A kutatók valószínűleg rájöttek, mi volt valójában a Naprendszeren kívülről érkezett Oumuamua
2021 / 03 / 18 / Felkai Ádám
A kutatók valószínűleg rájöttek, mi volt valójában a Naprendszeren kívülről érkezett Oumuamua
Az Oumuamua több hivatalos kódnevet is kapott a végleges, 1I/2017 U1 előtt, aminek az volt az oka, hogy a kutatók sokáig nem tudták besorolni.

Az Oumuamua jelentősége azonban túlmutat a viselkedésével kapcsolatos anomáliákon, ami miatt olyan rejtélyesnek tűnt sokáig – ez az égitest volt ugyanis az általunk érzékelt első csillagközi látogató, vagyis egy olyan objektum, amely egy másik naprendszerből érkezett hozzánk. Az Oumuamua (a hawaii szót talán „előőrsnek” lehetne fordítani) 2017. szeptember 6-án keresztezte azt a síkot, amelynek közelében a Naprendszerünk bolygói keringenek – de ekkor még nem fedeztük fel a Vega csillag irányából száguldó látogatót, ezt követően pedig október 7. környékén haladt át bolygónk keringési pályáján. Végül október 19-én Robert Weryk csillagász szúrta ki Hawaii egyik csúcstechnológiás teleszkópja, a Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System) segítségével.

Oumuamua – Különös látogató a csillagrendszeren kívülről Az Oumuamuát 2017 októberében vették észre egy csillagvizsgálóban Mauin. Ez az első, ember által is érzékelt objektum, amely egy másik csillagrendszerből érkezett. Az Oumuamua azonban nem csak ezért érdekes, hanem mert több kérdés maradt utána, mint válasz.

A fenti cikkünkben már összefoglaltuk, hogy miért tekinthető az Oumuamua egy roppant különös égitestnek, de álljon itt egy emlékeztető: A mérések az objektumot szivar alakúnak találták, vagyis az Oumuamua jóval hosszabb (~400m), mint amilyen széles (~40m). Ez már önmagában is elég zavarba ejtő, hiszen ez 1:10-hez szélesség-hossz arányt jelent, míg az eddig megfigyelt aszteroidák és üstökösök esetén ez az arány legfeljebb 1:3-hoz volt. Az objektumot kezdetben üstökösként tartották számon, csak amikor elrepült a nap mellett, kiderült, hogy mégsem az. A nap melege ugyanis fel szokta szabadítani az üstökösből a gázokat, és az így létrejövő gázkilökődéstől „nő” az üstökösnek csóvája. Ilyesmit azonban ezúttal nem vettek észre. Már-már mindenki megnyugodott, hogy a látogató akkor aszteroida, amikor az Oumuamua elkezdett gyorsulni, ami viszont üstökösökre jellemző tulajdonság és épp az említett gázkilökődés okozza.

Ennyi furcsaság pedig elég volt ahhoz, hogy néhányan elkezdjenek azon gondolkozni, hogy az Oumuamua talán egy idegen civilizáció terméke lehet, akár egy legénység nélküli, meghibásodott szonda. A napvitorlás elméletet (a napvitorlás lényegében a Nap sugárnyomását használja fel a gyorsuláshoz) egy harvardi csillagász, Avi Loeb dolgozta ki, aki könyvet is írt erről a témáról. (A könyv magyarul is megjelent: Földönkívüli, Egy idegen civilizáció első nyomai címen, az Agave gondozásában). Loeb a könyvében egyébként nem a mellett érvel vehemensen, hogy az Oumuamua egész biztosan egy másik civilizáció terméke, inkább kérdéseket vet fel arról, hogy egy ilyen felfedezés miféle következményekkel járna, illetve hogy egy ilyen bizonyítékot észrevennénk-e egyáltalán, vagy túlságosan egyedinek gondoljuk magunkat ehhez az Univerzumban.


