Odáig sosem ért el a második világháború, de akkor mi volt az 1942-es Los Angeles-i légi csata?

2023 / 05 / 19 / Felkai Ádám
Odáig sosem ért el a második világháború, de akkor mi volt az 1942-es Los Angeles-i légi csata?
1942 február 25-én kitört a pánik Los Angelesben, ami nem sokkal a Pearl Harbort ért támadás után nem is csoda: a légvédélem 1400 lőszert lőtt ki az éjszaka, de reggel kiderült, hogy nincs ellenséges repülő az égen. De akkor mit látott a légvédelem, és mi volt az az azonosítatlan repülő tárgy, amiről rengeteg szemtanú beszámolt?

A Pearl Harbor megtámadását követő hetek nem túlzás, hogy pánikban teltek az USA-ban, és többen is úgy gondolták, hogy további csapások várhatóak. 1941. december 9-én a közeledő repülőgépekről szóló, megalapozatlan jelentések kisebb inváziós pánikot okoztak New Yorkban, és a részvényárfolyamok zuhanását okozták. A feszültség amúgy sem volt alacsony, és csak fokozódott, miután Henry Stimson amerikai hadügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy az amerikai városoknak fel kell készülniük az ellenséges erők „alkalmankénti csapásaira”. Alig néhány nappal később, 1942. február 23-án egy japán tengeralattjáró bukkant fel a kaliforniai Santa Barbara partjainál, és több mint egy tucat tüzérségi lövedéket lőtt egy olajmezőre és a finomítóra. Míg a támadás nem járt áldozatokkal, és csak kisebb károkat okozott, ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Államok szárazföldi részét bombázták a második világháború alatt.

Az olajmezőt ért támadást követő napon pedig a paranoia a háború egyik legkülönösebb incidensébe torkolt. Az események 1942. február 24-én este kezdődtek, amikor a haditengerészeti hírszerzés utasította a kaliforniai parton lévő egységeket, hogy készüljenek egy esetleges japán támadásra. A következő néhány órában minden nyugodt maradt, de nem sokkal február 25-én hajnali 2 óra után a katonai radar Los Angelestől mintegy 200 kilométerre nyugatra észlelt valamit, ami ellenséges egységeknek tűnt. Megszólaltak a légvédelmi szirénák, és az egész városra kiterjedő áramszünetet vezettek be. Perceken belül a csapatok légelhárító ágyúkat élesítettek, és reflektorokkal kezdték pásztázni az eget.

Mint a Los Angeles Times írta oly költőien, a hajnali 3 óra után kezdődött lövöldözésről:

“Számtalan állomás erőteljes keresőlámpái tapogatták ragyogásukkal a sötétséget, míg a légelhárító ütegek gyönyörű, bár baljós, narancssárga repeszfoszlányokkal tarkították az eget.”

Az incidens során, amely később Los Angeles-i csataként (Battle of Los Angeles) híresült el, 1400 lövedéket vetettek be, csak hogy reggelre kiderüljön, hogy sehol nincs egy darab japán repülő sem. Mint azt a Hadsereg Nyugati Védelmi Parancsnoksága megállapította:

“Bár a jelentések ellentmondásosak voltak, és mindent megteszünk a tények kiderítésére, egyértelmű, hogy nem dobtak le bombát és nem lőttek le egy repülőgépet sem.”

Hiába volt szó azonban vaklármáról, ironikus módon több áldozat és kár keletkezett, mint a pár nappal korábbi, az olajmezőt ért tényleges japán támadás során. Három lakos meghalt egy autóbalesetben, amikor az autók vadul száguldoztak az áramszünetben, két másik ember pedig szívrohamban hunyt el. Különösen magas volt az áldozatok száma a légiriadó-felügyelők körében. Az egyik leesett a falról, miközben benézett egy kivilágított lakásba, és eltörte a lábát. Egy másikuk átugrott egy 3 méteres kerítésen, hogy elérjen egy kivilágított házhoz, és kificamodott a bokája. Egy harmadik leegurult a saját lépcsőjéről, és eltörte a karját. A levegőben fel nem robbant, de a földet éréskor aktiválódott légelhárító lövedékek szerkezeti károkat okoztak: garázst és teraszt tettek tönkre.

Mégis mi vezetett ehhez a pánikhoz, amikor az elvileg üres eget lőtték órákon át kitartóan? Frank Knox haditengerészeti miniszter az esetet téves riasztásnak minősítette, amelyet „reszkető idegek” okoztak, de Henry Stimson hadügyminiszter azt mondta, hogy legalább 15 repülőgép repült a város felett. Még azt az elméletet is előterjesztette, hogy a fantomvadászok kereskedelmi repülőgépek lehettek, amelyeket „ellenséges ügynökök üzemeltettek” azzal a céllal, hogy félelmet keltsenek. Az eset kapcsán a Los Angeles-i seriff és az FBI több japán származású egyént is letartóztatott, akik állítólag az ellenséges gépeknek adtak le jelzéseket. Stimson később egyébként visszatáncolt ettől a kijelentéstől, és a legtöbben abban legalábbis egyetértettek vele, hogy jobb félni, mint megijedni.

Később egyébként kiderült, hogy japán tényleg nem küldött repülőket a térségbe, ami kombinálva a Los Angeles Times retusált fotójával igen vad összeesküvés elméleteknek ágyazott meg. Jelenleg az a legelfogadottabb álláspont, hogy a kezdetleges radarrendszerek és az ideges katonák együttesen okozták a káoszt, sőt később az is kiderült, hogy előző nap ezüst színű meteorológiai léggömbeket eresztettek fel a szélerősség mérésére, amiket a sötétben összetéveszthettek ellenséges repülőkkel, ám sokan ezt nem fogadják el, és szerintük akkor este az amerikai légvédelem egy idegen űrhajóval keveredett csatába.

A kortársak egyébként sosem beszéltek idegen űrhajóról, ez egy jóval későbbi elmélet, ami egyetlen, a Los Angeles Times-ban megjelent fotón alapul – ami a cikkünk kiemelt képe is, és amin egyesek szerint a fénypászmák között egy idegen repülőeszköz látható. A fotó erősen retusált, ami egyébként a felvételek korabeli minősége miatt bevett eljárás volt. Az LA Times egy újságírója 2011-ben megtekinthette az eredeti negatívokat, és így számolt be erről:

“A nem retusált negatív nagyon lapos, a fókusz lágy és alulexponáltnak tűnik. Bár nem tudtam megállapítani, hogy a negatív az eredeti vagy egy nyomatból készült másolt negatív, határozottan az eredeti jelenetet mutatta, mielőtt a nyomatot retusálták volna. A második negatív egy retusált nyomat másolata. Bizonyos részletek, mint például a reflektorok konvergenciája körüli fehér foltok, mindkét negatívon pontosan megegyeznek. A retusált változatban sok fénysugarat világosítottak és szélesítettek fehér festékkel, míg a többi sugarat megszüntették.”

Egy idegenekkel vívott légi csatára így egy igencsak módosított, és nem is túl jó minőségű fotó talán kevéssé erős és komolyan vehető bizonyíték, de mit mondanak a kortársak? Arról szó volt már, hogy a korabeli beszámolók nem beszéltek idegen űrhajóról, ez egy későbbi elmélet, de Stephen Nelson, aki évente megemlékezik a háborús múzeumában erről az eseményről, így nyilatkozott arról, hogy az UFO-hívők miként reagálnak arra, amikor elmeséli a tényleges eseményeket:

"Az általános véleményük, hogy egy összeesküvés része vagyok. Azt hiszi bárki, hogy én és ezek a katonák… Mi ezt mind titokban tartottuk volna? Ez szembemegy a logikával, de hát tökmindegy."

(Forrás: History, LA Times, Military Times, kép: LA Times)


Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Lassan már senkit sem lep meg, hogy egy intim segédeszköznek legalább olyan jól kell tudnia csatlakoznia a wifihez vagy egy telefonhoz, mint a viselőjéhez, használójához.
Mitől tartunk jobban, a robotrendőröktől vagy a virtuális betegápolóktól?
Mitől tartunk jobban, a robotrendőröktől vagy a virtuális betegápolóktól?
A radiocafé Kávézó a világ végén című műsorában beszélgettünk az elmúlt hetek legizgalmasabb, a fenntarthatósággal és a jövővel kapcsolatos híreiről.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.