszteroidából nincs túl sok a Naprendszerben, amely akár az egész bolygóra nézve kockázatot jelentene, de egy jóval kisebb objektum is hatalmas károkat tudna okozni, amennyiben lakott területre érkezne - magyarázta Ken Chambers, a Pan-STARRS obszervatórium igazgatója a hawaii rádiónak.

Előbb vagy utóbb jön egy aszteroida, ami tömegek halálát okozza. Mit tehetünk, hogy ez mégse következzen be? Bár a városokat letaroló, milliók halálát okozó aszteroidák a mozik kényelmes székeiben ülve csak egy unalmas hollywoodi klisének tűnnek, a szakértők szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e ilyen, csupán az, hogy mikor, és mit tudunk tenni ellene. A Nemzetközi Űrhajós Szövetség által szervezett "Defending Earth from Asteroids" előadáson a védekezés első vonalában dolgozó szakemberek beszéltek arról, hogyan állunk a felkészüléssel.

A csillagász elmondása szerint hivatalosan a határt 140 méternél húzták meg, az ennél nagyobb kisbolygókat tartják városokat elpusztító és emiatt nagyobb fenyegetést képviselő objektumoknak és a cél az, hogy ezeknek legalább 95%-át azonosítsák. Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, ez a munka lassan halad, annak ellenére, hogy nem csak a Pan-STARRS, hanem többek között a Catalina Sky Survey is végzi a megfigyelési feladatokat, a 140 és 300 méter közötti aszteroidáknak eddig kevesebb, mint a felét sikerült csak megtalálni a NASA NEO Observations Program keretében. Chambers arra is felhívta a figyelmet, hogy a lehetősége annak, hogy egy aszteroida keresztezi a Föld keringési pályáját, csekély ugyan, de mégis bármikor előfordulhat:

alig néhány hete annak, hogy észrevettek egy 200 méter átmérőjű égitestet, amely az első mérések alapján úgy, tűnt, hogy tíz év múlva becsapódik a bolygónkba.

Szerencsére az archív felvételek között megtalálták az objektumról szóló korábbi feljegyzéseket is és ennek segítségével módosíthattak a becsléseken, ezután pedig már egyértelműen megállapíthatták, hogy mégsem okoz problémát a jelenléte, mindenesetre ez az eset is rávilágított a megfigyelőrendszerek nélkülözhetetlen fontosságára. Az időben történő észlelés azonban csak az első lépés, mi történik akkor, hogy valóban elérkezik a pillanat, hogy a csillagászok arról adnak hírt, hogy közeledik az elkerülhetetlen becsapódás ideje? Ekkor lép színre a DART misszió, illetve annak az utódai.

Dupla Aszteroidaeltérítő Teszt

A DART (Double Asteroid Redirection Test) küldetés az Asteroid Redirection Testnek (ART) csak névrokona, az ART program ugyanis nem egy veszélyes égitest elhárítását célozta, hanem egy szokatlan ötlet megvalósítását: a terv szerint, ami még Barack Obama elnökségi ideje alatt született meg, egy emberes küldetés során asztronauták látogattak volna meg egy kiválasztott kisbolygót, hogy felkészüljenek a leendő Mars utazásra. A terv nem igazán bizonyult költséghatékonynak, ezért a NASA némileg változtatott a koncepción és megalkotta az ART programot, amelynek során egy űreszköz egy kisbolygó darabját a Hold közelébe hozta volna, hogy ott keringési pályára állítva az űrhajósok ezen gyakorolják a mintavételezést és más munkákat. A tervet sok kritika érte és a Trump adminisztráció idején a költségvetési megszorítások miatt törölték is a projektek közül.

Az ART-ra lényegében csak nevében emlékeztető DART inkább a veszélyelhárításra fog koncentrálni, és az Európai Űrügynökséggel közös AIDA (Asteroid Impact and Deflection Assessment) projekt részét képezi: a NASA felel a misszió első részéért, amelynek során egy szondát juttatnak el a Didymos kettős aszteroidához, ennek kisebb tagját, a régen Didymoonnak hívott, ma már Dimorphosra keresztelt égitestet kimozdítják a pályájáról azzal, hogy az űreszközt egyenesen neki vezetik, majd a második fázisban az ESA egy műholdat küld a helyszínre a Hera misszió keretében, hogy közelebbről is felmérje a hatásokat. Eredetileg az Európai Űrügynökség műholdja érkezett volna a Didymoshoz előbb, így egészen pontosan tudósított volna a becsapódásról, de finanszírozási gondok akadályozták a küldetést, ezért módosítani kellett a terveket.

