A NASA és a Lockheed Martin együtt fejlesztik az X-59 repülőgépet, ami a tervek szerint egyike lehet az első csendes szuperszonikus gépeknek - ezek a járművek hangsebesség feletti tempóval repülnek majd, de mégsem okoznak fülsüketítő hangrobbanást, csak egy “hangpuffanás” jelzi, mikor átlépik a hanghatárt.
Ehhez a speciális működéshez a gép kialakítása során számos rendhagyó megoldást kellett alkalmazni a mérnököknek, és a hangrobbanás elkerülése érdekében tett erőfeszítéseknek áldozatául esett a pilótafülke elülső ablaka is, amelyen keresztül a gép vezetője a jármű orrát, illetve az előtte elterülő tájat láthatná. Ahhoz, hogy a pilóta mégis pontosan tudja, merre járnak, kamerarendszert alkalmaznak: az eXternal Vision System több kamerával és nagy felbontású kijelzővel helyettesíti az ablakot - a NASA videójában pedig azt is megnézhetjük, hogyan működik a rendszer, és mit is lát a pilóta menet közben (a videóban ezt csak egy-egy pillanatig láthatjuk, 0:42 és 1:00 perc környékén).
“A repülőgép kialakítása áll a tesztelés középpontjában, mivel ez határozza meg és osztja el a lökéshullámok képződését. A hajtómű a törzs tetejére került - ami a repülőgép testének fő része - , hogy a légáramot felfelé, a talajtól elfelé terelje.
A pilótafülke a törzs középső részén helyezkedik el, és nincs előrefelé néző ablaka. Ehelyett a NASA kifejlesztette az úgynevezett eXternal Vision Systemet (külső látórendszert), ami kamerák és fejlett, nagy felbontású kijelzők segítségével biztosítja, hogy a pilóta a repülőgép környezetét előre és lefelé is lássa, ami kritikus fontosságú, különösen a leszállás során.” - magyarázza a NASA.
Az X-59 formája persze nem csak emiatt különleges: a gépnek már az orra is szembetűnően hosszú, a 30 méter hosszú géptestnek majdnem harmadát teszi ki, és extra keskeny is, emiatt megtöri, és eloszlatja azokat a hanghullámokat, amelyek normális esetben egy szuperszonikus gépnél összesűrűsödve hangrobbanást okoznak. Az X-59 első repülésére október 28-án került sor, de ekkor még nem lépte át a hangsebességet, csak 370 km/h-val repült 3600 méteres magasságban. A gép a későbbiekben viszont bőven túlszárnyalja majd ezeket az értékeket, és 1488 km/h-ás sebességgel (Mach 1.4) száguld majd, 16 700 méteres magasságban.
(Fotó: Genaro Vavuris/Jim Ross/NASA)