Ugyan a jég gyorsuló olvadásáról csak az nem halott, aki egy kő alatt éldegélt eddig, de így egyben, gyorsítva látni a folyamatot mégis kicsit sokkoló. Előrejelzések szerint a sarki jégtakaró akár évtizedeken belül elfogyhat, különböző emissziós-forgatókönyvek (vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékétől függő előrejelzések) ezt a dátumot más-más évtizedre lövik be, de az biztos, hogy nagy a baj.

Ahogy a videón is megfigyelhető, Kanadától északkeletre és Grönlandtól északnyugatra még található egy vékony sávnyi fehérebb terület, ez, a kutatók által frappánsan Last Ice Area-nak (Utolsó Jeges Térségnek) keresztelt egybefüggő jégtakaró lehet az utolsó menedéke a sarki élőlényeknek, melyek megélhetése a jég jelenlététől függ.

De ahogy az már lenni szokott a jó hírt követi egy rossz is, ezen a területen kétszer olyan gyors az olvadás, mint az Északi Sark bármelyik másik pontján.

Mielőtt még azt gondolnánk ez csak a jegesmedvék problémája, ne felejtsük el, hogy a regionális változások az egész bolygó ökoszisztémáját felboríthatják. A jégben tárolódó ásványi anyagok megfogyatkozása a parti élővilágra is hatással lehet, a melegedő vizek expanziója áradással fenyegeti a parti városokat, a helyi lakosok, mint a Yupik eszkimók halászati, és így megélhetési lehetőség nélkül maradhatnak.

Még a sarki kutatók munkája is kalandosabbá vált, a helyek, ahol régen száraz lábbal kelhettek át az expedíciók, most sokszor csak hajóval megközelíthetőek, a felfedezőknek pedig vastag vízálló ruhát kell magukkal vinni arra az esetre, ha belepottyannának a tengerbe, vagy úszva kéne átjutniuk egyik jégtábláról a másikra. Utoljára 2014-ben sikerült Ryan Hartley-nak és Eric Larsennek szárazon átkelnie az Északi Sarkra.

Hívjuk a 911-et!

A sarki jég olvadása egy önmagát generáló folyamat, ördögi kör, amiből csak külső beavatkozással lehetséges a kilépés. Minél kevesebb a napfényt az űrbe visszatükröző fehér felület és minél több a napsugarakat és hőt elnyelő sötét óceán, annál nagyobb mértékű a felmelegedés, ez pedig tovább gyorsítja a jég olvadását, még kevesebb lesz a tükröző felület és így tovább.

De a 21. század szerencsére az innovációk és startupok korszaka, így a megoldás is hamarosan megérkezhet, műhó képében. Leslie Field, az Ice911 alapítójának elmondása szerint a szilikátból, vagyis szilikon és oxigén elegyéből készített, fehér strand-homokhoz hasonló kis gyöngyök képesek lennének visszaverni a napfényt, akár 1.5 fokkal csökkentve a terület hőmérsékletét. Az anyag élőlényekre nem veszélyes és megvan az az előnye, hogy lokálisan alkalmazható, vagyis nem kell vele felszórni az egész Arkiszt. Elsősorban a legproblémásabb helyen, az Utolsó Jeges Térségen alkalmaznák, ha lenne rá pénz,  a további tesztek és befektetők még váratnak magukra.

De, ahogy Field fogalmaz:

„Ha a költségeket nézzük, azok óriásiak. De még nagyobb lesz az ára, ha nem csinálunk semmit.”

(Forrás: sciencemag, Fotó: wikimedia commons, Flickr/trasroid)