Bár karbonsemlegesítő megoldásból ma már több is létezik, ezek javarésze ugyanazon az elven működik, vagyis a begyűjtött szén-dioxidot folyékony halmazállapotúvá alakítják, majd pedig a földbe fecskendezik, ahol évek alatt ásványokká alakul. Így vonja ki a levegőből a szén-dioxidot többek között a svájci Climeworks technológiája is, akik az első üzemüket tavaly indították be Izlandon. Ennek a megoldásnak viszont van néhány hátulütője is, hiszen a folyamat rendkívül lassú, a szén-dioxid cseppfolyóssá alakítása miatt meglehetősen energiaigényes, ráadásul környezetvédelmi aggályokat is felvet.
Hogy a dekarbonizációnak ez a módja mennyire nem egyszerű, arra éppen a napokban láthattunk egy jó példát, amikor kiderült, hogy a Shell által működtetett egyik ilyen üzem jóval kevésbé működik hatékonyan, mint ahogyan a cég állítja. Az olajipari óriás 2015-ben hozott létre egy kék hidrogént előállító üzemet a kanadai Edmontonban, amit dekarbonizációs technológiával is elláttak, így az üzem működése közben keletkező szén-dioxid 80%-a soha nem kerül a levegőbe. Legalábbis ezt állítja a Shell, ugyanakkor a Global Witness nevű civilszervezet nemrég utánaszámolt az állításoknak, és a részletes jelentésükben arra jutottak, hogy az üzem valójában csak a kibocsátott üvegházhatású gázoknak mintegy 39%-át gyűjti be.
Egy ausztráliai egyetem kutatóinak köszönhetően viszont elképzelhető, hogy a szén-dioxid semlegesítése a jövőben lényegesen egyszerűbbé és gyorsabbá válik, mint a jelenlegi technológiákkal. A melbourne-i műszaki egyetemen, az RMIT-n kifejlesztett eljárás ugyanis évek helyett néhány pillanat alatt képes megkötni a szén-dioxidot, a kutatás vezetői szerint pedig minden adott ahhoz, hogy hamarosan ipari méretekben is el tudják kezdeni használni a technológiát.
Az egyetem munkatársai, Karma Zuraiqi, Dr. Ken Chiang és Torben Daeneke folyékony fémet használnak a dekarbonizációhoz, amit 100-120 Celsius-fokos hőmérsékletre melegítenek, majd belefecskendezik a szén-dioxidot. A gázbuborékok a fémben a pezsgőhöz hasonlóan felfelé kezdenek mozogni, eközben pedig a gázmolekula széthasad, szilárd szénpelyheket hozva létre. A folyamat az egyetem honlapján megjelent cikk szerint mindössze néhány pillanat alatt végbemegy.
A RMIT-n kidolgozott módszer egyik legnagyobb előnye - ahogyan arról a kutatás egyik vezetője, Torben Daeneke beszámolt - hogy a szén-dioxidot nem kell cseppfolyóssá alakítani hozzá, így jóval kevesebb energiát igényel, mint az eddig ismert megoldások. Ennek, és a rendkívüli sebességnek köszönhetően a rendszer könnyen skálázható, és sokkal alkalmasabb arra, hogy a standard ipari eljárásokba integrálni lehessen.
A kutatók elsődleges célja a cement- és acélgyártás szén-dioxid-mentesítése, amely iparágak a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint a globális szén-dioxid-kibocsátás nagyjából 7-7 százalékáért felelnek, az urbanizáció és a népességnövekedés miatt pedig a várakozások szerint a következő évtizedekben egyre gyorsabban fognak növekedni. Az egyetem kutatói már alá is írtak egy 2,6 millió ausztrál dolláros megállapodást az ABR nevű vállalattal, akik olyan technológiák kommercializálásával foglalkoznak, amelyek lehetőséget nyújthatnak az említett iparágak karbonmentesítésére.
A technológia működőképességének sikeres demonstrálása után az RMIT kutatói a következő lépésben egy prototípust fognak készíteni az eszközből, amely már egy standard szállítókonténer méreteivel fog rendelkezni. A rendszer felskálázásán és a gyártás beindításán kívül azonban más kihívásokkal is szembe kell nézniük, nevezetesen azzal, hogy mi legyen a dekarbonizációs eljárás során keletkező végtermékkel, vagyis a szénnel. Daeneke ezzel kapcsolatban elmondta, hogy szeretnének olyan megoldást találni, amelyben a szént valamilyen termékké - például az építőiparban használható alapanyaggá - tudnák alakítani, ami nem csak a körforgásos gazdaságot erősítené, de hosszú távon azt is lehetővé tehetné, hogy a szén-dioxid-mentesítés üzletileg is kifizetődő vállalkozás legyen.
(Fotó: RMIT University)