A DART érkezését azonban úgy időzítették, hogy az aszteroida páros az akció idején minél közelebb legyen a Földhöz (ami 11 millió kilométert jelent), ezért a megfigyelésre a földi obszervatóriumokból is nyílik lehetőség, valamint a szonda egy kis cubesaton utazó képalkotó eszközt is szállít magával, ami az ütközés előtt tíz nappal eltávolodik az űreszköztől, és képeket készít az eseményről.

A LICIACube-ot az Olasz Űrügynökség (Agenzia Spaziale Italiana) biztosítja és az Argotec építette meg, a fedélzetén utazó két kamera, a LUKE és a LEIA a becsapódás után keletkező porfelhőt és törmeléket fogja megörökíteni, miután a DART saját DRACO kamerájának erre már nem lesz lehetősége. A kamera a szonda irányításában fog szerepet játszani az utolsó pillanatokban, ugyanis a végzetes találkozás előtt négy órával az űreszköz automata üzemmódba kapcsol és a DRACO képei alapján tájékozódik az aktuális helyzetéről.

Hogyan zajlik az ütközés?

Ha minden a tervek szerint halad a szonda valamikor 2022 szeptember 26-a és október 1-je között 6,6 km/s-os sebességgel a nagyjából 160 méteres Dimorphosba csapódik, és ezzel kis mértékben módosít a keringési pályáján és idején. Jelenleg az aszteroidarendszer nagyobb, 780 méteres tagja, a Didymos körül 11,9 óra alatt tesz meg egy kört, ezt mindössze tíz perccel fogja megváltoztatni a kamikaze akció. A NASA a program leírásában biztosít róla mindenkit, hogy a kisbolygók nem jelentenek sem most, sem a jövőben veszélyt a Föld számára, mivel nem keresztezik a keringési pályáját és nagyon távol vannak tőlünk, a kísérlet csak azt a célt szolgálja, hogy felmérjék ennek a típusú aszteroidaelhárító módszernek a hatékonyságát.

Mikor indul a küldetés?

A DART misszió kezdetét eredetileg júliusra jelölték ki, de a csúszás miatt csak most kerül sor rá. A küldetés magyar idő szerint szerdán reggel indul: reggel 7 óra 21 perckor indítják a szondát az űrbe szállító Falcon 9 rakétát a Kaliforniában található Vandenberg Légitámaszpontról. A NASA a rakéta indítását élőben közvetíti a NASA Tv-n és a YouTube csatornáján 6 óra 30 perctől kezdve.

A küldetés nem csak bolygóvédelmi szempontból jelent kihívást, és újdonságot, hanem a felhasznált eszközökben is, a DART ugyanis részben a NEXT-C ionhajtómű segítségével halad majd a célja felé, így felmérhetik a működését még a megsemmisülés előtt. Az 50 kilogramm hidrazin üzemanyag mellett az űreszköz emiatt 60 kilogramm xenont is visz magával az útra, a próba pedig lehetőséget ad rá, hogy a NEXT-C képességeit teszteljék űrbeli körülmények között is.

(Fotó: Pixabay/Master Tux, NASA/Johns Hopkins APL/Ed Whitman, ESA, USSF 30th Space Wing/Aaron Taubman)

További cikkek a témában:

Kína hatalmas rakétákkal hárítaná el a Földet fenyegető aszteroidákat Kínai kutatók 23 szimultán rakétakilövéssel képesek lennének eltéríteni egy Földet fenyegető aszteroidát a szimulációk szerint.
Mi történne, ha egy hipotetikus aszteroida eltalálná Közép-Európát? A NASA a Bolygóvédelmi Konferencián szimulálta az esetet Egy nagyobb aszteroida becsapódása távoli veszélynek tűnik, de a szakemberek próbálnak felkészülni minden eshetőségre és rendszeresen tartanak bolygóvédelmi szimulációs gyakorlatokat. 2015-ben a bangladesi Dakka, 2019-ben New York volt a hipotetikus becsapódás helyszíne, most Ausztriára került a sor.
Visszatért az űrszonda, ami mintákat hozott egy aszteroida belsejéből A Hayabusa-2 Ausztráliában dobta le a mintákat, aztán rögtön tovább is repült egy másik aszteroidához.