A meteoroidok a hivatalos definíció szerint olyan égitestek, amelyek mérete nem éri el azt a nagyságot, hogy kisbolygóknak vagyis aszteroidának lehessen nevezni őket, de a méret tekintetében elég tág határokon belül mozog a terjedelmük: amennyiben egy űrbeli kőzet átmérője egy méteres vagy annál nagyobb, akkor az aszteroidák csoportjába tartozik, ha 2 milliméternél kisebb, akkor mikrometeoroid, az ezek közé eső minden objektum meteoroidnak számít a Washington Egyetem Föld-, és Bolygótudományok Osztályának leírása szerint. Legalábbis addig, amíg az űrben tartózkodik. Az eredetük szempontjából is nagy változatosságot mutatnak, a kőzetek származhatnak nagyobb aszteroidákból, amelyeknek egy-egy ütközés során leszakadt darabjai kisebb egységekre estek szét, vagy érkezhetnek akár a Holdról is.

Ha egy meteoroid a Föld keringési pályájának útját keresztezi és belép az atmoszférába, a hatalmas sebesség okozta hőhatás miatt lángra kap és elég: ekkor már meteornak hívjuk, más néven hullócsillagnak. A jelenség egyáltalán nem ritka, mivel a szemmel jól látható, látványos hullócsillagesőkön kívül alig észrevehető apró meteorok is eljutnak a Földre - a NASA adatai szerint több mint 44 000 kilogrammnyi űrbeli kőzet záporozik a bolygóra nap mint nap. Ami viszont ritkaságszámba megy, az a meteoroidok és aszteroidák légkörbe való belépésének pontos előrejelzése - erre eddig mindösszesen csak hétszer került sor és a legutóbbit annak a magyar csillagásznak a felfedezése tette lehetővé, akinek az ötödik ilyen típusú észlelés is a nevéhez fűződik.

A 1-meter meteoroid (small #asteroid) has been detected and is expected to *safely* strike Earth's atmosphere over northern France between 3:50-4:03 CET.

In the area? Look out for a #ShootingStar!☄️#Fireball#Sar2667 https://t.co/ul0tAMmXBK

— ESA Operations (@esaoperations) February 12, 2023

Az űrkőzetek pontos pályája nehezen detektálható előre, de a megfigyelési eszközök egyre jobb teljesítménye most már lehetőséget ad a precíz előrejelzésre, akkor is, ha nem hatalmas aszteroidákat kell szemmel tartani. A most felfedezett 2023 CX1 az Európai Űrügynökség leírása szerint egy meteoroid, bár inkább egészen apró aszteroidának lehet tekinteni 1,1 méteres átmérőjével. Az objektumot Sárneczky Krisztián fedezte fel először a Piszkéstetői Obszervatóriumban, ami Magyarország legnagyobb és legjobban felszerelt csillagvizsgálója, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének megfigyelőbázisa. Sárneczky a megfigyelőállomás 60 cm-es Schmidt távcsövét használta az észleléshez és első ízben február 12-én 20 óra 18 perckor detektálta a kőzetet, ami egyenesen a Föld felé tartott.

A Sar2667-re keresztelt meteoroid/aszteroida a 20 óra 49 perckor történő hivatalos bejelentés után (Sárneczky ekkor küldte el az adatokat a Minor Planet Centernek) más csillagászok figyelmét is felkeltette, így az észlelések száma hamarosan megugrott és alig egy órával a felfedezés után már 13-an erősítették meg az égitest helyzetét. A beérkező adatokból a Földre való megérkezés várható helyét és idejét is ki lehetett számítani: eszerint Észak-Franciaország környékén lehetett számítani a feltűnésére 2 óra és 4 óra között, más számítások szerint 3 óra 50 perc és 4 óra 3 perc között.

A hullócsillag végül valóban a várt helyen és időben tűnt fel az égen és 2 óra 59 perckor gyúlt lángra a megfigyelők szeme előtt, akik Franciaországon kívül Belgiumban és Németországban is tanúi lehettek a meteor útjának.

"Ahogy egyre gyakoribbá válik, hogy előre tudjuk jelezni ezeket a kicsi, lenyűgöző hullócsillagokat, úgy lehet egyre több ember a megfelelő helyen és időben ahhoz, hogy tanúja legyen a jelenségnek, amelyet korábban csak néhány szerencsés tudott észrevenni."

- írja az ESA.

Az, hogy a meteoroid, amit végül átkereszteltek 2023 CX1-re, nem jelent veszélyt a lakosságra nézve, a kezdetektől fogva világos volt, de a hasonlóan pontos megfigyelések később rendkívül fontosak lehetnek, amennyiben egy nagyobb és veszélyesebb aszteroida becsapódásának észleléséről van szó. Ahhoz, hogy a DART típusú aszteroidaeltérítő missziók megvalósuljanak a becsapódás előtt sokkal hamarabb kell észlelni az űrbeli veszélyt, de már erre is lehetőséget biztosítanak a jól kiépített és precízen működő rendszerek.

(Fotó: Muhammed Uzzal/ESA, Thomas Grau)