A történelem legnagyobb mágneses viharai bármikor megismétlődhetnek, és még mindig nem vagyunk rá felkészülve

2021 / 04 / 14 / Bobák Zsófia
A történelem legnagyobb mágneses viharai bármikor megismétlődhetnek, és még mindig nem vagyunk rá felkészülve
Két igazán jelentős geomágneses vihart tart számon a tudomány, a Carrington-eseményt és az 1770-es Japán felett észlelhető napvihart, de ha ezek az események ma következnének be, sokkal több problémát okozhatnának, mint annak idején.

Sokáig az úgynevezett Carrington-eseményt tartották a valaha volt, feljegyzésekkel alátámasztott legnagyobb geomágneses viharnak. Az 1859. szeptember 1-jén bekövetkező napkitörést Richard Christopher Carrington csillagászról nevezték el, mivel ő volt az egyik megfigyelője az eseménynek, de ugyanazokról a tapasztalatokról számolt be az Angol Királyi Csillagászati Társaság novemberi ülésén Richard Hodgson is, aki amatőrcsillagászként kémlelte az eget. A szeptember elsejei kitörés nem mindennapi látvány volt, a távcsöveken keresztül egy hirtelen fehér kifényesedésének lehetett érzékelni, de csak nagyon rövid ideig, kevesebb, mint öt perc alatt le is játszódott az egész ciklus.

Miután a fények elhaltak, nem lehetett további szokatlan aktivitást érzékelni a Napon, de az útjukra induló elektronok és protonok ekkor már közeledtek a Föld felé.

A kitörés hatása körülbelül 18 óra múlva, estére érte el a Földet, ekkor a bolygó magnetoszféráján is áthatoló töltött részecskék, melyek a Napból szabadultak el és a szokásos napkitöréseknél sokkal gyorsabban érték el a földfelszínt, sosem látott, különös jelenségeket eredményeztek. Sarki fényről érkeztek beszámolók a karib-tengeri szigetek környékén, a távíró gépek megvadultak, néhányat a gépek kezelői közül áramütés ért. Miután kikapcsolták a készülékeket, azok áram nélkül is működtek tovább. Az ég néhány helyen olyan fényessé vált, hogy a munkások korábban keltek, mert azt hitték, már hajnalodik.

Noha az ilyenfajta mágneses viharok egészségre nem károsak a magnetoszféra védőhálójának köszönhetően, vagyis senki élete nincs közvetlen veszélyben kizárólag az ionizált részecskék miatt, de, mivel a kommunikációs infrastruktúra már akkoriban is egyre nagyobb mértékben függött az elektromos áramtól, a villamos eszközök pedig megbolondulnak vagy akár ki is gyulladhatnak egy-egy ilyen esemény hatására, ezért a mega-kitörés nagy káoszt okozott. A szemtanúk vörösen izzó égről adtak hírt, ugyanolyan apokaliptikus látványról, mint amilyet 1770 szeptemberében láttak a Japán és Korea környékén élők.

Nemrégiben ugyanis japán kutatók összegyűjtötték azokat az 1770 őszéből származó dokumentumokat, melyek mind ugyanarról a furcsa jelenségről számolnak be: lángoló égboltról és vörös auróráról a kelet-ázsiai szigetek felett. Ahogy a csillagászat.hu oldalon is írják, a 18. századi napvihar következményei, az utólagos rekonstrukció alapján, nagyjából kilenc napig éreztették hatásukat és jóval intenzívebbek lehetettek, mint a Carrington-esemény idején, vagyis ez a történés számít a valaha volt legnagyobb geomágneses viharnak.

A japán feljegyzéseket elemző kutatók az arviX-en megjelent tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben egy ilyen esemény a mai modern korban következne be, az beláthatatlan következményekkel járna, tekintve, hogy manapság lényegében az élet minden területe, beleértve a kommunikációt, közlekedést vagy az egészségügyet elektromos eszközökre és a műholdas rendszerekre támaszkodik.

Míg régen csak a vérvörös ég látványa zavarhatta meg az emberek életét, addig a huszadik században már komolyabb fennakadásokkal kellett számolni.

Az 1989. március 13-án, egyik pillanatról a másikra bekövetkező, 12 órás quebec-i áramszünet például egy két nappal korábbi, intenzív napkitörés miatt történt és teljesen megbénította a város életét. Leálltak a liftek, a metrók, kialudtak a fények, nem tudtak kinyitni az iskolák, az áramkiesés a környék egész ellátó rendszerében hiányt okozott. Az égben a műholdak bukfencezni kezdtek, mivel időlegesen elvesztették az irányítást.

A huszonegyedik század pedig új kihívásokat tartogat, mivel előreláthatólag elindulnak a Hold, később pedig Mars missziók. Ezeken a helyszíneken az embereket nem védi meg a Föld jótékony magnetoszférája, vagyis konkrétan életveszélyes helyzetbe kerülhetnek, ha nincsenek felkészülve egy-egy ilyen extrém napkitörésre. Az úgynevezett CME (coronal mass ejection, koronális anyagkidobódás) plazmarobbanása ugyan ma már könnyedén megfigyelhető, a Parker Solar Probe például egészen közelről tud információkat gyűjteni róla, és, mivel a részecskéknek még egy igazán nagy kitörés esetén is minimum 14 órára van szükségük ahhoz, hogy eljussanak a bolygónkig (bár a Holdig és Marsig tartó útjuk ettől eltérő lehet), ezért lenne időnk reagálni és megvédeni a villamosenergia-hálózatokat, mielőtt tönkretenné őket a fellépő mágneses vihar.

