A gyémánthátú moly, - mint minden rendes molylepke, - megátalkodott kártevő. Különféle növényeket eszik, de nagyrészt ellenáll a rovarirtó szereknek, így évente 5 milliárd dolláros veszteséget “termel”. Ez azonban hamarosan megváltozhat, mivel egy nemzetközi kutatócsoport létrehozott egy olyan géntechnológiával módosított gyémánthátú molylepke-törzset, amely fenntartható módon képes lehet elnyomni a kártevő populációt - és szabadon is engedték őket a vadonban. 

A Frontiers in Bioengineering and Biotechnology folyóiratban közzétett tanulmányban leírtak szerint, a kutatók úgy tervezték meg a lepkéket, hogy ha a törzs hímjei vadon élő nőstényekkel párosodnak, a nőstény utódok elpusztulnak még a hernyó életszakaszban. 

A hím utódok azonban életben maradnak és párosodnak a maradék nőstény lepkékkel, megismételve a ciklust utódaikkal, amíg az összpopuláció csökken. „Kutatásunk a rovarok kezelésére szolgáló, az 1950-es években kifejlesztett steril rovar-technológiára épül” - mondta el Anthony Shelton, a Cornell Egyetem kutatója, hozzátéve: 

„A géntechnika egyszerűen hatékonyabb módszer ugyanazon helyzet elérésére.” Mielőtt a módosított rovarokat szabadon engedték, a kutatók fluoreszcens porral jelölték meg őket. Ez lehetővé tette a csapat számára a lepkék nyomon követését, hogy megnézhessék, hogyan viselkednek vad társaikkal összehasonlítva - és elégedettek voltak a látottakkal.

„Amint elengedték őket a mezőn az “önkorlátozott” hím rovarok hasonlóan viselkedtek nem módosított társaikhoz, olyan tényezők szempontjából, amelyek relevánsak a növényvédelemben való alkalmazásukban, mint például a túlélés és a megtett távolságok” - mondta Shelton. Természetesen bármely géntechnológiával módosított szervezet vadonba kerülése komoly aggodalmakat vethet fel. 

Egy megváltozott faj betelepítése váratlan hatással lehet magára a fajra vagy a nagyobb ökoszisztémára. De Shelton rákontrázott az aggodalmakat megfogalmazó véleményekre:

"A technológia szempontjából egyedülálló az, hogy fajspecifikus, tehát a kiszabadult gyémánthátú hím molylepkék csak a nőstény gyémánthátú molylepkékkel párosodnak, és nem befolyásolják a területen lévő egyéb jótékony szervezeteket, például a beporzókat vagy a biológiailag védekező rovarokat"

- jósolta Shelton. 

"Ez a technológia nem szünteti meg a kártevő fajokat, mivel a gén néhány generáció után eltűnik a környezetből" - vélekedett a kutató. "A gyémánthátú molylepkék továbbra is fennmaradnak más területeken és a vadonban."

(Forrás: Futurism Képek: Wikimedia, Pxfuel)