Roger Chapman mérnök és Roger Mallinson, a Brit Királyi Haditengerészet korábbi tisztje 1973. augusztus 29-én munkába indult az írországi Cork partjánál, hogy nem messze onnan víz alatti kábeleket fektessenek le a telefonos hálózat kiépítése során. A munka, amelyet a Pisces III merülőegységgel végeztek el, rutinfeladatnak számított, korábban már sokszor végigcsinálták a merülési procedúrát és sikerrel vették az akadályokat. A tengerfenékre való negyven perces leereszkedés csak az első fázisát jelentette a teljes munkának, ami Chapman visszaemlékezése szerint nyolc órán át tartott naponta és igen sok kényelmetlenséggel járt: az 1,8 méter átmérőjű járműben alig volt elegendő hely a két férfi számára és a munkaterületet rendkívül nehezen láthatóvá tette a sok felkavart iszap.

A Pisces III járművet az International Hydrodynamics Ltd. (HYCO) gyártotta és az egység a Pisces család középső tagja volt: ezeket a járműveket azzal a céllal fejlesztették, hogy 600 métert meghaladó mélységben tudjanak dolgozni a segítségükkel és a víz alatti munkálatokat sikeresen el tudják végezni Európában és Kanadában is. A Pisces I hatótávja még csak 600 méter volt, de a későbbi verziók már egyre mélyebbre 1100 és 2000 méterre is képesek voltak ereszkedni. A merülőegységben két fő dolgozott egyidejűleg, hogy megfelelő módon tudják irányítani a járművet és vezérelni a mechanikus szerkezetet, amivel a kábeleket fektették.

Azon a bizonyos augusztusi napon Chapman és Mallinson már elvégezték az aznapi munkát és a felszínre emelkedtek, arra várva, hogy kivontassák őket, mikor váratlan problémák sorozata hirtelen teljesen más irányba terelte a sorsukat. A vontatás során a jármű egy kisebb kamrájának fedele elmozdult és víz ömlött bele, emiatt a Pisces III egyik pillanatról a másikra egy tonnával többet nyomott. A vontatókötél nem bírt ellenállni ekkora súlynak és a jármű elszabadult, 65 km/h-ás sebességre gyorsulva haladt a tengerfenék felé. A benne ülők minden elektromos berendezést lekapcsoltak és amennyire lehet, igyekeztek védeni magukat a becsapódás hatása ellen.

A Pisces III 480 méter mélységben állt meg.

A baleset könnyen tragédiába torkollhatott volna, de a férfiaknak több körülmény is reményt adhatott arra, hogy túlélik a szerencsétlenséget: egyrészt nem sérültek meg komolyabban, másrészt fenn tudták tartani a telefonos kapcsolatot a felszínnel, harmadrészt Mallinson az aznapi munka megkezdése előtt úgy döntött, hogy kicseréli a még körülbelül félig teli oxigéntartályt egy teljesen feltöltöttre, a biztonság kedvéért. Mint kiderült, ez a döntés mentette meg az életüket.

Mivel a felszínen dolgozók ismerték a merülőegység hozzávetőleges pozícióját és információkat is kaptak Chapmantől és Mallinsontól a történtekkel kapcsolatban, ezért azonnal meg tudták kezdeni a mentőakció szervezését, ami azonban nem bizonyult egyszerű feladatnak. Az akcióba több szervezetet és járműtípust is bevontak, köztük egy repülőgépet, egy felmérőhajót, egy tengeralattjárót és a Vickers Venturers hajót, amit a Vickers Oceanics működtetett és a Pisces merülőegységek társhajóját képezte. Emellett a helyszínre érkezett a Pisces III testvére, a Pisces II is, hogy segítsen meghatározni a jármű pontos tartózkodási helyét. A legfőbb hátráltató tényező, ami miatt a mentés mégis késlekedett, az időjárás volt: a felkorbácsolt hullámok és a rossz látási viszonyok miatt a Pisces II eleinte nem tudta beazonosítani a bajba jutott járművet. Az egység közben meg is hibásodott, így új megoldás után kellett nézni.

