Gép-ember

Az emberek és a róluk mintázott humanoid robotok alapvetően különböznek egymástól. Ez a tény talán nem ér váratlanul senkit, de az már meglepőbb lehet, hogy csak az elmúlt néhány évben milyen hatalmas erőfeszítéseket tettek a cégek és mérnökök annak érdekében, hogy ezek a gépek minél inkább hasonlítani kezdjenek ránk - a munka eredményei pedig egyre láthatóbbá válnak mindenki számára. Az elsődleges különbség persze, hogy a robotok nem élők, és nem is lesznek soha azok, de a hardver és szoftver fejlesztésének tekintetében ennek nincs is akkora jelentősége: alapos kutatással kideríthető, hogyan működik az emberi test minden egyes porcikája, és ezt utánozva előállítható valami hasonló - annyira legalábbis hasonló, hogy hatékonyan funkcionáljon az emberi környezetben.

Élőben a humanoidok még nem működnek rendkívül realisztikus módon: a cégek jól megkomponált videóitól eltérően a valós környezetben használt gépemberek sokszor hasra esnek, lassúak és hibáznak is - az emberekre pedig, egy-két kivételtől eltekintve - távolról sem hasonlítanak. A jelenleg befektetett munka azonban a jövőben meghozhatja a gyümölcsét a robotikai cégek reményei szerint:

2030-ra a szakértők már legalább egymillió emberszerű robotot vizionálnak,

amelyeknek a gyártását azok a vállalatok, sőt kormányok sürgetik, amelyek a munkaerőhiány problémáit és persze a profit termelését az automatizálásban látják. Andra Keay, a Silicon Valley Robotics ügyvezető igazgatója az IEEE Robotics and Automation Society (IEEE RAS) által szervezett, és idén Bécsben tartott ICRA (International Conference on Robotics and Automation) konferencián beszélt a humanoidok fejlesztésébe való befektetés megtérüléséről, kiemelve, hogy sok más technológiához hasonlóan a robotoknak is időbe kerül, mire valódi sikert érnek el, de a jövőbeli szerepük sok területen már körvonalazódik. Ahogy arról korábban írtunk, Isaac Asimov is valahogyan így látta a jövőt: 1964-ben azt jósolta, hogy 2014-ben még csak lassan mozgó, esetlen, gépesített szobalányok szedik fel a limlomot a kiállításokon az emberek szórakoztatására - 2026-ra eljutottunk oda, hogy valóban léteznek ilyen robotok, de még mindig nem elterjedt a használatuk.

Robotözön

Az ICRA a világ legnagyobb robotikai konferenciájaként számos nagy gyártó mellett kisebb startupokat is felvonultatott, valamint számtalan mérnököt, akik bemutatták, mire számíthatunk a jövőben a robotika terén. Tényleg elvégzik majd helyettünk a házimunkát a robotok? Tudnak olyan megbízhatóan működni, hogy ne jelentsenek veszélyt zsúfolt emberi környezetben sem? És mire lesznek jók pontosan ezek a high-tech gépek? A konferencián rengeteg robottal találkozhattunk, mégis, ami már első látásra szembeszökő volt, hogy a rendezvénynek meglepően "emberi a hangulata": nem jártak körbe szervízrobotok, mint egyes éttermekben, nem szedték a szemetet gépesített takarítók, nem fogadták a látogatókat robotrecepciósok, ehelyett minden feladatot emberek végeztek el, bizonyítva, hogy a robotok csak akkor veszik át az emberek helyét (vagy negatívabban: akkor veszik el a munkájukat), ha a döntéshozók úgy döntenek.

Kéz újragondolva

A kiállítók között feltűnően sok cég hozott robotkezeket a rendezvényre, amelyek egészen kifinomult mozgással demonstrálták, hogyan tudják a legkülönbözőbb mozdulatokat is imitálni a gépesített végtagok. A DexRobot DexHand nevű robotkeze ötujjas és háromujjas változatban is megjelent: a tömeggyártásra alkalmas eszköz 23 integrált szenzorral, aktív hűtéssel és nagyfokú érzékenységgel teszi lehetővé a hosszú távú, akár állandó használatot, miközben a bionikus dizájn biztosítja a természetesnek ható működést.

