Oroszország gazdasági és kereskedelmi szankciók alatt áll, Irán szintén – mindennek ellenére a közelmúltban tagadhatatlan bizonyíték erősítette meg, amit már korábban többen pletykáltak: az oroszok által Ukrajnában bevetett iráni drónokban, jelesül a Mohajer–6 eszközökben osztrák hajtóművet találtak. A nagy kérdés, hogy a Rotax motor a tiltások ellenére miként került bele ezekbe az eszközökbe.

A Rotax hajtóművet a Fekete-tenger felett lelőtt Mohajer–6-ban először akkor fedezték fel, amikor az ukrán hírszerzés szakemberei bemutatták a részben szétszedett drónt a CNN múltheti adásában. A drón az Egyesült Államok Hadseregének „Training and Doctrine” parancsnoksága szerint egy úgynevezett „Intelligence, Surveillance, Target Acquisition és Reconnaissance” (ISTAR) pilóta nélküli jármű (UAV), amely a hírszerzési és felderítési feladatokon túl képes legfeljebb két precíziós irányítású lőszer szállítására is. Bár a valódi gyártó nem ismert, a legtöbb forrás szerint ez a Qods Aviation Industry Company. Érdekesség, de a hajtóművön kívül a drón több rendszere is külföldi beszerzés: a kamerák például nem részletezett amerikai, japán és kínai cégektől származnak, ahogy nem iráni a lézeres célkereső rendszer sem – számol be róla a The War Zone. Az említett eszközök java nem katonai felhasználásra készült, kereskedelmi forgalomban beszerezhetőek, és Ukrajna azt várja ezektől az információktól, hogy ezután Iránnak nehezebb lesz hozzájutnia a komponensekhez.

A Rotax a hírre reagálva bejelentette, hogy vizsgálatot indítanak az ügyben, mivel ezek a hajtóművek legálisan nem juthattak volna el sem Iránba, sem pedig Oroszországba. A Rotax egyébként a kanadai Bombardier Recreational Products (BRP) leányvállalata, és elsősorban szabadidős járművekhez (vizijárművek, motorbiciklik, könnyű repülőgépek) gyártanak motorokat, de a hajtóműveiket használják katonai drónokhoz is, például a General Atomics MQ–1 Predatorában vagy az izraeli Heron drónokban.

Ennek ellenére régóta keringenek pletykák, hogy az iráni drónokban Rotax motor van – például az elhíresült iráni Shahed–129-ben is a hírek szerint négyhengeres Rotax 914 hajtómű található – pedig ezt a drónt már 2013 óta ipari mennyiségben gyártják. Sőt a Rotax-BRP-t már többször kritizálták, mivel a motorok olyan eszközökben jelentek meg, ahol nem igazán kellett volna: például ilyen hajtóművet találtak a török Bayraktar TB2 drónokban, amelyeket az örmények ellen vetettek be a hegyi-karabahi konfliktus idején. Akkor a BRP bejelentette, hogy ideiglenesen felfüggeszti a Rotax 912 motorok exportját minden olyan országba, ahol nem egyértelmű, hogy milyen célra használnák fel azokat. Idén egyébként októberben már találtak egy másik Mohajer–6 drónt, amit Rotax motor hajtott – ezt a gépet pesmerga katonák lőtték le Irakban.

Mindez természetesen nem jelenti, hogy a BRP-Rotax közvetlenül Iránnal boltolna, hiszen ez utóbbi ország (több szankció alá vont országhoz hasonlóan) valóságos hálózatot épített ki a tiltott termékek beszerzésére. Nem kizárt az sem, hogy ennek az akciónak a része az a fejlett lopási sorozat, amely főleg európai országokat érintett, és melynek során több Rotax motor tűnt el kisebb repülőkből. Ezekről a bűncselekményekről annyit tudni, hogy profi bűnözők munkája, akik tudják, hogyan kell kijátszani a repülőtéri biztonsági intézkedéseket, és megtalálják a gyakran alacsony üzemidővel rendelkező hajtóműveket, majd ezeket precíziós úton távolítják el.

A British Microlight Aircraft Association (BMAA) szerint annyi hajtóművet loptak el csak az Egyesült Királyságban, hogy az Opalt – a szervezett bűnözésre összpontosító nemzeti hírszerző csapatot – kérték fel az ügy kivizsgálására. Ezek alapján nagyon komolyan feltételezhető, hogy Teherán úgy jutott ezekhez a motorokhoz, hogy bizonyos figurák ezeket szó szerint kiszerelték európai repülőgépekből. Ugyanilyen bűncselekmények fordultak elő még Norvégiában, sőt az USA-ban is. A BRP weboldala szerint eddig több mint 130 Rotax 912 és 6 Rotax 914 hajtóműnek kelt lába 2000 és 2021 közt. Az első lopás Németországban történt, míg a legutóbbi Floridában. A listát egyébként az Egyesült Királyság vezeti 36 ilyen esettel, őket Németország követi 31 tolvajlással. Érdekesség, de hasonló módon még Oroszországban is nyoma veszett 4 hajtóműnek.

Az esetekben közös, hogy – mint arról már szó volt – a tolvajok kifejezetten az alacsony üzemidővel rendelkező hajtóműveket keresték. Volt olyan eset, hogy több hajtómű közül kifejezetten a kevesebbet működtetett darabokat szerelték ki, míg a régebb óta használtakhoz hozzá sem nyúltak – vagyis pontosan tudták, mit keresnek. Az akció során a gépet sem verték szét, a hajtóműveket nagy szaktudással távolították el.

Természetesen Teherán rengeteg mód szerezhet ilyen hajtóműveket, de már volt olyan példa, amely konkrét bűncselekményhez kötötte a szankciók alatt álló országot – 2014-ben két iráni férfit ítéltek el azért, mert Németországból német-gyártású hajtóműveket csempésztek volna ki. Természetesen a direkt lopáson és csempészésen kívül Irán emellett használhat fedőcégeket, a használt áruk piacát – vagyis több módszerrel is szerezhet hajtóműveket (valamint egyéb alkatrészeket) a drónjaihoz. A legfontosabb kérdés persze az, hogy az iráni ipar mennyire képes lemásolni, végső soron maga is előállítani ilyen eszközöket. Ez utóbbi kérdésre azonban jelenlegi ismereteink szerint nincs válasz.

(Kép: Második generációs Shahed 129 drón, forrás: Wikipedia)