Talán az első iPhone bemutatása óta nem volt annyira izgalmas, a mobilipart alapjaiban felrázó technológiai újítás, mint a hajlítható telefonok. És ennyire ellentmondásos sem. A Royole Flexpai után másodikként a piacra lépő Galaxy Fold kapott hideget-meleget is, az első cikkek és beszámolók alapján pedig nehéz lett volna eldönteni, hogy a Fold forradalmi, a mobilpiacot alapjaiban megváltoztató technológiai újdonság lesz, vagy olyan szintű PR-katasztrófa, amilyet a Note 7 óta nem láttunk. Miután a tavasszal kiküldött teszttelefonok sorra kezdték el felmondani a szolgálatot, úgy tűnt, hogy inkább az utóbbi, ám a koreai gyártó ezúttal még időben kapcsolt, és hogy mennyire jól tették, az csak most, fél évvel később látszik igazán.

Nem kérdés, hogy ha a Samsung májusban elindítja a Fold értékesítését, akkor a sajtó hamarosan a tucatjával tönkrement telefonoktól lett volna hangos, ennek a vége pedig nem lehetett volna más, mint termékvisszahívás, és egy jókora pofon az egész hajlítható kijelzős technológiának, rögtön az induláskor. A Samsung viszont szerencsére tanult a Note 7 fiaskóból, és még a boltokba kerülés előtt visszahívták az összes Foldot, amit kisebb változtatásokkal sikerült úgy összedrótozni, hogy különösebb kockázat nélkül is lehessen használni. A gyártó emellett azt is vállalta, hogy a tönkrement kijelzőket az első évben garanciálisan javítják. Bár az eddig napvilágot látott strapatesztek alapján a Fold belső kijelzője továbbra is sérülékenyebb, mint egy hagyományos mobiltelefoné, az első néhány hónap alapján (Dél-Koreában már szeptember 6-a óta kapható a telefon) kijelenthetjük, hogy hétköznapi használat során a kijelző nem megy magától tönkre.

Ez persze önmagában édeskevés, hiszen a Fold nem egy kísérleti termék, ha pedig valaki hétszázezer forintot fizet ki egy telefonért, akkor nem csak azt várja el, hogy ne törjön magától ripityára, hanem hogy minden szempontból tökéletesen működjön. És itt jutottunk el a második dilemmáig, ami végigkísérte a Fold eddigi történetét: létezik-e olyan szempont, ami megmagyarázza, hogy a Samsung telefonja kétszer annyiba kerül, mint egy csúcskategóriás mobil?

A választ nehezíti, hogy a Foldot nagyon nehéz rárakni bármilyen ár-érték skálára, egyszerűen nem létezik olyan készülék, amihez hasonlítani lehetne. Ha mégis megpróbálnánk, akkor egy csúcskategóriás telefonhoz és egy komolyabb teljesítményű táblagéphez kéne hasonlítanunk egyszerre. Előbbi a könnyebb feladat, hiszen a Fold specifikációja szinte hajszálra megegyezik a Note 10+-szal, leszámítva, hogy a hajlítható telefonnál az ujjlenyomat-olvasó nem a kijelző alatt, hanem oldalt, a bekapcsológomb mellett található. Ha hasonló teljesítményű táblagépet keresünk a Samsung kínálatában, akkor pedig csak a Tab S6 jöhet szóba, habár itt már jóval több az eltérés a Foldhoz képest, mint a Note 10+ esetében. A Samsung webshopjában a Foldhoz hasonlóan 512 GB tárhellyel felszerelt Note 10+ 415 ezer forintba kerül, míg a 4G-képes Tab S6 266 ezer forint, a kettő együtt így 680 ezer forintba kerül. Vagyis majdnem ugyanannyiba, mint a Fold.

Ennek fényében akár indokoltnak is tűnhetne a telefon hajmeresztően magas ára, pláne, hogy a Foldot be tudjuk csúsztatni a farmerzsebünkbe, miközben ahhoz, hogy egy Tab S6-ot magunkkal vigyünk bárhova, már táskára van szükségünk. Ezért az egy kényelmi funkcióért cserébe viszont számos más dologról kell lemondanunk vagy előnytelen kompromisszumot kötnünk. Az például tökéletesen elképzelhetetlen, hogy a Samsung kiadna egy olyan csúcskategóriás telefont, aminek mindössze egy 4,7 colos kijelzője van, ám mégis akkora, mint egy féltégla. Az is ugyanilyen elképzelhetetlen, hogy a Samsung bemutatna egy olyan táblagépet, aminek a kijelzőjének a közepén egy látható hajlítás éktelenkedik, és nincs hozzá digitális toll (hogy a felcsatolható billentyűzetről már ne is beszéljünk).

