A Climate Action Tracker (CAT) 2009 óta vizsgálja a különböző országok klímavédelmi vállalásait és azt, hogy ezek mennyire felelnek meg annak az ideális célnak, amellyel elméletben a lehető legigazságosabb mértékben járulhatnak hozzá a világ klímaváltozás elleni lépéseihez. Mivel időközben a 2015-ös párizsi éghajlatvédelmi egyezmény új célokat fogalmazott meg és meghatározta, hogy milyen változásokra van szükség ahhoz, hogy a globális felmelegedés ütemét csökkenteni lehessen és a hőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt lehessen tartani, ezért a CAT most már nem csak a nemzetek által kitűzött célokat, hanem az ezek elérése érdekében tett erőfeszítéseket is figyelembe veszi.

Az új osztályozási rendszer alapján készült jelentés országonként vizsgálta többek között:

• a kitűzött célokat és ezeket elérését biztosító szabályokat
• a nemzeti célokat és azokat is, amelyeket csak nemzetközi segítséggel tud megvalósítani az adott ország
• az igazságos hozzájárulás mértékét a nemzetközi célokhoz, amely reálisan elvárható az országtól

Az eredmények szerint a vizsgált 37 ország nagy többsége jelentősen elmarad azoknak a céloknak az elérésétől, amelyek a párizsi egyezmény betartását segítenék elő, sőt, sokszor maguk a megfogalmazott tervek sem elég ambiciózusak. Nem csak a fejlődő országok tartoznak ebbe a körbe, hanem a fejlettebb régiók is, több nagyhatalom is található a listán, amelyek a nem megfelelő vagy éppen a súlyosan elégtelen besorolást kapták a végső összegzés során.

A CAT mérése szerint a legkevesebbet Irán, Oroszország, Thaiföld, Szingapúr és Szaúd-Arábia tette eddig a kibocsátásaik csökkentése és a globális felmelegedés ütemének lassítása érdekében, de stagnál a helyzet, sok más ország mellett, Kínában, Indiában, Brazíliában és Ausztráliában is. A fejlődő országok között az aktívabb és így a vállalásait nagyobb eséllyel megközelítő nemzetek közé tartozik az Egyesült Királyság (az EU hozzá képest némi lemaradásban van), a párizsi egyezménnyel kompatibilis címet viszont egyetlen egy ország kapta meg, mégpedig Gambia.

A nagyjából kétmillió fős afrikai ország éghajlatvédelmi politikájához tartozik, hogy 2025-re integrálják a klímaváltozás gondolatát minden fontosabb kormányzati döntésbe, és hozzanak létre a klímaváltozás hatásainak is ellenálló élelmiszer ellátási rendszereket, alacsony szinten tartsák az üvegházhatású gázok kibocsátását és a partmenti területeket változó éghajlati körülmények között is megfelelően igazgassák. Bár a Climate Action Tracker jelentésében kiemelik azt is, hogy a kibocsátás csökkentése felé egyelőre nem jó tempóban haladnak, valamint azt, hogy a kormány szeretne áttérni az önellátásra az olajkitermelést illetően, ezért már alá is írták a BP-vel a szerződést az olaj-, és gázlelőhelyek feltérképezéséről (bár ez a terv azóta meghiúsult), de ezzel együtt is jobb esélyei vannak az országnak a környezetbarátabb működés megvalósítására, mint sok más, nagyobb nemzetnek, a megújuló energiaforrások használata például prioritást élvez náluk a fosszilisakkal szemben.

Ennek jó példája annak a szeptember 3-án bejelentett 2,7 millió eurós projektnek (Renewable Energy Potentials in The Gambia, REPGam) az indítása, amely a környezetszennyezőbb (fosszilis) energiahordozók alkalmazásán kívüli lehetőségeket vizsgálja majd. A Climate Action Tracker szerint a többi országnak is hasonlóan nagyratörő terveket kellene indítania, ha be akarják tartani a párizsi egyezményben vállalt célokat és biztosítani a megfelelő mértékű hozzájárulásukat, de sok ország inkább az ellenkező irányba halad és egyre kevésbé ambiciózus programokkal áll elő. Ausztrália, Brazília, Indonézia, Mexikó, Új-Zéland, Oroszország, Szingapúr, Svájc és Vietnam 2015 óta nem fejlesztette a klímapolitikáját és összesen hetven ország még adós az új nemzeti tervek megfogalmazásával, amelyet a párizsi egyezmény értelmében 2020 végéig kellett volna bejelenteniük, bár a járványhelyzet miatt erre végül 2021 végéig kaptak lehetőséget.

A fejlesztések hiánya azért is probléma, mert nehezen lesz betartható a sok kormány által hosszabb távú célként általában 2050-re kitűzött zéró kibocsátás, ha már 2030-ig sem sikerül elég nagy lépéseket tenni. A globális felmelegedés mértékét az iparosodás előtti időkhöz képest 1.5˚C-ot nem meghaladó vagy az alatti szinten tartani

"nem megvalósíthatóság kérdése, hanem a politikai akaraté."

- írja a szervezet. 2030-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását 50%-kal kellene visszavágni, ezért fontos, hogy az országok pontosan meghatározzák a céljaikat és próbálják is meg betartani azokat.

(Fotó: PxFuel, Climate Action Tracker)

További cikkek a témában:

Grönland komoly döntést hozott a klímaváltozás megállításáért Ha egy kormány aktívan szeretne fellépni a klímaváltozás ellen, annak egyre komolyabb intézkedéseket kell hoznia, ha azt szeretné, hogy a nemzetközi közösség komolyan vegye, és elismerje az erőfeszítéseit. Grönland kormánya úgy tűnik megértette ezt.
Svájcban népszavazáson utasították el a klímavédelmi intézkedéseket Svájcban nemrég népszavazáson mondtak nemet három fontos környezetvédelmi javaslatra, köztük a Párizsi Éghajlatváltozási Megállapodásban foglalt célokra.
Reális esély van rá, hogy már öt éven belül elérjük a 1,5 Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedést A világ országai a 2015-ös párizsi klímaegyezményben 1,5 Celsius-foknál húzták meg azt a határt, ami felé semmiképp sem lenne szabad emelkednie a bolygó átlaghőmérsékletének az iparosodás előtti időszakhoz képest ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát.