A hányásnyeléstől a herepréselésig - A történelem 6 legőrültebb önkísérlete

2020 / 03 / 04 / Perei Dóra
A hányásnyeléstől a herepréselésig - A történelem 6 legőrültebb önkísérlete
Hála az orvostudománynak, napról napra közelebb kerülünk nemcsak az egyes betegségek, de az emberi szervezet alaposabb megismeréséhez is. Ám az talán eszünkbe sem jut, milyen extrém, sőt gyomorforgató kísérleteknek vetették alá magukat a tudósok, hogy bebizonyítsák elméletük helyességét, vagy csupán megfigyeljék, mennyit bír el a test.

Az ember, aki évekig mások hányását nyelte

Stubbins Ffirth, philadelphiai orvos az ezernyolcszázas évek hajnalán rukkolt elő teóriájával, miszerint a sárgaláz valójában nem fertőző betegség. Hogy bebizonyítsa igazát, lényegében saját magát használta kísérleti patkánynak;

sebeket ejtett testén, majd a nyílt sebbe öntötte a sárgalázban szenvedők vérhányását. De előfordult, hogy megitta, beinhalálta, vagy magára kente a hányadékot.

Kísérletét négy évig folytatta, mielőtt levonta végső következtetését a sárgalázról. Pechjére viszont csak jóval később fedezték fel, hogy a kór nagyon is fertőző, ám a kórokozók csak közvetlenül a véráramba fecskendezve képesek megbetegíteni az embert, és általában moszkitók csípése útján terjed.

Az orvostudomány megér egy pár összepréselt herét

A gerincérzéstelenítés feltalálása August Bier, német sebészhez köthető, bár a módszer 1898-ban korántsem hasonlított a ma alkalmazotthoz; akkoriban ugyanis kis adag kokaint fecskendeztek a gerincvelői folyadékba, a kutatóknak ellenben arról fogalmuk sem volt, mennyire hatékony így az érzéstelenítés. Ezért Bier önként vállalta a tesztelést. A kísérlet finoman szólva balul sikerült. Bier nyakán egy nagy lyuk keletkezett, amiből folyamatosan szivárgott a gerincvelői folyadék. Az akció sikertelensége - legalábbis a feljegyzések szerint - asszisztensének ügyetlenségéből adódott, így Bier rajta folytatta a dolgot.

Miután sikeresen érzéstelenítette, előbb késsel szurkálta, majd kalapáccsal ütögette, egyesével kihúzta szeméremszőrzetét, amit aztán meggyújtott. Mivel mindezt nem találta meggyőző bizonyítéknak, végül összepréselte a férfi heréit.

Ki enné meg egy halott ember bélférgeit?

Giovanni Grassi olasz orvos a parazitológiában találta meg számításait, és éppen a szalagféreg szaporodását kutatta, amikor a sors útjába sodort egy kísérleti lehetőséget: egy 1978-as boncolás alkalmával feltűnt neki, hogy a halott belei több tucat szalagféregtojást rejtenek.

Elborzadás helyett Grassi azonban - miután meggyőződött saját bélrendszerének egészségéről, amihez egy éven keresztül minden nap átvizsgálta saját ürülékét - lenyelte a tojásokat, egy hónappal később pedig örömmel konstatálta, hogy rálelt a titok nyitjára, azaz a paraziták szaporodási módjára.

A Nobel-díj valódi ára

Barry Marshall régóta sejtette, hogy a gyomorfekély kialakulásához nem elég az egészségtelen táplálkozás, de lennie kell egy kiváltó baktériumnak is, méghozzá szerinte a Helicobacter pylorinak. Ahhoz, hogy ezt bebizonyítsa, szüksége volt egy kísérleti alanyra, és ahogy a New Scientist újságírójának 2006-ban nyilatkozott: ő volt az egyetlen, aki elegendő információval bírt a beleegyezéshez. Az igaz csavar, hogy tervéről egy árva léleknek sem szólt sem a munkahelyén, de még családjában sem. Hanem egyszerűen fogta, és lenyelte a baktériumot.

A tünetek három nap után jelentkeztek: Marshall hányni kezdett, amitől szája orrfacsaró bűzt árasztott.

A tíz nappal később elvégzett biopszia pedig bebizonyította, hogy a baktérium hatott, idült gyomorhurutja lett, ami a fekély kiindulópontja. Nyolc évbe telt, hogy erről a közvéleményt is meggyőzze, de fáradozását végül siker koronázta, és 2005-ben Nobel-díjat kapott eredményeiért.

Miért szúrt Newton tűt a szemébe?

Bár Isaac Newtont fizikusként, matematikusként, csillagászként és filozófusként ismerjük, a kísérletezéstől sem riadt vissza, a világ pedig a mai napig hálás lehet felfedezéseiért, melynek során megépített egy új teleszkópot, a Newton-távcsövet. Newton eleinte prizmákkal kísérletezett, aztán rájött, hogy ezekből aligha ismerheti meg a szem anatómiáját, vagy a szerv színérzékelését.

Ezért fogott egy fűzőtűt, amit a szeme és járomcsontja közé szúrt, majd addig nyomta belülről szemgolyóját, amíg fekete és fehér körök jelentek meg előtte.

Vajon mennyi szemetet bír el a bélrendszer?

Frederick Hoelzel, a Chicagói Egyetem egykori kutatója szó szerint mindent lenyelt, csakhogy kiderítse, milyen gyorsan haladnak végig a tárgyak a beleken:

a menüben többek között üveg, kavics, spárga, huzal és acélgolyók szerepeltek, a „rekordot” pedig egy madzag jelentette, ami alig másfél óra alatt távozott Hoelzel szervezetéből.

A férfi a harmincas évek alatt is folytatta étrendjét, és ha hihetünk a forrásoknak, egyedül karácsonykor hagyott fel kísérletével. A csontsovány Hoelzel egy alkalommal még az American Journal of Physiology egyik számában is beszámolt vizsgálatának eredményeiről, professzori címet mégsem kapott, örökre pszichológiai asszisztens maradt. De legalább hosszú életet élt.

(Fotó: Wikimedia, Factinate)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.