Ehhez azonban létre kellene hozni egy megfelelő protokollt, amely ilyenkor életbe lépne. Ethan Siegel asztrofizikus a Forbes magazinban cikkében gyűjtötte össze azokat a tennivalókat, amelyeket ilyenkor minél hamarabb el kéne végezni:

  • a hálózatokat a szolgáltatóknak szisztematikusan le kell állítani
  • az állomásokat földelni kell, hogy ne okozzanak tüzet
  • a lakosokat értesíteni kell a közelgő eseményről, hogy még időben ki tudják kapcsolni az elektromos eszközöket
  • a műholdakat biztonsági irányító rendszerrel kell felszerelni, hogy ne veszítsék el a kontrollt és ne ütközzenek egymásnak (ez különösen fontos lehet most, hogy egyre több szatellit kering odafönt)
  • az űrhajósokat értesíteni kell, hogy még időben védelmet keressenek maguknak

Egy teljes villamosenergia-hálózat leállítása, ha nem pánikszerűen, hanem a felelősségteljesen, a biztonsági előírásokat követve történik meg, akár egy teljes napot is igénybe vehet, ezért az üzemeltetők inkább a vészhelyzetek esetében alkalmazható megoldásokat keresnek. Az NBCNews 2017-es cikke szerint csak az Egyesült Államokban 27 különböző programon dolgoznak annak érdekében, hogy elhárítsák a napkitöréssel járó veszélyt. Ideiglenes transzformátorállomásokat hoznak létre, kondenzátor bankokat telepítenek, amelyek elosztják a felesleges energiát. Tervben van a Faraday-kalitkák alkalmazása és jobb lendkerekek beépítése is.

Azonban ezek még fejlesztés alatt álló projektek és egységes protokoll még nem alakult ki, azzal kapcsolatban, hogy mi lenne a legjobb megelőzés, ezért, amennyiben a közeljövőben érné a Földet egy komolyabb mágneses vihar, még nem lennénk kellően felkészülve rá. Bár egy ilyen esemény fenyegetése kevésbé tűnik közvetlennek és sürgetőnek, de a napviharok kiszámíthatatlan természete miatt nem tudjuk előre mikor fog bekövetkezni a következő nagy erejű kitörés.

2012 júliusában például a Carrington-esemény idején megfigyelt aktivitáshoz hasonló szintű mega-kitörést figyeltek meg a szakértők, de akkor a Föld éppen elkerülte a részecskékkel való ütközést, azonban

ha egy héttel korábban kerül sor az eseményre, nem lett volna ilyen szerencsénk

- mondta Daniel Baker, a Colorado Egyetem asztrofizikusa a NASA Science-nek. A 2012-es kitörés után a kutatók kiszámították, nagyjából mennyi lehet az esélye, hogy hasonlóan intenzív koronális aktivitásra kerül sor a következő tíz évben és arra jutottak, hogy ennek nagyjából 12% esélye van. "Először meglepődtem, hogy ilyen nagy a valószínűség, de úgy tűnik, a statisztikai adatok helyesek." - mondta Pete Riley, egyike a számításokat végző fizikusoknak - "Ez egy elég kijózanító szám."

(Fotó: NASA, GettyImages/Elena11)

Ez is érdekelhet:

Megfagy a vér az ereinkben a mágneses mező hátborzongató hangjától Ha nem tudnánk, hogy kutatók rekonstruálták a mágneses mező hangját, könnyen hihetnénk, hogy A nyolcadik utas: a halál egyik jelenetébe csöppentünk.
A Nap hivatalosan is új ciklusba lépett Napunk rendelkezik egy 11 évente ismétlődő úgynevezett tevékenységi ciklussal, mely a folyamat tevékenység-minimumától a következő tevékenység minimumig tart. Az ezzel foglalkozó nemzetközi szakértői testület most megerősítette, hogy új ciklusba léptünk, miután az előző 2019 decemberében elérte a minimumát.
Jövőre már tesztelik a ruhát, ami megoldja az űrutazás egyik legnagyobb problémáját Jövőre fogják tesztelni a Stemradet, az új sugárzás elleni védőöltözetet, mely az Orion űrhajón tesz majd egy kört a Hold körül az Artemisz-1 próbamisszió során.


Itt tart ma a szexipar, nézz körül a Vágyaim.hu-nál, milyenek 2024-ben az okos-szexeszközök!
memoQ Lányok napja: a pályaválasztásról – nem csak lányoknak
Véget ért a memoQ Lányok napja, ami 2019 óta segíti a pályaválasztás előtt álló lányokat, hogy igazán kiteljesedjenek karrierjükben.
memoQ Lányok napja: a pályaválasztásról – nem csak lányoknak
memoQ Lányok napja: a pályaválasztásról – nem csak lányoknak
Véget ért a memoQ  Lányok napja, ami 2019 óta segíti a pályaválasztás előtt álló lányokat, hogy igazán kiteljesedjenek karrierjükben. Szenzitíven és nyitottan álltak a fiatalokhoz, kérdezték őket a digitális trendekről is: a TikTok az új YouTube, a Facebook régóta a boomereké, chatelni pedig már csak Instagramon szokás – beszámoló
Mikrofarmokkal tervez újfajta életmódot divatba hozni egy amerikai cég
Mikrofarmokkal tervez újfajta életmódot divatba hozni egy amerikai cég
Az árát nehezen hozza be, de állandóan kéznél lévő, vegyianyagmentes zöldségeket biztosít a bárhol elhelyezhető mikrofarm, ami az öntözésen kívül önállóan működik.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!