Hivatalosan is elindult az űrgyárak kora a Varda első, gyár-műholdjával, amit a héten juttattak az űrbe egy Falcon 9 fedélzetén, és mostanra pályára is állt. A körülbelül egy jógalabda méretű gyár valamivel több mint egy hónapig kering majd a Föld körül 1000 km feletti magasságban, majd egy hajtómű segítségével lelassul, és megkezdi zuhanását a Földre.

A gyárat jelenleg gyógyszeripari célokra használják, de a minden bizonnyal következő, hasonló eszközök már számtalan más, a földi körülmények közt egyébként nehezen előállítható dolog gyártására lesznek alkalmasak. Bónuszként a március 25-én a Földre visszatérő műhold hiperszonikus “tesztjármű” is az amerikai hadsereg számára.

Mi a baj a földi gyárakkal, miért kell az űrbe menni, és egyáltalán: nem őrülten drága mulatság ez? Nagyjából ezek a kérdések merülhetnek fel még egy mégoly kicsi, gyár-műhold esetén is, mint amit a Varda juttatott az űrbe nemrég. Kezdjük az elején! Mint az a New Atlas cikkéből kiderül, egy űrgyár példátlan előnye, hogy a segítségével befolyásolható egy olyan állandó, ami nagyjából változatlan a földi laborokban: ez pedig a gravitáció.

Egy ilyen mikrogravitációs környezetben például nincs konvekciós áramlás – tehát a hőmérséklet és sűrűség különbség miatt kialakuló áramlás. Ennek lényege, hogy az áramlat a hőforrásnál felemelkedik, majd lehűlve visszatér a hőforrás felé – a legismertebb felhasználási módja pedig a gravitációs fűtés, amely szivattyú használata nélkül teszi lehetővé a fűtőközeg (általában víz) keringtetését a rendszerben.

Mindennek eredménye a cég szerint, hogy befolyásolható részecskeméret eloszlása, rendezetebb a kristályszerkezet, sőt eddig példátlan, új formám is előállíthatóak. Mindennek praktikus előnye a gyógyszeriparban például a szervezet számára könnyebben és gyorsabban hasznosuló gyógyszerek. Egyébként ez olyan kiemelt területe a kutatás és fejlesztésnek, hogy a hasonló elvek miatt életre hívott, proteinkristályok növesztésével kapcsolatos kísérletek teszik ki a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén zajló kísérletek zömét is.

A mikrogravitációs környezet azonban nem csak a kutatásnak kedvez, de a gyártásnak is: ilyen környezetben ugyanis más módon elképzelhetetlen precizitás mellett lehet előállítani a gyógyszerek kristályosított formáját – fontos tudni azonban, hogy ebben az esetben nem a kész gyógyszerről van szó, tehát mondjuk egy tablettáról, hanem annak a lényegéről: a tablettában található hatóanyagról.

Ezek a hatóanyagok, a gyógyszer úgynevezett aktív összetevői pedig elképesztően drágák lehetnek kilogrammonkénti áron. A perspektíva kedvéért, hogy mekkora üzletről is beszélünk: a leukémia immunterápiás gyógyszere, a Blincyto, kilogrammonként 114,3 milliárd dollárba kerül. A Pfizer COVID-19 vakcinájának középpontjában álló mRNS-ből pedig összesen 7,6 kg kell minden oltáshoz, amit a Pfizer eddig készített – és ez eddig 75 milliárd dollárt hozott a Pfizernek.

Magyarán egy ilyen gyár előnyös a kutatás-fejlesztés számára, miközben elképesztően drága anyagokat lehet hihetetlen precizitás mellett, tökéletesen steril környezetben előállítani – mindez olyasmi, ami földi viszonyok között nem jöhet szóba. Ehhez járul, hogy a fellövések kilogrammonkénti ára lényegében szabadesésben van – tehát egyre olcsóbb egy-egy műhold felbocsájtása, ami elsősorban a SpaceX újrahasznosítható rakétáinak köszönhető. Ha pedig a SpaceX működőképessé teszi a Starshipet – az várhatóan a költségek további zuhanásával jár majd.

Vagyis talán a Varda bocsájtott fel elsőként űr-gyárat, de ezt számtalan további követi majd.

W-Series 1 Satellite has DEPLOYED!! pic.twitter.com/di13aAR1Je

— Varda Space Industries (@VardaSpace) June 12, 2023

A Varda ráadásul némi kreatív gondolkodással még jobban le tudott faragni a költségeken. A cég ugyanis magát a Földre történő visszatérést is kiadta szolgáltatásként az USA kormányának – ennek oka, hogy a műhold értelemszerűen hiperszonikus sebességgel tér vissza a bolygóra, és ez egy olyan tesztterepet jelent, amivel még a Mach 15-ös kísérleti légalagutak is nehezen vehetik fel a versenyt.

A tervek szerint a gyár az Egyesült Államok légierejének utahi leszállóhelye felett 25 Mach feletti (31 000 km/h) hiperszonikus sebességre gyorsul. A légkör lelassítja és felmelegíti a műholdat, és a levegő kezd sűrűsödni körülötte – az eszköz azonban a hiperszonikus tartományban marad 5 Mach felett (6200 km/h), amíg körülbelül 40 km-re nem lesz a felszíntől. Mire az űrszonda eléri egy kereskedelmi repülőgép utazómagasságát, körülbelül 270 km/h-ra lassít, és ekkor már kinyitja az ejtőernyőket. Természetesen mindez nem fogja tönkretenni egyébként a műholdban található kristályos szereket.

A Varda idénre még egy küldetést tervez, amiben már kereskedelmi és állami megrendelői egyaránt lesznek, ami mutatja hogy a terület milyen mértékben jövedelmező és milyen mértékben fejlődik: a Vardát ugyanis két éve alapították mindössze, és egy űrcéghez képest nagyon gyorsan elkezd így tényleges bevételt termelni. A cég távlati tervei között egyébként újrahasznosítható modulok, valamint egy tartósan az űrbe helyezett gyár működtetése is szerepel.

(Kép: Varda)