A robotkezek számos területen nyújthatnak hasznos segítséget, például kutatási projektekben, ipari munkákban is alkalmazhatóak, de a humanoidok részeként is sokat lendítenek a hatékonyságon.

Az emberszerű robotok azonban egyszerű gripperekkel, azaz fogókkal is felszerelhetőek, ha a cél csak a tárgyak pakolása, és nem komplikált és precíz feladatok kivitelezése. A Spirit AI-nak köszönhetően élőben is kipróbálhattuk, milyen egy ilyen gripperrel pakolászni: a cég robotját távoli irányítással, egy kontroller segítségével vezérelve sikerült is egy-két kellékként szolgáló kockát a helyére rakni, és a feladat meglepően könnyedén ment - ennek oka a robot egyszerű irányíthatósága volt, pedig szokatlan helyzet a robot “testébe helyezkedni”, és pontosan azokat a mozdulatokat követni, amiket neki is kell.

Nem egészen Szoboszlai, de rúgni már tud

A robotikai cégek egy dologban biztosan megegyeznek: a nagy befektetéssel elkészített termékeiket előbb-utóbb való életbeli használatra szánják, ezért a megbízhatóság prioritásként szerepel.

De a gépeket el lehet adni valami mással is: a szórakoztató faktor sem elhanyagolható szempont,

így a néha látványosan hasra eső robotok sem keltenek rossz benyomást, ha cserébe néhány cuki társuk ugrál körülöttük. A focizó Booster K1 modellek (amelyeket egyébként 1,8 millió forintért árul a gyártó), jó példát nyújtottak erre - a robotok a legaktívabb és legagilisebb humanoidok között voltak az egész konferencián, és bár kevésbé nevezhetők emberszerűnek (a méretük mindössze 1,2 méter), de dinamizmusban lekörözték a nagyobb, kifinomultabb, de lassabb társaikat.

Hol tartunk most?

A humanoidok fejlesztésében jelenleg a kambriumi robbanás korszakát éljük Yuke Zhu, az Austini Texasi Egyetem professzora szerint, vagyis azt az időszakot, amikor már a robotok számtalan típusával kísérleteznek a cégek. Míg a humanoidok ötletét egyáltalán nem lehet újnak nevezni - az 1920-ban, Karel Čapek által írt R.U.R.-ban is emberszerű formában jelentek meg az univerzális robotok -, a valódi fejlődés az elmúlt évtizedekben zajlott le: Zhu szerint a 2000-es évek elejét a vizionárius prototípusok jellemezték, majd a 2010-es években történt egyfajta reality check, és a kevésbé működő koncepciók lemorzsolódtak, ma pedig már a technológiai fejlettség és a tömeggyártás irányába haladunk.

Ahhoz, hogy a robotok valóban működőképesek legyenek, és beteljesítsék nekik szánt sorsukat, maguknak az adatoknak is emberibbé kell válniuk

- mondja a professzor, tehát a strukturálatlan, nagy tömegű adat helyett, illetve mellett a személyesebb információkat kell felhasználni motion picture technológia vagy egocentrikus (POV) videók segítsége által.

Az egyik legfőbb szempont a humanoidok jövőjét illetően végeredményben nem annyira mérnöki kérdés (persze ez az alapja mindennek), hanem emberi:

szüksége lesz-e a millió humanoidra a világnak, és hajlandóak lesznek-e az emberek, akiknek szánják őket a cégek, együttműködni a gépekkel.

Az ICRA kerekasztal-beszélgetésén felszólaló szakértők, köztük Andra Keay szerint a jelek, vagyis inkább a statisztikák, arra utalnak, hogy a kínálat mellé lesz kereslet is - egy kutatás szerint például a társrobotok jelenlétét kevésbé érzik problémásnak az emberek, mintha valódi emberek (segítők) lennének jelen az otthonukban. A Tokiói Egyetem kutatójának, Kento Kawaharazukának véleménye szerint pedig egyszerűen a külsőségek is megalapozhatják a jó viszonyt - akárcsak az embereknél, a gép- ember kapcsolatokban is sokat számít a szimpátia, így a robotok barátságos arca és viselkedése messzire vezethet a kötelékek szorosabbra fűzésében.

(Fotó: Bobák Zsófia/Rakéta.hu, GPT-4o)