A lenti képet az emberek kétféle módon érzékelik: a többség, nagyjából a 86 százalék számára a fekete folt látványos növekedésnek indul. Az emberek 14 százaléka azonban nem tapasztalja ezt a hatást. A miért egyelőre nem ismert, viszont a kísérlet bebizonyított valamit – az emberi látás nem kizárólag a szembe érkező energiamennyiségtől függ, de egy ilyen optikai csalódással valódi, fiziológiai hatás is kiváltható.

Ezek az optikai trükkök nem jópofa bazári mulatságok, hanem sokat elárulnak arról, hogy a látás folyamata mennyire komplex, és hogy szemben egy kamerarendszerrel, nem kizárólag a fizikai ingerektől függ. A kísérletből ugyanis kiderült, hogy akik látják a fekete folt tágulását, azoknak a pupillája tényleg úgy reagál, mintha belépnének egy sötét helyiségbe – vagyis elkezd kitágulni. Ez pedig azt jelenti, hogy egy ilyen alapvetően önkéntelen, élettani reflex kiváltható úgy is, ha csak átverjük a szemünket azzal kapcsolatban, hogy milyen környezetet érzékel, és ez független az objektív, fizikai valóságtól. Ténylegesen ugyanis nem változik körülöttünk a fény erőssége.

A Frontiers in Human Neuroscience című lapban közölt tanulmány konklúziója pedig éppen az, hogy a táguló fekete lyuk olyan erős káprázat, hogy a pupilla kitágul azért, hogy több fényt eresszen be, éppen úgy, mint amikor objektíven csökken körülöttünk a fény erőssége.

A kutatók a kísérlet során azt vizsgálták, hogy a lyuk színe (a feketén kívül: kék, zöld, bíbor, piros, sárga vagy fehér) és a környező pontok milyen hatással vannak arra, hogy mentálisan és fiziológiailag milyen erősen reagálunk az illúzióra. Egy képernyőn a „táguló lyuk” variációit mutatták be 50 normál látású nőnek és férfinak, és arra kérték őket, hogy szubjektíven értékeljék, milyen erősen érzékelik az illúziót. Amíg a résztvevők a képet nézték, a kutatók szemmozgásukat, valamint pupilláik öntudatlan összeszűkülését vagy tágulását mérték.

Az illúzió akkor tűnt a leghatékonyabbnak, amikor a lyuk fekete volt. A résztvevők 14%-a viszont akkor sem észlelt illuzórikus tágulást, ha a lyuk fekete volt, míg 20%-uk akkor nem érzékelt ilyesmit, ha a lyuk színes volt. Viszont azok közt, akik érzékelték a lyuk növekedését, az illúzió szubjektív ereje jelentősen eltért. A kutatók azt is megállapították, hogy a fekete lyukak elősegítik a résztvevők pupilláinak erős reflextágulatát, míg a színes lyukak összehúzódásra késztették a pupillákat.

Azt nem tudni tehát, hogy az emberek egy kisebb csoportja miért nem érzékeli az illúziót, ahogy azt sem, hogy állatoknál, akár olyanoknál, amelyeknek máshogy épül fel a szemük, mint nekünk, működik-e ez a hatás. Az viszont biztos tehát, hogy a pupillák tágulási vagy összehúzódási reflexe nem egy zárt mechanizmus, mint például az ajtót nyitó fotocella, amelyet nem tud más befolyásolni, mint a fotoreceptort stimuláló tényleges fénymennyiség. Inkább a szem az észlelt, sőt elképzelt fényhez alkalmazkodik, nem egyszerűen a tényleges fizikai energiához.

(Kép: Pixabay/coyot)