A Fold, mint telefon

A Fold okostelefonként szinte tökéletes, ami nem csoda, hiszen gyakorlatilag egy hajlítható kijelzős Galaxy Note 10+-t kapunk. Bár a specifikáció ugyanaz (Snapdragon 855 proci, 12 GB RAM, 512 GB tárhely), a méréseink szerint a Fold bizonyos szempontból még a Note 10+-t is felülmúlja, a benchmark teszt elsősorban az UX-ban (felhasználói élmény) mutatott komoly eltérést a Fold javára. Az Antutu toplistája szerint jelenleg csak két telefon van, ami a Foldnál is jobban teljesít, a legújabb OnePlus és az Asus Rog Phone 2 - utóbbi egy kifejezetten gémereknek tervezett erőgép.

Sajnos a Note 10+ gyönyörű, 6,8 colos kijelzőjéhez képest a Fold esetében be kell érnünk egy 4,7 colos előlapi kijelzővel, amit a Samsung annyira nem vett komolyan, hogy például a képforgatás funkció sem működik benne. A túlságosan kicsi előlapi kijelző egyértelműen a Fold legnagyobb hátránya, fájó belegondolni, hogy ha akár csak másfél centivel nagyobb képátlójú a kijelző, most mennyire mást írhatnánk a telefonról. Természetesen a Fold nagyobb kijelzővel is borzalmasan vastag és nehéz lenne, de az egyhetes használat során azt vettük észre, hogy ez kevésbé zavaró, mint a túl kicsi kijelző. Az előlapi kijelzőt használni eléggé klausztrofóbiás érzés volt, amit napok alatt sem tudtunk megszokni, és az az igazság, hogy alig vártuk, hogy végre megszabaduljunk tőle.

Ezt persze viszonylag könnyen megtehetjük, hiszen a telefont szétnyitva rögtön ott egy 7,3 colos képernyő, ám számos olyan helyzet előfordul, amikor a Foldot nem lehet kinyitva használni. A Fold minden más szempontból egy nagyon penge készülék Dolby Atmos hangzással, rendkívül jó üzemidővel, és telefonhoz képest meglepően jó hangszórókkal, a Samsung pedig grátiszba ad hozzá egy Galaxy Buds vezeték nélküli fülhallgatót is, ami önmagában jó negyvenezer forintba kerül. Ahogy említettük, az ujjlenyomat-olvasó a telefon oldalára került, ami miatt kicsit macerás a kezelése, de az arcazonosítás prímán működik, szóval erre nem is lesz igazán szükségünk.

A Fold, mint táblagép

A Fold igazi próbatétele természetesen nem az, hogy telefonként jó-e vagy sem, sokkal inkább, hogy táblagépként beválik-e. Ha a Fold előlapján egyáltalán nem lenne kijelző, az összehajtható, zsebbe rakható táblagépnek akkor is lenne létjogosultsága. Ebből a szempontból leginkább a készülék árával vannak problémák, az ugyanis egész biztosan nem ér meg senkinek több százezer forint plusz kiadást, hogy a tabletjét el tudja rakni a zsebébe.

Ezt leszámítva a Fold táblagépként egyáltalán nem vall kudarcot, nagyobb hibaként csupán azt lehetne felróni neki, hogy hiányoznak az olyan kiegészítők, mint a felcsatolható billentyűzet vagy a digitális toll, és természetesen a műanyag kijelző minősége sem éri el ezt a szintet, amit egy üveg tud nyújtani.

A 7,3 colos, 2152x1536 pixeles felbontású kijelző viszont még úgy is hatalmas felüdülés egy hagyományos okostelefonhoz képest, hogy a Fold néha erősen kísérleti terméknek tűnik. A rendhagyó képarány miatt a legtöbb videónál alul és felül van egy vastagabb fekete csík, és az előlapi kamera is belóg a kép szélébe, az viszont biztos, hogy bármilyen vizuális tartalmat, legyen az akár Instagram, akár Youtube-videó, ezerszer jobb érzés a Foldon nézni, mint egy mobilkijelzőn. Ekkora méretnél végre értelmet nyer a Chrome asztali nézet funkciója is, amivel a mobilos helyett hagyományos webes nézetben nyithatjuk meg az oldalakat.

A Samsung elég sokat melózott rajta, hogy az indulásra minden alkalmazás tökéletesen fusson a Foldon, ami nagyrészt sikerült is, de azért így is találtunk olyat, ami nem működik tökéletesen. A kis kijelző például levágja az Instagramon a kép alatti feliratok szélét, a nagy kijelzőn pedig a Rakétán találtunk egy fekete csíkot a kép szélén, ami más készülékeknél nem látható. Ennél is zavaróbb hiba, hogy az egyik gyorsétteremlánc alkalmazásában a kijelző pont a kuponkódokat vágja le, ellehetetlenítve a használatát.

