A Marson tevékenykedő Perseverance rover néhány nappal ezelőtt fényképezte le a Napot, és rajta azt a napfolthalmazt, amihez hasonló nagyságú az elmúlt évtizedben még nem alakult ki: a csoport hossza körülbelül 180 ezer kilométer, és egy-egy tagjának mérete nagyobb, mint az egész Föld. A napfoltcsoport összességében majdnem akkora, mint az 1859-ben lezajló Carrington-eseményt elindító hatalmas napfolt. Az AR 4294-4296 jelű rendszer minden bizonnyal képes is lenne egy ugyanolyan erejű napvihart, illetve kitörést generálni, aminek a Földet elérő hatása a mai világban jelentős problémákat okozhatna - bár már a 19. században is beszámoltak a Carrington-esemény idején kaotikus jelenetekről megvadult távírógépek és áramütések, valamint kitörő tüzek miatt.

Az AR 4294-4296 instabil béta-gamma-, és delta-mágneses mezővel is rendelkezik, ami akár X-osztályú flerek kitöréséhez is elegendő. Az X-osztályú flerek a hivatalos besorolás szerint a legintenzívebb kitörések a Napon, és nagy mennyiségű elektromágneses sugárzást hoznak létre, ami a Föld légkörét elérve ionizáló hatást fejt ki. Ez az emberek egészségét nem fenyegeti, de a világot működtető és mozgásban tartó infrastruktúrákban károkat okozhat: a legutóbbi X1.1-es kitörés például Ausztráliában és Ázsia egy részén okozott rádiókommunikációs kimaradásokat. Mivel a társadalom egyre inkább támaszkodik azokra a technológiákra a mindennapokban, amelyeket potenciálisan veszélyeztethet egy jelentős napvihar hatása, egyre katasztrofálisabb következményekkel járhatna egy “újabb Carrington-esemény”.

"Az űrviharok hatása a mai, technológiára épülő, földi civilizációra nézve nagyon nagy,

ugyanis az űrvihar mikroáramokat gerjeszt, ezek a mikroáramok pedig kárt okoznak a chipekben, így a repülőktől kezdve a bankrendszerekig minden, ami chipekkel működik, gyakorlatilag tönkremehet."
- mondta el egy korábbi interjúnkban Erdélyi Róbert, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpontjának vezetője - "Eddig szerencsénk volt, hogy egy nagyobb űrvihar nem találta el a Földet az utóbbi időkben, de ha a Carrington-fler ma alakulna ki, akkor a becslések szerint akár kettőtől tíz évig nem lenne áram a Földnek azon régiójában, ahol magasan fejlett technikai infrastruktúrára épülő berendezkedés van."

Az óriási napfoltcsoport a Napon jelenleg csendesen viselkedik, és a szakértők szerint nem fog extrém napvihart okozni a Live Science beszámolója alapján. A napfolt azonban előbb-utóbb visszatérhet, és újból a Föld felé fordulhat, amennyiben nem történik nagyobb erejű kitörés időközben. Erre (az AR 4294-4296 újbóli Föld felé fordulására) valamikor karácsony környékén számíthatunk.

(Fotó: NASA)

A történelem legnagyobb mágneses viharai bármikor megismétlődhetnek, és még mindig nem vagyunk rá felkészülve Két igazán jelentős geomágneses vihart tart számon a tudomány, a Carrington-eseményt és az 1770-es Japán felett észlelhető napvihart, de ha ezek az események ma következnének be, sokkal több problémát okozhatnának, mint annak idején.