Középkori klímaváltozás

A vikingek grönlandi története Erik Torvaldssonnal, azaz Vörös Erikkel vette kezdetét, aki i. sz. 985-ben megalapította az első telepeket. A kolónia eztán évszázadokon keresztül fennállt, amíg a 14. században, rejtélyes okból kifolyólag a lakói el nem hagyták.

A tudósok szerint a vezető ok a kis jégkorszakban, vagyis a 14-19. századig tartó hűvösebb időjárásban keresendő. Ennek megfelelően a grönlandi vikingek története egyik ismert példája lett annak, hogy a megváltozott klíma hatására miként omlik össze egy közösség, és hagyja el az élőhelyét. A népszerű, egyben korunkkal sok párhuzamot kínáló magyarázatot azonban többen vitatják. A kételkedők egyik fő érve, hogy Grönland esetén nem is nagyon beszélhetünk klímaváltozásról, hiszen ebben a régióban a középkori meleg periódus (kb. 950-1250) sem éreztette annyira a hatását, mint a bolygó többi részén, így igazi változást a kis jégkorszak sem hozott.

Amikor a rozmáragyar még nagyot ment

A Gizmodo számolt be arról a Quaternary Science Reviews-ban közölt tanulmányról, amely egy jobban alátámasztható elmélettel állt elő. Az ok lényegében az európai rozmáragyar kereskedelmének az összeomlása és ezzel együtt a rozmárok túlvadászása volt. A grönlandi vikingek ugyanis rozmáragyart exportáltak Európába és cserébe különféle nyersanyagokat kaptak, például vasat, fűrészárut, ilyesmiket. Európában pedig az agyarból luxuscikkek készültek: ékszerek, sakkfigurák és különféle díszítmények. A kereskedelem oly mértékű volt, hogy a 11. századra nagyjából minden Európába került agyar Grönlandról származott. Ugyanakkor az agyarak idővel egyre kisebb rozmároktól származtak, akiket egyre északabbra ejtettek el. Mindezek a túlvadászat egyértelmű jelei.

Azok a fránya elefántok

A 13. században Európában megjelent az elefántagyar, amit Afrikából hoztak be. Az elefántagyar nagyobb a rozmárénál, ráadásul minőségében egyöntetűbb is, hiszen a rozmáragyaron középütt elszíneződés látható. Értelemszerűen az elefánt ékessége lett hamar a népszerűbb. Az eddig elfogadott elméletek szerint ekkortájt kezdett összeomlani a grönlandi rozmáragyar-kereskedelem, és torpant meg a rozmárok vadászata, egyben ekkor indult meg ezeknek a vikingtelepeknek a hanyatlása.

Észak nem felejt

Az új elmélet azonban épp ezen a ponton hoz változást, és lényegében a fordítottja az eddig elfogadottnak: az elefántagyar megjelenése nem hogy nem lassította le a rozmárvadászatot, hanem egyenesen felpörgette azt. A tudósok mindezt a középkori rozmárkoponyák és agyarak vizsgálatára alapozzák. Többfajta módszert is bevetettek a csontok tanulmányozásánál: DNS-, szénizotópos-vizsgálat, alaktani megfigyelések – ezek alapján meg tudták állapítani az állatok genetikai leszármazását, méretét, nemét és származási helyét.

A bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy idővel az elejtett állatok mérete egyre kisebb és kisebb lett, és egyre északabbról származtak. Akár olyan távoli helyről, mint a Baffin-öböl. Mindezt a régészeti leletek is alátámasztják, például vikinghajóról származó szegecseket találtak az Ellesmere-sziget inuit közösségében.

De miért kell több, ha kevesebbet ér?

A folyamatot a kutatók azzal magyarázzák, hogy mivel az elefántagyar miatt zuhanni kezdett a rozmáragyar ára, ezért nagyjából ugyanakkora haszonhoz több egységet kellett ez utóbbiból értékesíteni, amihez természetesen mind több állatot kellett elejteni. Mivel pedig ez túlvádaszatot okozott, ezért a közeli populációk összeomlása után a vikingek kénytelenek voltak mind északabbra vándorolni, hogy prédát találjanak. A stratégia egy ideig be is vált: a bizonyítékok alapján a 13-14. században jelen volt a piacon a grönlandi elefántagyar.

1400 után

1400 után viszont gyakorlatilag megszűnt a grönlandi import. Vagyis egyszerűen eddig lehetett működtetni ezt a fajta gazdaságot, utána nem érte meg életben tartani. A vikingek talán nem a klímaváltolzás miatt hagyták el északi telepeiket, de egy leckével így is szolgáltak nekünk: azzal, hogy a fenntarthatatlan gazdasági modellek erőltetése miféle társadalmi zsákutcákba torkollhat.

(Kép: Pixabay)