Eddig úgy vélték a kutatók, hogy a Hold körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, amikor a Földet eltalálta egy nagyjából a Marssal megegyező méretű objektum az űrből, amelyet a tudósok „Theiának” neveztek el. Korábban azt feltételezték, hogy ez a becsapódás egy törmelékmezőt hozott létre bolygónk körül, amelyből fokozatosan kialakult a Hold. Amennyiben viszont igaz ez az elmélet, úgy a Hold elsősorban a Theia anyagából született volna meg, és nem a Földünkről származó anyagból. Ez a teória épp azért azóta „tűz alatt van”, mióta kiderült, hogy a holdkőzetek összetétele nagyon hasonlít a Föld külső kérgéhez.

Egy új kutatás azonban egy új magyarázatot kínál a Hold kialakulására – az immediate-satellite scenario (azonnali-hold forgatókönyv) teória egy összetett számítógépes szimulációnak köszönhetően született meg – számol be róla a Space.com. Eszerint tehát egy óriási becsapódás a Holdat szinte rögtön Föld körüli pályára állította, ahelyett hogy törmelékkrongot hozott volna létre a Föld körül, amelyből aztán apránként kialakult a szóban forgó égitest.

A Durham Egyetem Számítógépes Kozmológiai Intézete által készített rendkívül részletes számítógépes szimuláció tárta fel tehát bolygónk öreg társának ezt az alternatív eredettörténetét. Mindez azt is jelenti meglepő módon, hogy a Hold nagy része közvetlenül a Földre történt óriási becsapódás után keletkezett. Egy ilyen eseményből viszont másféle összetételű Hold következik, mint az előző elmélet szerinti – az új forgatókönyv alapján a Hold összetétele sokkal jobban hasonlít a Földre, mint azt eddig gondolták, és ezt alátámasztja az Apollo űrhajósai által visszahozott holdkőzetek izotóp-összetételének a vizsgálata, ami tehát nagyban emlékeztet a Föld külső kérgének az izotóp-összetételére.

Az angliai Durham Egyetemen található DiRAC Memory Intensive nevű szolgáltatás segítségével végzett szimuláció több száz különböző becsapódási forgatókönyvet vett figyelembe, amelyek változtatták a Theia-ütközés szögét és sebességét, valamint a két ütköző test tömegét és forgását is. Az is kiderült, hogy egy olyan nagy, természetes szatellit, mint a még formálódó Hold, képes túlélni a Földhöz közeli pályán. Korábban ugyanis azt hitték, hogy a Földhöz közeli, gyorsan formálódó nagy testet a bolygónk gravitációs befolyásából kilépő árapály-erők szétszakítják – ezért is tartották eddig valószínűbbnek inkább a Hold lassú keletkezési folyamatát.

Kép: a szimulációs képen az óriási becsapódás következtében kilökött anyagfolyam látható, amely összeolvad abban a testben, amelyből nem sokkal később a Hold lesz, forrás: Dr. Jacob Kegerreis