1991-ben kirándulók fedeztek fel egy mumifikálódott emberi testet az Ötz-völgyi-Alpokban, Ausztria és Olaszország határán. A helyszín után Ötzinek elnevezett, rézkori férfi testét kivételesen ép állapotban őrizte meg a jég, így a kutatók nem csak a pontos korát, de halálának idejét és okát is meg tudták állapítani, sőt, azt is, mit evett életében utoljára. Egy 2012-es DNS-vizsgálat alapján készült rekonstrukciók alapján Ötzi egy körülbelül 45-46 éves, dús hajú, kék szemű, fehér bőrű férfi volt, a Cell Genomics című tudományos folyóiratban közzétett friss kutatás szerint azonban ez messze áll a valóságtól.

A német Max Planck Intézet evolúciós antropológusa, Johannes Krause szerint a maradványok új genomelemzése olyan tulajdonságokat mutatott ki, ami alapján megállapítható, hogy

Ötzinek a szeme, a haja és a bőre is sötét árnyalatú volt, illetve nagy a valószínűsége annak is, hogy még életében elvesztette a haja egy részét, vagy teljesen megkopaszodott.

Utóbbit persze lehetetlen teljes biztossággal megállapítani, hiszen a haj a halál beállta után is kihullhatott.

Ez erős kontrasztban áll a korábbi feltételezéssel, miszerint Ötzi egy kifejezetten sápadt, fehér bőrű, rengeteg hajjal rendelkező, szakállas, kék szemű férfi lett volna. A tévedés azzal magyarázható, hogy a korábbi DNS vizsgálat idejében a technológia a maihoz képest gyerekcipőben járt, illetve az is közrejátszhatott a pontatlan következtetésben, hogy a 2012-es elemzés során a minta modern emberi DNS-sel szennyeződhetett be.

A tanulmány egyik társszerzője, Albert Zink, az Eurac Research Múmiakutató Intézet vezetője azt mondta, nem meglepő, hogy Ötzi sötét bőrű volt, ugyanis abban az időben sok európai valószínűleg fokozottabb bőrpigmentációval rendelkezett, mint a ma itt élő emberek.

Zink szerint a korai európai földművesek bőre még meglehetősen sötét volt, ami idővel világosabbá változott, az étrend változása és az éghajlathoz való alkalmazkodás eredményeképpen. Ezek az emberek sokkal kevesebb D-vitamint fogyasztottak, mint a vadászó-gyűjtögetők. Úgy tűnik, hogy Ötzi is elég sok, D-vitaminban gazdag húst fogyasztott, főként kőszáli kecskét és szarvast, a gyomrában talált hús legalábbis erről árulkodik.

Nem a mostani az egyetlen meglepő fordulat a jégember egykori életével kapcsolatban. Eredetileg úgy gondolták, hogy Ötzi halálra fagyott, ezt az elméletet azonban egy 2001-es röntgenfelvétel cáfolta meg, amelynek során egy nyílhegyet találtak a vállában. A nyílvessző hátulról fúródott a Jégember testébe, eltörve annak lapockáját, továbbá idegkárosodást, és valószínűleg bénulást is okozva. Emellett fejsérülése is volt, amelyet valószínűleg ugyanekkor szerzett, a jobb kezén pedig egy védekezésre utaló sebesülés is található.

(Borítókép: Dél-tiroli Régészeti Múzeum/Eurac/Marco Samadelli-Gregor Staschitz)