Közben az idő egyre fogyott, a tenger mélyén Chapman és Mallinson megpróbáltak egyre kevesebbet mozogni és beszélni.

A merülőegységet végül a Pisces V találta meg, ezután megkezdődhetett a mentés lényegi része, a jármű felszínre emelése. De ennek a fázisnak során is akadályok merültek fel. A legénységnek ekkor már komolyabb problémákkal kellett szembenéznie: a vészesen fogyó oxigén és emelkedő szén-dioxid-szint csak az első volt a gondok sorában, a szűkös hely, az étel hiánya (csak szendvicsek voltak náluk, de a biztonság kedvéért azt sem ették meg) és a hideg, ami átjárta a járművet, mind negatív hatással volt a hangulatukra és egészségükre. A Pisces III oxigéntartaléka 72 órára volt elég a két ember számára, és a már eltelt két nap a mentés kezdete óta.

Az akadályok pedig egyre csak gyűltek. Időnként a vontatókötelek szakadtak el, máskor elektromos meghibásodások okoztak fennakadást. A Pisces V egy estét a Pisces III-mal és utasaival töltött bátorítás gyanánt, de később visszarendelték a felszínre. A BBC beszámolója szerint, ahogy fogyott az oxigén és a szén-dioxid eltávolítására szolgáló lítium-hidroxid is a fedélzeten, a kevés pozitív dolog egyike a férfiak számára a delfinek folyamatos jelenléte maradt, amelyeket a víz alatti kommunikációs rendszeren keresztül jól hallottak.

Az áttörést a szeptember elsejei, szombati nap hozta meg a mentési akció során: ekkor a Pisces II és a CURV III tengeralattjáró is vontatóköteleket erősített a járműre és lassan elkezdték kiemelni a vízből. Út közben kétszer is meg kellett állítani az emelkedést és újabb kábelekkel támogatni a vontatást, a rendkívül viharos tenger hatásai pedig a több mint két órás út közben különösen megviselték Chapmant és Mallinsont, akik később úgy nyilatkoztak, hogy az egész megpróbáltatás legrosszabb része az utolsó, emelkedési fázis volt. A kezdetben viszonylag egyszerűnek tűnő mentés így egy három és fél napos küzdelemmé vált, ami alatt minden, ami elromolhatott, el is romlott, de a Pisces III szeptember 1-jének délutánján mégis a felszínre került és kinyitották az ajtaját. A jármű utasai élve, sőt, a körülményekhez képest fizikálisan jó állapotban kerültek elő 76 órával a baleset és 84 órával a merülőegységbe való beszállásuk után, vagyis jóval túllépve azt az időtartamot, amelyet az oxigéntartalék kifogyásáig becsültek a szakértők. Az utólagos ellenőrzés során felfedezték, hogy 12 perc választotta el őket attól, hogy teljesen elfogyjon az oxigén a tartályból.

A történet utóéletének egyik legérdekesebb részletét jelenti, hogy Roger Chapman a tapasztalatai által motiválva megalapította a Rumic Ltd.-t, azt a céget, ami merülőegységek mentésére szakosodott. A cég ott volt a Kurszk tengeralattjáró tragikus esetének helyszínén is az LR5 járművel, de túl későn kaptak lehetőséget arra, hogy részt vegyenek a mentésben.

A most az Atlanti-óceánban bajba jutott OceanGate Expeditions járművének esetében azonban kevés az esély a Pisces III-hoz hasonló pozitív kimenetelre, a Titan ugyanis (amennyiben az óceán fenekén tartózkodik) 3800 mélységben van, ahol a nagy távolság és a hideg is jelentős problémákat jelent.

(Forrás: BBC, Wikimedia Commons, Sky News Fotó: United States Navy/Wikimedia Commons, PA Images/Getty Images)