Az Európai Déli Obszervatórium úttörő felfedezése a Jupiterhez hasonló hatalmas bolygók kialakulására világít rá. A VLT és ALMA teleszkópok segítségével a kutatók nagy porcsomókat azonosítottak egy fiatal csillag közelében, amelyekből tehát a gravitációs instabilitás nevű folyamat során óriási planéták születhetnek. Ez az első eset, hogy ilyen tömegű, hatalmas bolygók születéséhez szükséges csomókat azonosítottak.

A V960 Mon csillag több mint 5000 fényévnyire található, a Monoceros csillagképben, és 2014-ben jelentős fényerőnövekedést mutatott, ami miatt a kutatók felfigyeltek rá. A VLT és az ALMA adataiból kiderült, hogy a csillag körüli anyag spirális karjai széttöredeznek, ami már a bolygókhoz hasonló tömegű csomók kialakulásához vezetett.

Mint arról a közlemény beszámol, az Európai Déli Obszervatórium (ESO) figyelemre méltó felfedezést tett, amely bepillantást enged a Jupiterhez hasonló méretű bolygók kialakulásába. Az ESO Very Large Telescope (VLT) és az Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array (ALMA) segítségével a csillagászok jelentős tömegű, porból álló csomókat észleltek egy fiatal csillag közelében, amelyekből potenciálisan óriásbolygók születhetnek. Az úttörőnek nevezett felfedezés az első, mely során bolygóval megegyező tömegű, hasonló csomókat azonosítottak. Mindez alátámasztja a bolygóképződés gravitációs instabilitásának elméletét.

A vizsgált fiatal csillag, a V960 Mon, amely tőlünk több mint 5000 fényévnyire található, a Monoceros csillagképben, 2014-ben keltette fel a csillagászok figyelmét, amikor váratlanul több mint hússzorosra fényesedett. Az ESO VLT-jén a Spectro-Polarimetric High-Contrast Exoplanet Research (SPHERE) műszert használva a tudósok lenyűgöző képet készítettek, amely a csillagot körülvevő, a teljes Naprendszerünknél nagyobb távolságokat átívelő, bonyolult spirális anyagkarokat mutat be:

A spirálkarok szerkezetének mélyebb megismerése érdekében a csillagászok elemezték ugyanannak a rendszernek az ALMA-val nyert archív adatait is. A VLT és az ALMA megfigyelésekből származó adatok kombinációjából kiderült, hogy a spirálkarok széttöredezettek, ami az óriásbolygókéhoz hasonló tömegű csomók kialakulásához vezetett. Míg a korábbi bizonyítékok elsősorban a bolygómag-akkréción keresztül történő kialakulásának az elméletét támasztották alá, ez a felfedezés döntő bizonyítékot szolgáltat a gravitációs instabilitás alternatív folyamatára, amikor a csillagok körüli nagyobb anyagdarabok összehúzódásából és összeomlásából születnek bolygók.

Az ESO által hamarosan befejezett Extremely Large Telescope (ELT), amely jelenleg is épül a chilei Atacama-sivatagban, várhatóan még részletesebb megfigyeléseket fog nyújtani erről az érdekes rendszerről. Az ELT már azt is lehetővé teszi majd a kutatóknak, hogy kiderítsék az ezeket a csomókat körülvevő kémiai anyagok összetételét – így kiderülhet azon anyagok összetétele, amelyekből potenciálisan bolygók születhetnek.

(Kép: Pixabay/CharlVera)