Pedig a magánszféránkba való illetéktelen behatolás, a megalázó, bántó üzenetek sora, vagy a privát fotókkal történő zsarolás életre szóló traumát okozhat, különösen gyerekeknél. És akkor még nem említettük az online csoportokból való kiközösítést, kibeszélést, gúnyűzést. Noha az áldozatokban keletkező fájdalom nagyon sokrétű, az eset következményei mégis alig, vagy egyáltalán nem látszanak. Ha rákeresünk a cyberbullying leggyakoribb formáira, szinte mindenhol a fényképekkel, videókkal való visszaélésről olvashatunk. Ez nem meglepő, hiszen manapság pillanatok alatt elkészíthetünk egy fotót vagy videót barátainkról vagy akár idegenekről, majd ugyanilyen gyorsan megoszthatjuk az online térben.

A gyerekek között többnyire nem is merül fel, hogy engedélyt kérjenek egymástól, egy-egy felvétel közzétételére, emiatt gyakran előfordul, hogy azok illetéktelenekhez is eljutnak, ami kiszolgáltatottá teheti azt, akiről készült.

A legrosszabb mégis az, amikor az említett tartalmat lejáratás céljából teszik közzé, vagy éppen kiközösítik egymást az internetes platformokon. Gyakori eset például, hogy egy osztály kommunikációs csoportjából valakit kizárnak, és ott kibeszélik. A kiközösítés ilyenkor jellemzően a valóságban is érvényes, vagyis nem érdemes elszigetelt problémaként tekinteni a helyzetre, hiszen egy komplett közösséget érint.

A járókelő effektus

Mindennek ellenére sok helyen mégis úgy gondolják, hogy teljesen rendben van másokat bántani, megalázni, így csak ott történhet érdemi változás, ahol közösségi szinten kezelik a zaklatást, és a passzív szemlélők sem gondolják azt, hogy nekik semmi dolguk ezzel, hiszen nem velük történik. Bár manapság vitatják létjogosultságát, a szociálpszichológia járókelő-effektusnak nevezi a jelenséget, amikor is szemtanúi vagyunk mások bántalmazásának, mégsem segítünk, mert azt várjuk, hogy majd valaki más megteszi helyettünk. minél többen tudnának segíteni egy rászorulónak, annál kisebb az esélye, hogy segít neki valaki.

Pedig a szemtanúk szerepe, pontosabban a beavatkozása kulcsfontosságú lehet a zaklatás megállapításában, noha itt is különbséget kell tenni az online és offline esetek között. Egy felmérés során megkérdezett gyerekek szerint élőben ez könnyebben kivitelezhető, hiszen a tanár fizikai jelenléte már önmagában elrettentheti diáktársukat a további inzultálástól. Az internetes térben ez azonban jóval bonyolultabb. A szociálpszichológiai kutatások szinte kivétel nélkül azt sugallják, hogy más szemlélők jelenléte hajlamos csökkenteni az egyéni hajlandóságot a beavatkozásra:

„Nincs szükség a segítségemre, valaki más úgyis megteszi majd helyettem.” Ezt hívják a „felelősség megosztásának”. Az elmélet különösen igaz az online térre, ahol a "virtuális bámészkodók" száma még nagyobb.

Erre tragikus példa volt egy tizennégy éves kanadai fiú, Carson Crimeni esete, akinek halálát konkrétan több százan végignézték. Másrészt mivel az online környezet névtelenséget és autonómiát biztosít a fiatalok számára, sok esetben a gyermekek előbb beavatkoznak egy internetes, semmint egy szemtől szembeni zaklatásba. Persze ez az eset súlyosságától is függ.

Egységben az erő

Ami valóban visszatarthatja a zaklatókat, a kritikus tömeg, akik képesek megmozdulni és kifejezni nemtetszésüket. Magyarán felhívják a figyelmet, hogy ami történik, az zaklatás. Ez akár egy kommentben is megtörténhet, a lényeg, hogy az áldozat lássa - és érezze -, hogy kiállnak mellette, míg az elkövető pedig megtapasztalja, hogy mások nem értenek egyet a tetteivel.

A bántalmazás megszűnését nem az áldozat megváltozásától kell várni, hanem törekedni kell egy olyan - közösségi szintű - norma kialakítására, ahol egymás bántalmazása nem elfogadható.

A szülők felelőssége is fontos

Arról is készült már kutatás, hogy a gyerekek sokszor félnek szüleiknek elmondani, hogy mi történt, mert tartanak az esetleges dühös reakciójuktól, ezért inkább nem beszélnek róla.

Ez semmiképp sem jó, hiszen ha meg tudják osztani problémájukat, akkor már megteremtődik a "nem vagyok egyedül" érzet, ráadásul hosszú távon is mély sebet hagy, ha nem kap támogatást a családjától.

Főleg kiskorúak esetén előfordul, hogy a zaklatást jogi útra kell terelni, ilyen esetben a szülőnek mindenféle értelemben képviselne kell gyermekét, hiszen ő a hivatalos gondviselője. Ugyanakkor a pedagógusnak is van felelőssége, például abban, hogy mérlegelje, veszélyeztetheti-e az áldozatot, ha  a szülő tudomást szerez a történtekről. Ilyenkor fel kell keresni egy gyermekjóléti szolgálatot, ahol közösen megtalálhatják a megoldást. Ha bárkinek segítségre lenne szüksége, a  Kék Vonal ingyen hívható a 116-111-es számon a nap 24 órájában, illetve a www.kek-vonal.hu oldalon chat-en is lehet segítséget kérni 17 és 21 óra között.

(Fotó: Getty Images Hungary)