A kifejezés csupán a bolygó tömegére vonatkozik, és így semmit sem árul el a felszíni viszonyokról vagy a lakhatóságról. A Canterbury Egyetem (UC) csillagászai most újabb „egy a millióból” bolygót fedeztek fel galaxisunk középpontjának irányában. A bolygó egyike azon maroknyi égitestnek, melynek mind mérete, mind pályája nagyjából megegyezik a Földével.
A bolygó pontosabb tömege valahol a Földé és a Neptunuszé között lehet, körpályája a Vénusz és a Föld között lenne, ha a mi naprendszerünkben keringene. Csillagának várható (még nem pontosan megmért) tömege kisebb lehet, mint Napunké, és egy év ezen a bolygón nagyjából 617 földi nap lehet.
Dr. Martin Herrera Martin, a felfedezés nyomán született tanulmány vezető szerzője elmondta: „A felfedezés rendkívül ritka megfigyelésen alapul."
"A bolygó csillagának megfigyelése öt napon át folyt, míg magát a bolygót csupán egy öt órán át tartó jel-torzulás periódusában észleltük. Miután megerősítettük, hogy ezt valóban egy másik, a csillagtól eltérő test okozta, és nem egy műszeres hiba, folytattuk a csillag-bolygó rendszer jellemzőinek begyűjtését."
„A bolygó és a gazda-csillaga együttes gravitációja egy távolabbi, háttércsillag fényét meghatározott módon nagyította fel. Világszerte több helyen elhelyezkedő távcsöveket használtunk ennek a fényt meghajlító hatásnak a mérésére.”
Dr. Martin Herrera először azt észlelte, hogy az esemény fényszórása szokatlan alakú, és hónapokig tartó számítógépes elemzést végzett, amely arra a következtetésre jutott, hogy ez az esemény egy kis tömegű bolygónak és csillagának köszönhető."
Az UC csillagászati szakértője szerint: „A mikrolencsés hatás ritka: a galaxisban mindössze egymillió csillagból egyet érint, egy adott időszakban. Ezenkívül ez a megfigyelés nem ismételhető meg, és annak valószínűsége, hogy közben még egy bolygót is megfigyelhetünk, rendkívül alacsony.”
A tudósok a 2018 folyamán megfigyelt mikrolecséző eseménynek, az OGLE-2018-BLG-0677 nevet adták. Az optikai gravitációs lencséző kísérletben a Chilei és a Koreai mikrolencséző teleszkóp hálózat (KMTNet), vettek részt, melybe az UC csillagászai is tartoztak, három azonos távcsövet használva Chilében, Ausztráliában és Dél-Afrikában.
A tanulmány társszerzője, Michael Albrow egyetemi docens megjegyzi:
"Ezek a kísérletek évente mintegy 3000 mikrolencsés eseményt észlelnek, melyek többségét egyetlen csillag lencsehatása okozza."
(Forrás: TechExplorist Képek: Pixabay)