Az UNESCO 2024 februári jelentése szerint a kutatónők száma az elmúlt években nem sokat növekedett, míg 2017-ben átlagosan 30% volt a nők aránya a kutatói területeken, addig 2021-ben 31,7%, annak a 147 országnak az adatai alapján, amelyekben az UNESCO Statisztikai Intézete adatgyűjtést végzett. Magyarországon az UNESCO jelentése szerint a környező országoktól elmaradva 29,3% volt 2021-ben a kutatónők aránya, de egész Közép-, és Kelet-Európára jellemző egy negatív tendencia (egyre kevesebb a kutatónők száma), míg mindenhol máshol emelkedik vagy stagnál a számuk.
Bár az adatok hiányosak, ezért nem lehet teljesen pontos értékeket megadni a segítségükkel, de annyi látható, hogy a tudományos munkakörökben még mindig kevés nő dolgozik.
Az egyenlőtlenség okainak számos forrása lehet, de részben már az iskolákban kezdődik a lemaradás, például Európában, annak ellenére, hogy jellemzően magas a főiskolát, egyetemet végzett nők hányada, természettudományi és mérnöki szakokon jóval kevesebb nő tanul.
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai alapján Magyarországon a felsőfokú alap-, és mesterképzésben résztvevő hallgatók arányának nemek szerinti eltérései természettudományos szakokon még nem feltűnőek, de informatika és műszaki tudományok terén annál inkább: előbbi esetében körülbelül hatoda a nők száma a férfi hallgatók számának, utóbbinál negyede. A kutató-fejlesztő helyeken nagyjából a helyek harmadát töltik be nők és a Magyar Tudományos Akadémiai összes hazai tagjának is csak körülbelül 10%-a nő.
A lemaradást az UNESCO természettudományokért felelős főigazgató-helyettese, Shamila Nair-Bedouelle elmondása szerint részben az okozza, hogy a nők számára kevesebb vagy kevésbé jó lehetőségek állnak nyitva a tudományos karrier szempontjából: általában rövidebb ideig maradhatnak az állásukban és alacsonyabb fizetésért dolgoznak, kevesebb tanulmányt publikálhatnak neves folyóiratokban és kevésbé ismerik el munkájukat a kollégáik.
Ezt az egyenlőtlenséget látszik alátámasztani egy 2012-ben megjelent Yale kísérlet, amiben azt térképezték fel, hogy milyen mértékben van jelen a részrehajlás és a nemek szerinti megkülönböztetés a tudományos életben. A Yale Egyetem munkatársai 127 kutatók kértek meg rá, hogy egy egyenlő mértékben képzett nő és férfi álláspályázatát bírálják el és az eredmények szerint a kutatók és kutatónők egyaránt a férfi jelentkezőt értékelték magasabbra kompetencia és más faktorok tekintetében.
A jelentkezési lapon pontosan ugyanazok az adatok szerepeltek, csak egyik esetben női, másikban férfi nevet írtak rá,
de ez is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a férfi jelentkezőt általánosságban nagyobb eséllyel vegyék fel a munkára és 4000 dollárral magasabb fizetést ajánljanak neki, mint a női pályázónak.
A fizetések szempontjából az egyenlőtlenség más területeken is tartja magát: a Pew Research Center felmérése szerint az Egyesült Államokban 1982-ben átlagosan a férfiak egy dollárnyi fizetésével szemben a nők 62 centet kaptak ugyanannyi munkáért (egy dollár egyenlő 100 centtel), 2002-re ez 80 centre változott, de a fejlődés ezután lelassult és 2022-ben csak 82 centig változott. A különbséget növeli a nők munkában töltött ideje is: a kutatóközpont elemzése szerint a karrierjük elején tartó nők még kisebb mértékben vannak lemaradva fizetés szempontjából a férfiaktól, mint néhány évtized múlva. A lemaradás nagy részben a nők 35. és 44. életéve között történik, ami arra utal, hogy a jelenség összefügg a nők családi állapotával, mivel ebben a korban a legvalószínűbb, hogy kiskorú gyerekeket kell ellátni otthon, ami csökkenti a munkára fordított idő és figyelem mennyiségét.
A férfiak munkavégzését és fizetését a gyerekek jelenléte nem érinti ilyen mértékben, sőt, adott esetben akár nőhet is azon férfiak fizetése, akiknek gyerekük van, még inkább növelve a fizetési egyenlőtlenséget - ezt a jelenséget apasági fizetési prémiumnak vagy apasági bónusznak hívják. A jelenség alapját az az elképzelés adja, hogy az apákat a munkáltatók stabilabb, megbízhatóbb munkaerőnek tartják, míg a (kisgyerekes) anyákat kevésbé, mert az ő energiájukat jobban lekötik az otthoni feladatok.
Egy 2018-as tanulmány szerint az anyákat sújtó fizetési lemaradás csökkent az elmúlt időkben a magasabb keresetű nők esetében, de az apák fizetési prémiuma nőtt, legalábbis a jól kereső férfiak körében. Egy másik, 2019-es tanulmányban a Rotterdami Erasmus Egyetem adjunktusa, Gabriele Mari viszont vitatja az apasági bónusz státuszát, illetve valódiságát és amellett érvel, hogy a kisgyerekes apák fizetése csak azért tűnik magasabbnak, mert a férfiak jellemzően eleve akkor vállalnak gyereket, mikor magasabb a fizetésük és van esély a további emelésre, vagyis az észlelt bónusz inkább a természetes keresetnövekedés eredménye.
