Nem mindennapos, hogy az élet egy egészen új formáját fedezik fel, pláne, hogy ez az új forma nem az egyik óceán mélyén vagy a permafrosztban tanyázik, hanem ott van az orrunk előtt – pontosabban alatt. Az obeliszk ugyanis nem máshol él, mint például az emberi emésztőrendszerben – egy adatbázis elemzése során során például a szájminták felében kimutatták.

A felfedezés mögött a Stanford Egyetem biológusa, Ivan Zheludev áll, és az ismert vírusokkal vagy biológiai szerkezetekkel ellentétben az obeliszkek nem mutatnak felismerhető szekvenciákat vagy szerkezeti hasonlóságokat egyetlen ismert szervezettel sem: egyedi, csavart RNS-struktúrák jellemzik őket, mindegyik körülbelül 1000 nukleotid hosszúságú. Ez a kompakt méret – mint arról tehát már a bevezetőben szó esett – valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy eddig nem találta meg még őket senki – írja a Science Alert.

Zheludev tanulmánya, amely még nem esett át egyébként a tudományos elbírálási folyamaton, több mint 5,4 millió genetikai adatkészlet kiterjedt elemzésére épül – a csapat közel 30 000 különböző obeliszket azonosított, amelyek az általuk vizsgált emberi mikrobiómák nagyjából 10%-ában fordultak elő. Meglepő módon az egyik adatállományban az obeliszkek az elemzett szájminták felében kimutathatóak voltak. A kutatók arra is kitértek, hogy a különböző típusú obeliszkek az emberi test különböző részein lokalizálódnak, ami arra utalhat, hogy specifikus kapcsolatot alakítottak ki az emberi mikrobiómával.

Ezeknek az entitásoknak egy gazdasejtjét, a Streptococcus sanguinis baktériumot izolálták – ez utóbbi általában az emberi szájban fordul elő. A baktériumhoz kapcsolódó obeliszk 1137 nukleotid hosszúságú hurokkal rendelkezett. Míg más obeliszkek gazdaszervezetei nem ismertek, a feltételezések szerint azok is baktériumokban élhetnek.

Az obeliszkek képesek a fehérjék egy új osztályát, az úgynevezett Oblineket kódolni, és éppen ez a képességük különbözteti meg őket más ismert RNS huroktól, például a viroidoktól. Az RNS-vírusokkal ellentétben pedig az obeliszkek nem rendelkeznek fehérjehéj létrehozásához szükséges génekkel. Az Oblinek egyébként, amelyek kódja tehát az obeliszk genetikai anyagának jelentős részét alkotja, feltételezhetően szerepet játszanak az entitás replikációs folyamatában.

A kutatók szerint azonban az obeliszkek tehát nem csak a fent említettektől, de más genetikai molekuláktól, így a plazmidoktól is különböznek – ebből a szempontból a különbség az obeliszk méretében és összetételében keresendő. A kutatócsoport azt sajnos már nem tudta meghatározni, hogy az obeliszkek milyen hatással bírhatnak a gazdáikra, tehát a baktériumokra, ahogy azt sem hogy miként terjedhetnek a baktériumok között. A jelenlegi feltételezések szerint azonban az obeliszkek inkább az RNS-plazmidokhoz állnak közel, nem pedig a vírusokhoz.

(Kép: Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel az emberi mikrobiom mintájáról, forrás: Science Photo Library/Canva)