Igazi felüdülés viszont az osztott képernyős mód, ami ugyan egy ideje létezik már telefonokon is, de az biztos, hogy a Foldon nyerte el igazán az értelmét. A Samsung készülékén egyszerre akárhány ablakot megnyithatunk, amiket teljesen szabadon méretezhetünk át, de igazán használhatónak az bizonyult, amikor két alkalmazás van nyitva egymás mellett. Ilyenkor az alkalmazások alatt még kényelmesen elfér a billentyűzet is, így például sokkal hatékonyabban tudunk jegyzetelni. A Samsung ezt alapból úgy oldotta meg, hogy a billentyűzet ketté van osztva, így minden gombot kényelmesen elérünk, de ha akarjuk, a menüben vissza tudjuk állítani az osztatlan billentyűzetet is.

A Fold kezelése emellett is eléggé logikus, a navigációs gombok például alapméretezetten a kijelző jobb oldalán vannak (ezek is átrakhatók a bal oldalra és középre is), a fontosabb alkalmazásokat pedig úgy is előhívhatjuk, ha az ujjunkkal a kijelző széléről befelé lapozunk. Ennek mondjuk nem sok értelmét láttuk, hiszen a gyakrabban használt alkalmazásokat kirakhatjuk a nyitóoldalra, az összes többit pedig elérhetjük egy egyszerű felfelé lapozással.

Jó ötlet, hogy a Fold két kijelzője között van átjárás, vagyis ha valamit megnyitottunk a kis kijelzőn, majd szétnyitjuk a Foldot, akkor ugyanaz az alkalmazás megjelenik a nagy kijelzőn is. Sajnos az átjárás csak egyirányú, vagyis ha a nagy kijelzőről váltunk kicsire, akkor a telefon automatikusan lezárja magát, az alkalmazást pedig újra meg kell nyitnunk. Ez eléggé bosszantó, hiszen a Fold kinyitva épphogy csak átfogható egy kézzel, vagyis sétálás közben vagy tömegközlekedési eszközön kapaszkodva csak összecsukva tudjuk használni (a készülék mérete miatt így is csak elég körülményesen).

Aggódtunk miatta, hogy a hagyományosnál jóval nagyobb kijelző nem eszi-e meg túl gyorsan az egyébként méretes, 4380 mAh-os akkumulátort, de a Samsung megintcsak remek munkát végzett: a Fold normál használat mellett két napig is simán bírja egy töltéssel, persze ez függ attól is, hogy mennyit használjuk kinyitva. A 15 wattos gyári gyorstöltővel a töltési sebességre sem lehet panasz: nagyjából háromnegyed óra alatt tölthetjük fel 50%-osra az akksit, amivel a telefon már jó eséllyel kibírja a következő napot.

A Fold fotós képességei egészen lenyűgözőek, ami nem is meglepő, hiszen itt is a Note 10+ kamerarendszere köszön vissza: a hátoldalon egy 16 megapixeles nagy látószögű valamint két 12 megapixeles kamerát találunk, amelyek közül az egyik egy 2x-es optikai zoommal ellátott telefotó lencse. A gépi intelligencia néha kicsit furán szaturálja a fotóinkat, de ezt leszámítva a telefon borzasztóan látványos képeket készít, és kapunk olyan extrákat is, mint az élő fókusz (azaz kis mélységélességű) videó és a 960 fps-es szuperlassítás. Sajnos a telefon kialakítása itt is kicsit ront az összképen, hiszen a kinyitott Fold alapból álló tájolású fotókat készít, de ez a kijelző fura képaránya miatt egyáltalán nem nyilvánvaló, elég sok időbe telt megszokni, hogy a telefont el kell forgatni kilencven fokkal.

A Note 10+-hoz képest újdonság, hogy a Foldnak a 10 megapixeles előlapi kamerája mellett kinyitva is van egy szelfikamerája, aminél a 10 megapixeles kamera mellé egy 8 megapixeles, mélységérzékelős lencsét is kapunk. Ennek köszönhetően készíthetünk élő fókuszos szelfivideókat is, amik meglepően jól néznek ki. A bokeh-effektes portré mód hagyományos fotóknál is elég jól működik, bár egyszer-kétszer azért találkoztunk olyannal, amikor a telefonnak nem sikerült pontosan eltalálni, hogy mit kéne elmosni és mit nem.

Hogy a hajlítható telefonok még jó ideig velünk lesznek, nagyjából garantált, hiszen túl sok cég túl sok pénzt ölt a technológia fejlesztésébe ahhoz, hogy csak úgy kidobják az ablakon. Hogy ez nekünk, felhasználóknak jó lesz-e? A Folddal szerzett tapasztalataink alapján azt tudjuk mondani, hogy igen, hiszen tényleg kellemes extra funkció, ha a telefonod egyben táblagép is. A hajlítható technológia viszont ennyi, egy extra funkció, szóval ahhoz, hogy tömegtermék legyen, a hajlítható telefonnak hagyományos okostelefonként is közel tökéletesnek kell lennie. A Samsung Galaxy Foldnak elhittük, hogy a jövő a hajlítható kijelzőké, de a jelenlegi formájában még túl sok kompromisszumot kell kötnünk azért, hogy a telefonunk mellett egy táblagépet is hordozhassunk a zsebünkben.