A nemek közötti bérszakadék, azaz a nők és férfiak átlagos bruttó órabére közötti különbség az Európai Parlament statisztikája alapján 2021-ben átlagosan 12,7% volt az Európai Unióban, a legmagasabb Észtországban (20,5%), Ausztriában (18,8%), Németországban (17,6%) és Magyarországon (17,3%), a legalacsonyabb Luxemburgban (mínusz 0,2%, vagyis 0,2%-kal többet kerestek a nők), Romániában (3,6%), Szlovéniában (3,8%), Lengyelországban (4,5%), Olaszországban (5%) és Belgiumban (5%).
Az EP elmondása szerint azonban ezeknek a számoknak az értelmezése nem is olyan egyszerű, mivel a nemek közti kisebb bérszakadék egy adott országban nem feltétlenül jelenti a nemek közötti nagyobb egyenlőséget.
"Egyes tagállamokban az alacsonyabb bérkülönbség abból adódik, hogy a nők kevesebb fizetett álláshelyet töltenek be.
A nagy különbségek általában a részmunkaidőben dolgozó vagy csak bizonyos szakmákban dolgozó nők magas arányából adódnak." - írja az Európai Parlament.
A bérszakadék okaiként az EP megemlíti
Pedig a bérszakadék megszüntetése nem csak egy egyenlőbb társadalom kialakulásához járulna hozzá, hanem más szempontból is előnyös lenne, például jó hatással lenne a gazdaságra az EP szerint. Az Európai Parlament Kutatószolgálatának munkatársa, Micaela DelMonte, egy 2013-ban publikált jelentésben úgy becsülte, hogy egy százaléknyi csökkenés a nemek közötti bérszakadékban 0,1%-os gazdasági növekedést eredményezne.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nemek közti egyenlőtlenség felszámolását célul kitűző Pekingi Nyilatkozatát 1995-ben fogadták el. A dokumentumban kiemelt szerepet kapnak az egyenlőségért tett lépések között
A Pekingi Nyilatkozat céljainak elérése nem mindenhol halad jó tempóban, de vannak előrelépések is: az EP 2023 márciusában új szabályokat fogadott el a fizetések átláthatóságára vonatkozó kötelező intézkedésekről, amelyek értelmében a munkáltatóknak meg kell vizsgálniuk a béreket, amennyiben a kimutatások alapján az adott cégnél a nők és a férfiak átlagos bérszintje között legalább ötszázalékos a különbség. A tagállamoknak szankciókat, például pénzbírságot kell kiszabniuk a szabályokat megszegő munkáltatókra. A fizetések szintjének meghatározásában helye van a teljesítményértékelésnek vagy a munkaköri besorolásnak, de nem lehet helye a nemi megkülönböztetésnek - mondja ki az új szabályozás, amit 2023/970/EU irányelv jelzéssel 2023 májusában hirdettek ki. Az irányelvet a tagállamoknak 2026. június 7-ig kell a gyakorlatba átültetniük.
Az egyenlőtlenség csökkentésére a szabályozásokon kívül más módok is rendelkezésre állnak, többek között hatékony segítséget nyújthat a fiatalok és pályakezdők számára a szakmájukban sikeres nők példamutatása is. Bár a kutatónők kisebbségben vannak a kutatóként dolgozó férfiak mellett, de az eredményeik megismerése motivációt jelenthet és növelheti a tudományos pálya iránt érdeklődő és később karriert megalapozó lányok számát. Ebből a megfontolásból, vagyis a magyar kutatónők munkásságának elismeréséért és az eredményeik ismertségének növeléséért hozta létre a Nők a Tudományban Egyesület 2013-ban a Kiválósági Díjat, amelyet azok a tudományos pályán tevékenykedő nők nyerhetnek el, akik nem csak kiemelkedő eredményeket érnek el szakterületükön, hanem sokat tesznek a természettudományos és műszaki pályák népszerűsítéséért is a fiatalabb lányok körében.
Ebben az évben a díjat Lengyel Edina, a Pannon Egyetem Limnológia és a HUN-REN-PE Limnoökológia Kutatócsoport tudományos munkatársa, Munkácsy Gyöngyi, a Semmelweis Egyetem adjunktusa és Kohajda Mónika, a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika laborasszisztense kapták. Lengyel Edina a vizek "láthatatlan élővilágával" foglalkozik és arra keresi a választ, hogy az emberi tevékenység miként változtatja meg az édesvizekben és a szikesekben élő kovaalgák jelenlétét és az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Munkácsy Gyöngyi a rákgyógyítás terén folyó kutatásokhoz járul hozzá és onkológiai kutatásai, valamint bioinformatikai analízisekben szerzett tapasztalatai révén a genetikai alapú, személyre szabott medicina fejlődéséért dolgozik. Kohajda Mónika a kutatások során a primer sejtek tenyésztését végzi, emellett oldatok és szöveti metszetek készítésével járul hozzá a laboratóriumi munkához. A sikeres karrierhez vezető úttal kapcsolatos tanácsaikban a következő generációk számára az alábbiakat emelték ki:
(Fotó: Eurostat, Eoneren/Getty Images, fernando zhiminaicela/Mohamed hassan/Pixabay, Nikhita S/Unsplash)