
Az ez alapján elkészített ragasztó pedig pillanatokon belül működött a vizsgálathoz használt disznóbőrön és tüdőn. A csapat szerint további kutatások után az anyag kiválthatja a varratokat is akár.
Ez se jó, de az se igazán
A különböző szövetek és szervek ragasztgatása épp azért nehéz, mert nedves felületekről beszélünk. Ezért is alkalmazták eddig hagyományosan a varrást a nagyobb, mélyebb sebek, valamint a műtéti bemetszések lezárására – ám ez sem a legjobb módszer, hiszen egyrészt nem minden esetben működik, ráadásul magas a fertőzési kockázat.
Szöveti ragasztók egyébként már léteznek, csak éppen eltart több percig is, amíg megszáradnak, ráadásul egy műtét esetén, a test belsejében alkalmazva őket rácsöpöghet más szervekre is.
Segít a természet
Az MIT tudósai azt tették tehát, mint a történelem nagy tudósai általában: a természethez fordultak inspirációért.
A pókok ragadós, töltéssel rendelkező poliszacharidot választanak ki esőben. Ez az anyag a préda testfelületéről szinte rögtön elnyeli a vizet, és hátrahagy egy száraz foltot, amelyhez a ragasztó már tapadni tud.
A kutatók ezt úgy szimulálták, hogy poliakrilsavat használtak a ragasztóval együtt. Az előbbi elszívta a vizet a nedves szövetről, ami miatt az utóbbi rögtön tudott tapadni. Ha mindehhez még zselatint vagy kitozánt is adtak, akkor az így létrejött anyag napokig vagy akár hónapokig (attól függően mennyi időre van szükség) is őrizheti az alakját.
Több módon is
Ám nem csak a sebgyógyításban jelentene ez az anyag áttörést, hanem a segítségével akár orvosi eszközöket lehetne ragasztani a különböző szervekhez (például pacemaker elektródát a szívburokra) anélkül, hogy ehhez az adott szervet varrni vagy vágni kellene.
A jelenleg folyó állati tesztek egyelőre nagyon biztatóak, de sajnos még éveket kell várnunk, hogy az új technológiát embereken is alkalmazhassák.
(Kép: Pixabay, Forrás: BBC.com)



