Az Oumuamua (a hawaii szót talán „előőrsnek” lehetne fordítani) 2017. szeptember 6-án keresztezte azt a síkot, amelynek közelében a Naprendszerünk bolygói keringenek – de ekkor még nem fedeztük fel a Vega csillag irányából száguldó látogatót, ezt követően pedig október 7. környékén haladt át bolygónk keringési pályáján. Végül október 19-én Robert Weryk csillagász szúrta ki Hawaii egyik csúcstechnológiás teleszkópja, a Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System) segítségével. Az Oumuamua ennek megfelelően az első olyan égitest volt, amit az emberiség érzékelt, és amely bizonyíthatóan a Naprendszerünkön kívülről származott. Az Oumuamua másik érdekessége, hogy sokáig nem lehetett bekategorizálni, ami miatt egyesekben az is felmerült, hogy mesterséges eszközről lehet szó. Ez utóbbi álláspont egyik legismertebb hangadója Avi Loeb, a Harvard kutatója volt (akinek a mostani felfedezésben is lesz szerepe, de erről később). Idővel azonban az Oumuamua-val kapcsolatban logikus, idegen civilizációkat nem igénylő magyarázatot találtak a tudósok, amiről a lentebbi cikkünkben is írtunk:

A kutatók valószínűleg rájöttek, mi volt valójában a Naprendszeren kívülről érkezett Oumuamua Megnyugtató magyarázatot találtak a rejtélyes égitestre: talán nem egy idegen civilizáció terméke, de így is rendkívül érdekes (sőt talán még érdekesebb is) ez a másik naprendszerből érkezett látogató.

Akárhogy is, mind az Oumuamua, mind az azt követő Borisov ráirányította a figyelmet a csillagközi térből érkező égitestekre. A fentebb említett Avi Loeb (a mostani tanulmány társszerzője) emiatt buzdította arra Amir Sirajt, a Harvard csillagászhallgatóját, hogy vizsgálja át az elmúlt időszak meteorbecsapódásait a NASA Center for Near Earth Object Studies (CNEOS) adatbázisában. Az adatbázisban közel 1000 becsapódás szerepelt, ugyanakkor ezek közül mintegy kiugrott egy, a Manus-sziget (Pápua Új-Guinea) felett 2014. január 8-án felrobbant tűzgolyó. Az ismeretlen test ugyanis rendkívül gyorsan lépett be az atmoszférába, ami alapján a csillagközi térből érkezhetett. Mindez tehát azt jelentette, hogy az Oumuamua lekerült a dobogó legfelső fokáról, és a 2014-es test lehet az első, amely bizonyítottan a Naprendszeren kívülről érkezett. Talán ennél a ténynél is izgalmasabb, hogy bár ez az égitest jóval kisebb, mint akár az Oumuamua, akár az azt követő Borisov, viszont ez kontaktusba került a bolygónkkal, és az anyaga ott pihen valahol a Csendes-óceán déli részének a mélyén.

A tanulmány az eseményről már 2019-ben elkészült, de nem eshetett át a tudományos bírálaton, aminek az amerikai bürokrácia volt az oka. Ez pedig azért történhetett így, mert sokáig nem lehetett a hibahatáron belül megállapítani a meteor eredete szempontjából tehát oly kulcsfontosságú sebességet, mivel az ezzel kapcsolatos adatok egy része az amerikai kormánytól fut be a CNEOS-hoz. Az USA pedig az érzékelésre épp azokat az eszközöket használja, amelyekkel a bolygónkon is figyelik az esetleges nukleáris robbanásokat – így minden ezekkel kapcsolatos adat szigorúan titkos – számolt be róla a Vice. A héten viszont a kapcsolódó adatokról lekerült a titkosítás, és ezzel kiderült, hogy a 2014-es meteor valóban a rendszerünkön kívülről származik:

6/ “I had the pleasure of signing a memo with @ussfspoc’s Chief Scientist, Dr. Mozer, to confirm that a previously-detected interstellar object was indeed an interstellar object, a confirmation that assisted the broader astronomical community.” pic.twitter.com/PGlIOnCSrW

— U.S. Space Command (@US_SpaceCom) April 7, 2022

Siraj elmondása alapján a legizgalmasabb az egész ügyben, hogy itt a Földön található tehát olyan anyag, amely a galaxisunk egy másik részéből érkezett, sőt azt is tudjuk, hogy hol kell ezt keresni. A kutató ennek megfelelően – elmondása alapján – már kapcsolatba is lépett bizonyos személyekkel, hogy a meteor törmelékét megpróbálják feltárni. Siraj elismeri, hogy arra elég kicsi az esély, hogy mindezt siker koronázza, mivel nagyon kicsi törmelékdarabokról lehet szó, amely az óceán nagy részén terült szét, viszont mindenképp meg kell próbálni, mert hihetetlenül érdekes lenne, ha az emberiség először tanulmányozhatna a csillagközi térből származó anyagot.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/DilanArezzo)