Saját cselekedeteink narrálása és a gondolataink tudatos megfogalmazása állandó kísérője a napjainknak és teljesen normális velejárója a tevékenységeinknek. A szakértők szerint gyáltalán nem számít valamilyen pszichológiai deviancia jelének, ha valaki azon kapja magát, hogy hangosan beszélget önmagával, miközben teljesen egyedül van, bár a belső beszéd (self-talk) nem feltétlenül jelent hangos diskurzust, a kimondott szavak nélküli belső beszéd is ugyanabba a kategóriába sorolható.

Az önmagunkkal való beszélgetés sokféle formát ölthet, de általában az elsődleges szerepe, hogy tisztázzuk a gondolatainkat, kifejezzük érzelmeinket és ezáltal rendet rakjunk a "fejünkben", azaz egyfajta önszabályozó funkciót tölt be.

"Az önmagunkkal való beszélgetés a célzást kifejező szavak szisztematikus használata a saját magunkkal folytatott néma vagy hangos dialógus során."

- szól a dél-koreai Yonsei Egyetem kutatóinak definíciója.

A szakértők szerint a folyamat két fő elvi jellemzővel bír: egyfelől a verbalizáció (szavakba foglalás) alapvető fontosságú része a diskurzusnak, másrészt az üzenet küldője egyúttal az üzenet címzettje is.

"Mivel a belső beszéd előnyös hatással van a figyelemre és az érzelmi szabályozásra, ezért széles körben használják a teljesítmény növelésére a sportokban és akadémiai programokban, valamint klinikai kezeléseknél a szorongás és depresszió menedzselésére."

- írják a koreai kutatók és számos más tanulmány is hasonló eredményekről számol be az önmagunkkal való beszélgetés pozitív hatásait illetően.

A belső monológ, belső dialógus, privát beszéd és az önmagunkkal kapcsolatban tett kijelentések mind más-más verziói ennek a folyamatnak, de egyik sem számít betegesnek vagy abnormálisnak. Önmaguk megszólítása (akár néma belső beszéd formájában) segíthet például az érzelmileg megterhelő helyzetek során abban, hogy visszanyerjük a lélekjelenlétünket és a kitűzött célra tudjunk koncentrálni, ezt a módszert használják a sportolók fókuszának támogatására is.

Arról azonban, hogy mikor fordul károsra vagy akár kórosra a belső beszéd, már megoszlanak a vélemények. A túlságosan kritikus hozzáállás önmagunkkal szemben okozhatja egy probléma fokozását is és egy stresszes helyzet kezelhetetlenné válását, de meglepő módon a negatív belső beszéd teljesítménynövelő hatására is találtak példát a kísérletek és felmérések során. Egy 2011-es tudományos publikációban, amelyben 47 korábban megjelent tanulmány eredményeit foglalták össze, arra jutottak a kutatók, hogy a negatív belső beszéd nem gátolja a teljesítőképességet, míg egy sportolókkal végzett 2007-es felmérés következtetései szerint a negatív belső beszéd akár kihívást is jelenthet az ember számára és ezáltal növelheti a fizikai munkabírást.

Az önmagunkkal való beszélgetés kutatása azonban bonyolult feladat, mivel egy olyan jelenség vizsgálatára irányul, ami privát módon és gyakran nem egészen tudatosan jelenik meg a napjainkban, ezért a pontos feltérképezése és a hatások elemzése akadályokba ütközik. A jelenséget már évszázadokkal ezelőtt is kutatták a tudósok, manapság pedig egyre több tanulmányban részletezik a folyamat pozitív hatásait. Egy biztos, ha a belső beszéd alatt folytonosan kritikát fogalmazunk meg magunkkal szemben és emiatt depresszió alakul ki vagy ha a belső beszéd hallucinációkkal is párosul, az már súlyos mentális gondokra, utóbbi akár skizofréniára utaló jel is lehet, ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni.

(Fotó: Jasmin Merdan/monkeybusinessimages/Getty Images)