Bekarikázva látható az Oumuamua ezen a több felvételből összeállított képen. A pöttyök sorazatai valójában csillagok. (ESO/K. Meech)

Akárhogy is, nem is egy, hanem kettő, de egymásra épülő tanulmány mutat be (itt és itt) egy elméletet arról, hogy valójában mi lehetett ez az égitest. A végkövetkeztetés egyébként, hogy nem egy idegen technológiai csoda repült el a szomszédságunkban, hanem valami talán még annál is izgalmasabb. A tanulmányokban felvetett teória nagy előnye, hogy egyszerre képes magyarázni az Oumuamua több furcsa tulajdonságát is, jelesül az alakját, valamint a mozgását/gyorsulását. Az elmélethez többféle jeget is megvizsgált a két kutató: Alan P. Jackson és Steven J. Desch. A jég azért jött szóba, mert ez a Napunk okozta párolgás közben képes lehetett a megfigyelésekhez hűen felgyorsítani ezt az égitestet. Végül arra jutottak, hogy valószínűleg a nitrogén "lehet a tettes": a nitrogén jégként történő párolgása ugyanis nem csak a szükséges lökést adta meg, de magyarázza az objektum csillogását (amely például a nitrogén borította Plutóra hasonlított). Ahogy ugyanis a külső jégréteg elkezdett párologni a Napunk közelében, az objektum nem csak felgyorsult, de megváltozott az alakja is: nagyjából ahogy egy szappan karcsúsodik le a sok használattól. A kutatók szerint egyébként a Napunk közelében ezen égitest tömegének jelentős része, 95 százaléka párologhatott el.

Ennél izgalmasabb azonban az Oumuamua előtörténete. A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygóöv a Naprendszerünkben, amelynek egykor jóval jelentősebb volt a tömege. A Neptunusz vándorlása azonban instabillá tette az övet, és az itt található anyagok nagy része kilőtt a Naprendszerünkből, miközben az objektumok többször is ütköztek egymással. Ekkortájt rengeteg, a Plutóhoz hasonló, jég állapotú nitrogénnel borított égitest is fellelhető volt itt, és az ütközések miatt rengeteg fagyott nitrogénszilánk vált le ezekről. Ennek megfelelően az Oumuamua is egy hasonló szilánk lehetett, amely egy, a mi Kuiper-övünkben lezajlotthoz hasonló eseményt követően szakadt ki a saját rendszeréből olyan félmilliárd évvel ezelőtt. Ez a hipotézis nem csak a rejtélyes égitest viselkedését magyarázza, de összhangban áll azzal is, hogy milyen gyakran fedezhetünk fel ilyen objektumot az égen. Mindebből ráadásul kiderült az is, hogy más csillagrendszerekben is akadhat Kuiper-öv, amely éppúgy válhat instabillá, mint a miénk.

Mindez azt jelenti, hogy az Oumuamua ugyan nem egy idegen civilizáció terméke, hanem egy leszakadt bolygódarab, egy távoli exoplanéta emléke, ami egy másik csillag közelében született.

Vagyis talán nem egy idegen civilizáció látogatott el hozzánk, hanem egy, a Plutóhoz hasonló idegen bolygó (vagy legalábbis annak egy része) a távoli űrből.

A kutatók szerint egyébként azért nem szabad egyből mindenféle következtetéseket levonni, mivel nekik 2-3 évükbe telt, míg előálltak egy minden paramétert magyarázó, természetes alapokon nyugvó teóriával, ami idő még csak hosszúnak sem nevezhető a tudomány világában. Tehát nem lehetett már korábban sem kijelenteni egyértelműen, hogy kimerítettük az összes lehetséges, természetes magyarázatot – számol be róla a CNN.

További cikkek a Rakétán:

Ha a rejtélyes BLC1-rádiójel idegen civilizáció műve lenne, az a civilizációnk és a tudomány egyik fontos alapelvét cáfolná meg A valószínűség az ellen szól, hogy a rejtélyes BLC1-rádiójel idegen civilizáció műve lenne, ha viszont mégis az, akkor kukázhatjuk a világunkat eddig alapvetően irányító Kopernikuszi elvet.

Egy harvardi professzor szerint az idegenek küldhetnek nekünk jeleket Kanadai tudósok most februárban detektáltak erős, egy másik galaxisból érkező rádiójelsorozatot, amely tizenhat naponként jelent meg. A Harvard Egyetem egyik csillagásza szerint nincs kizárva, hogy a jelet egy idegen civilizáció küldi.

A hatóságok elismerték, hogy tényleg egy azonosítatlan repülő tárgy húzott el egy kereskedelmi járat felett Talán az lenne a legszerencsésebb eset, ha idegenek repülője lett volna – akadnak ugyanis nyugatlanítóbb lehetőségek.

 


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Igényes és férfias történeteket keresel? A Roadstert neked írjuk!
Olvass bele az egyik legszínvonalasabb hazai magazinba, szeretni fogod! A Roadster egy fantasztikus utazás az élet legjobb területein...
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.