Az adatokat a japán XRISM műhold Xtend kamerája gyűjtötte, amely 38,5 ívperces látómezejével az égbolt hatalmas területét pásztázza.

A felvétel egy nagyjából 3 millió kilométeres négyzetet mutat a 3I/ATLAS körül, benne egy halvány, mintegy 400 000 kilométerig elnyúló röntgenglóriával. Korábban ezt az objektumot csak ultraibolya-, látható-, infravörös-, szubatmilliméteres és rádiótartományban észlelték, így ez az első „röntgenablak”, amely megnyílt rajta.

A célpontot 2025. november 26–28. között figyelte a XRISM, nagyjából 17 órányi összexpozícióval, miközben a műhold pályáját tizennégyszer is korrigálták, hogy a vándor az Xtend látómezejének közepén maradjon.

Az adatok szerint a röntgenfény a 3I/ATLAS gázcsóvájából ered, amely a Napból kiáramló töltött részecskékkel, a napszéllel ütközik; ez az úgynevezett töltéscsere-folyamat, amelynek során röntgenfotonok keletkeznek. A szén-, nitrogén- és oxigénionok jellegzetes vonalai is megjelennek a spektrumban, tovább erősítve ezt a képet.

Ez az első röntgendetektálás egy csillagközi objektumról — és valószínűleg csak a kezdet: a kutatók már vizsgálják, rejt-e a jel bármi szokatlant a „szokásos” napszél–üstökös kölcsönhatáson túl.

(Forrás: Avi Loeb, kép: JAXA)