Ukrajnában a háború különös viszonyokat hozott létre, és ezekről már többször írtunk – legyen szó tankvadászoknak állt programozókról vagy autószervízről, amely átváltott Mad Max filmekből szalajtott háborús verdák összekalapálására. Azonban ezek egyike sem annyira szemléletes példa talán, mint a Sámán-zászlóalj. A „sámánok” első pillantásra tipikus különleges egység, akik mélyen a frontvonalak mögött hajtanak végre rendkívül kockázatos missziókat, amihez a speciális erők taktikai eszköztárát használják. Második pillantásra azonban hétköznapi emberek, akik lehetőséget kaptak arra, hogy visszavágjanak az ellenségnek, és akik valójában már nem is reménykednek abban, hogy ez a háború valaha is véget ér.

Számukra ez a háború az új valóság.

Talán ez a legfontosabb megállapítás, ami kiviláglik abból a július elsején publikált interjúból, amit a Warzone készített online a Sámánok vezetőjével, Sámánnal, és a zászlóalj egy másik katonájával, akinek a hívójele Sydney. Ezt foglaljuk alább össze röviden.

A lapnak először tehát az a férfi nyilatkozott, akinek a hívójele Sámán (angolul: Shaman), és aki a zászlóalj parancsnoka. A csapatot róla nevezték el. Mint mondta, a zászlóaljat nem sokkal azután verbuválták, hogy Oroszország megindította februárban az inváziót. Mint Sámán fogalmazott az interjú során:

„Amikor ez a háború elkezdődött, összegyűjtöttem egy csomó öreg kalózt, akik elszántak voltak, nem féltek, nem panaszkodtak, és meg akarták védeni a hazájukat. Az emberek pedig elkezdték kérdezgetni: Kik ezek az emberek? Azok a Sámán emberei. Így kezdték el a zászlóaljat Sámán zászlóaljnak nevezni.”

A zászlóalj az ukrán Védelmi Hírszerzési Igazgatóság alá tartozik, és az ukrán társadalom több rétege is képviselteti magát benne. Akadnak egykori tábornokok, akad egy korábbi miniszerhelyettes az ukrán kormányból, aki most fegyverrel védi a hazáját. Szóval a társadalom elitje is szolgál itt. Sámán szerint pedig ennek az az oka,

hogy Ukrajnában ma már nincsenek meg a szürke különböző árnyalatai, csak fehér és fekete létezik, csak jó vagy rossz: magyarán valaki vagy harcol a hazájáért vagy pedig nem – aki pedig nem, az a másik oldalon áll.

Az Ukrajna elleni háború során Oroszországon belüli támadásokról készült képek jelentek meg a közösségi médiában. Számos célpont ellen hajtották ezeket végre: támadtak lőszertároló létesítményt, légitámaszpontot, sőt egy merész rajtaütés során ukrán Mi–24 Hind támadóhelikopterekkel áprilisban radar alatt repülve átkeltek az orosz határon és csapást mértek olajtároló létesítményekre Belgorodban. Sámán ez utóbbival kapcsolatban így nyilatkozott:

„A belgorodi finomítóban történt robbanás még nem a vége, az csak a jéghegy csúcsa.”

Ugyanakkor a hasonló műveletek az orosz kézen lévő ukrán területeken nem számítanak újdonságnak – ilyenekre már 2014, a Krím annektálása óta sor kerül. Lényegében tehét ezek az akciók folytatódnak most.

Sámán elmondta, hogy imádják ezt a munkát, ami alapvetően nem bonyolult, hanem hagyományos, a különleges egységek által használt taktikát alkalmazva zaklatják az ellenséges erőket. Az akcióra történő felkészülés sem komplikált, sőt jellemzően a helyszíni viszonyokat megpillantva rögtönöznek, találják ki, hogy mit csináljanak – de Sámán szerint épp ezért sikeresek. Azonban ezek rendkívül kockázatos műveletek, épp ezért a zászlóaljban csak önkéntesek szolgálnak. Mint elmondta:

„Sosem osztunk ki feladatot az embereknek. Itt önkéntesek szolgálnak, akik érdemesek a Valhallára, ha csatában elesnek.”

Sámán azonban nem csak az embereit dicsérte, de az ukrán helikopterpilótákat is, akiken szerinte nagyon nagy részt áll ezen missziók sikere. A „sámánok” ugyanis bár olykor simán gyalog kelnek át a határon, máskor helikopterekkel közelítik meg a célpontot. A parancsnokon kívül egy másik férfi is nyilatkozott a lapnak, akinek Sydney a hívójele – egyébként ő volt korábban miniszterhelyettes. Mint mondta, Sámánnal korábban is ismerték egymást, de február 24-én (az orosz invázió napján) körülbelül reggel hatkor lett Sámán első ízben a parancsnoka. Egyébként a zászlóaljhoz (különleges egységhez képest talán szokatlan mód) nincs előzetes kiképzés, a legfontosabb „vizsga” egy beszélgetés a parancsokkal, ami után poligráfos hazugságvizsgálat is következik. Emiatt a zászlóalj tagjai más és más kiképzési szinteken állnak, sőt a 18 évestől az 50 évesig több korosztály is képviselteti magát, illetve Sydney szerint akad pár 50-nél is idősebb katona. Sámán ezt egykor szerinte úgy fogalmazta meg, hogy ők mind az utolsó kalózhajón szolgálnak – és ettől lesz ez az egész annyira érdekes.

Sydney szerint egyébként ez a háború az ő generációjuk alatt nem múlik el, hosszú konfliktusra készül, és szerinte az egykori „egyszerű életük” többé nem létezik. Sőt, a katona úgy gondolja, hogy

még a gyerekeik is harcolni fognak, és mivel őket megfelelően kiképzik, ők már jóval felkészültebbek lesznek erre a harcra, mint a szüleik voltak egykor.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Flickr/@USArmy)